Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 211 Éber Antal: Azért kell az elnöki hozzájárulás! (Zaj.) Polónyi Géza: De önök elejtik most az elnöki hozzájárulást. Éber Antal: Akkor minek vitatkozik vele ? Polónyi Géza: Én sem önnel, sem mással nem vitatkozom, hanem itt beszélek, a hol jogom van beszélni. Nagy György: A nemzetnek beszél! Nem Éber Antalnak! Éber Antal: De ha a szabály el van ejtve, minek vitatkozik? Polónyi Géza: Hát változik ez a helyzet, ha az elnök hozzájárul? Nincs annak a 150 képviselőnek jogában naponkint hatszázszor a házszabályokra való hivatkozással szót kérni? Nincs jogában naponkint akárhányszor zártülést kérni ? Buza Barna: Hisz akkor nincs baj! Polónyi Géza: De mit ér önöknek ez a fegyver ? Én azt mesélem, hogy ne tessék oly házszabályt alkotni, a mely egyenesén provokál arra, hogy lehetetlenné tétessék a tárgyalás. Ezzel a javaslattal önök nemcsak hogy czélt nem érnek, a mit különben gróf Andrássy be is vallott, hanem egyenesen az ellenkező czélt érik el. Én nem értem, hogy mikor egy miniszter beszédje végén azt mondja: bevallom, hogy ez nem fog ozélt érni, miért nehezedik erre a kérdésre a kabinetkérdés egész súlyával. Én nem fogom a t. házat azzal fárasztani, hogy részeire bontsam ezt a javaslatot, s kimutassam minden egyes pontjánál, hogy hiába való törekvés és az ellenség számára ad fegyvert. Csak még egy pár dolgot akarok említeni. Nem volt-e ennek a parlamentnek elve, s nem marad-e az örök időkre, hogy a képviselőház szuverenitásával meg nem egyeztethető, hogy ebben a házban a juriszdikczionális hatalmat más mint, a ház maga gyakorolhassa. Önök ezt az egész vonalon feladják, és tisztán az elnök hatáskörében adják, mikor engedje meg a napirend előtti felszólalást, mikor a személyes kérdés czimén a felszólalást, s nem a parlament fog e_ tekintetben dönteni. Önök továbbá azt mondják, hogy csak száz képviselő kérheti a névszerinti szavazást. Mit jelent ez, annak a nagy politikai tőkének szempontjából, a mely abból áll, hogy a nemzetet a felelősség tekintetében tájékoztatni akarjuk, hogy ki volt az, a ki ezt vagy amazt megszavazta. A históriai múlt szempontjából ez nem jelenthet sem többet, sem kevesebbet, minthogy harmincz esztendőn keresztül a függetlenségi párt. nem,, jutott volna abba a helyzetbe, hogy egyszer is névszerinti szavazást kérhessen, mert sohasem voltunk százan. Ezt a multat önök elfelejtik. Nem képzelik önök azt, hogy jöhet még idő, — fájdalom, talán nincs is már messze — mikor megint megtörténhetik^ (Igaz! Ugyvan!) hogy nem leszünk, vagy nem lesznek százan, kik ezt a programmot, ha kell, élet-halálra védelmezik. (Mozgás.). Egy hang: Ez csak ideiglenes! Polónyi Géza: Igen, ideiglenes! Ez vigasztaló közbeszólás, talán a végleges előtt még rendbe jöhetünk. Apponyi Albert, gróf azt hiszi, hogy engem maliczia vezet. Nagyon jó néven veszem, ha bebizonyítja, hogy tévedtem, és szívesen kapitulálok. Többet nem mondhatok. De rátérek arra, a mit ígértem, annak bizonyítására, hogy ebben a javaslatban egy veszedelmes junktim van, a mely veszedelmes junktim azzal kapcsolatban, a mit én elmondottam, egyenesen utal és kötelez engem arra, hogy itt, nem mondom, királyi akarattal szemben állok a revízió tartalmát illetőleg, de hogy királyi megállapodással állok szemben annak végrehajtása tekintetében, engem erre a következő passzus jogosít fel, . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Az valótlan, hogy királyi megállapodás. Polónyi Géza: . . . »hogy az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalásának befejezése után, de azok törvényerőre emelkedése előtt a ház a házszabályok végleges és általános módosítása iránt hoz határozatott T. képviselőház! Mit jelent ez ? Gr. Batthyány Tivadar: Ez nem volt benne, ezt mi erőszakoltuk bele. Polónyi Géza : Önök erőszakolták bele, önök fogalmazták, az eredeti javaslatban a kormány ezt nem proponálta. Hát kérve kérem a kormány tagjait, kérve kérem a t. képviselő urat is, hagyják ezt ki, mert az eredeti javaslat sokkal szerencsésebb ós sokkal helyesebb volt, mint ez. (Zaj.) Mert mit jelent ez ? Azt, hogy a ház megalkotja az ő választási jogról szóló törvényét és akkor, hogy a királyi szentesítés bekövetkezzék és bekövetkezhessek, annak szankcziója . . . Eitner Zsigmond: Épen az ellenkezője. Buza Barna: És ezt a konferenczián csinálták. Polónyi Géza: . . . hogy a végleges házszabály megalkotásának meg kell történnie e szerint a szöveg szerint, — pedig magyarul tudok — mielőtt szentesítést nyert volna a választási törvény, így van ez. Wekerle Sándor miniszterelnök: Mielőtt a főrendiházban tárgyaltatott. Polónyi Géza: Többet mondok, az én felfogásom szerint többet mond ez a javaslat. Azt mondja, hogy mikor már a törvényhozás a tárgyalásait befejezte, vagyis mikor már a főrendiház is tárgyalta a választási törvényt, a teljes tárgyalások befejezése után. De az mindegy nekem a czenzurára nézve, hogyan áll be a tárgyalások befejezése, tessék ezt megállapítani, mert méltóz27*