Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1908 tudományokban a vérkeresztezésnek az a törvénye, hogy a különféle fajokból előállott egyed nem alkot uj fajt, annak nincs propagáczója. Hogy rövidebben fejezzem ki magamat: öszvér keletkezhetik, de öszvérből öszvér már nem lesz több, hanem vagy ló lesz, vagy szamár, (Derültség.) leginkább ló. És ha az avitizizmus törvényei szerint a nemileg erősebb egyed propagálja tovább magát, — igy van ez a természettudományok szerint — igy kell lenni a politikában is, a koaliczió, t. uraim, nem fog szülni még egy koalicziót; ez a 48-nak és a 67-nek vérségi keresztezése ; ennek a koalicziónak a természet törvényei szerint csak ugy lehet jó és messze kiterjedő hatása a propagáczió terén, hogyha a parlamentben erősebb elem fogja magát érvényesíteni kifelé is, (Helyeslés balfelöl.) és az uj, a második nemzedék függetlenségi párti lesz. (Helyeslés balfelől.) Addig pedig ne tartsuk magunkra nézve kötelezőnek a diogénesi elméletet, a M szerényen egy nagy hordóba, a koaliczióba bujt, mert vannak bölcsek, a kik Diogénesről azt mondják, hogy az nagy bolond volt, mert olyan hordóba bujt, a melyből más itta meg a bort. T. ház ; Nézzük most már, hogy ez a házszabály a maga módosításában mennyire felel meg elveinknek és mennyire felel meg a czélnak. Tóth János : Csak most tér rá ? (Derültség.) Polónyi Géza: Most térek rá, igenis; nem én vagyok a hibás; későn került rám a sor. (Halljuk ! Halljuk !) Nagy György: Mit csinálnak majd, ha 16 órás ülések lesznek ? Polónyi Géza: Én követem gr. Andrássy Gyula t. miniszter ur felfogását, a ki azt mondja, hogy a szittya virtus abból áll, hogy »majd ő megmutatja, hogy 16 óráig is fog beszélni*. Mert ha csak 14 óráig beszél, akkor már nem bátor, nem íérfi, nem szittya ? Hát, t. uraim, ez elmélet ? Minden elmélet szürke, ellenben zöld az élet aranyfája. De egy nemzetnek bátorságát, férfiasságát a distanceszónoklatoktól függővé tenni — hiszen ez tisztán tüdőpróba. (Ugy van! balfelől.) Én meg vagyok győződve róla, hogy bátorság és férfiasság tekintetében gróf Andrássy Gyula senkinek a világon nem ad előnyt sem Magyarországon, sem egyebütt. Én sem akarok vele mérkőzni, mert én öreg ember vagyok, beteges is vagyok. De azért a hosszú beszédben vele mégis felveszem a versenyt, ha csak tüdő- és fizikumpróbáról van szó. Azoktól az emberektől szeretném én hallani, hogy mi az a 16 órás beszéd, a kik ezt végigpróbálták, nem pedig azoktól, a kik sohasem csinálták, és soha megcsinálni képesek nem is lesznek. (Ugy van! balról.) Micsoda elmélet az, hogy a nemzetek bátorsága és férfiassága attól függjön, hogy hány Lecherje van, vagy hány nincsen. Hiszen a brünni kamarai titkár, Lecher, 33 órát beszélt egyfolytában .. . KÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. XVI. KÖTET. bruár 29-én, szombaton. 209 Nagy György : Nálunk miniszterelnök lenne ! (Derültség.) Polónyi Géza: ... de legalább annyi bizonyítékot akar kiadni, hogy ha van, a ki hallgatja a beszédet, hajlandó vagyok e tekintetben diskusszióba bocsátkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Házszabályreviziót csinálni, és azt mondani, hogy a házszabályrevizió csak akkor igazság, ha 16 óráig tart, a mit akkor, a mikor ma két órakor sürgősebb az ebéd, mint az ellenérveknek a meghallgatása, ez nem parlamentáris princzipium. De nekem ez közömbös. Tény ellenben az, hogy még a hallgatásban is ki lehet merülni. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőtársaim, én sokszor voltam abban a helyzetben, pl. ott voltak Szilágyi Dezsőnek a beszédei, a legfényesebb szónoklatok, melyek örök kincs és becs gyanánt vannak megörökitve a nemzet számára, és mégis a mikor három óra hosszat beszélt, én is elfáradtam, mivel nagy figyelemmel hallgattam. Hát akkor minek a 16 órás beszéd, a mikor már négy óra, de még két óra múlva is kifárad a hallgatóság is, és teljesen érzéketlen lesz a 14-ik órában és nem érti már, hogy a szónok mit beszél. Ez a meggyőzés fegyvere a parlamentben ? Nagyon rövidre fogom venni válaszomat. Nagyon lényeges észrevételeim vannak, egyikmásikra majd áttérek, és azokat részletesebben kifejtem, de most csak egy pár szót erről az inditványról, a melyet rögtön be fogok mutatni, bár csak főbb vonásaiban, mert hogyha egészen részletesen bonczolni akarnám, estig sem tudnék végezni. Először is az inditvány az elnök hozzájárulását követeli a javaslatokhoz. Ezt én nem azon az alapon kritizálom, mint egyik-másik t. képviselőtársam, hanem röviden csak annyit mondok, hogy a ház elnökének hozzájárulásától tenni függővé egy oly indítványt, amely az egész tanácskozási rend megváltoztatását vonja maga után, és a hol nemcsak diskusszióról van szó, hanem a hol az országgyűlésen létező kisebbség ellen alkalmazandó legerősebb fegyverről van sző, oda az elnök pártatlanságát ugy bevinni, hogy az kompromittáltassék, ha azt az indítványt már eleve magáévá tette, ez először is gyakorlatilag annyit jelent, hogy a 150 ember sohasem fogja azt az indítványt benyújtani, ha előzetesen az elnök hozzájárulásáról biztosítva nem lett. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha pedig egyszer az elnök aláirta azt az indítványt, akkor ő, mint a közbizalomnak letéteményese, az ő hatalmi pozicziójával és mondjuk tekintélyével sorakozik a mellé az indítvány mellé, holott a mi házszabályaink azt mondják; hogy ha az elnöknek indítványa van, akkor onnét le kell jönnie az elnöki székből és pártatlanságának megőrzése mellett , . , Egy hang (balfelöl) : Ez érdemben áll! Polónyi Géza . . . nyilatkoznia. Ez tehát házszabályellenes dolog lenne, mondjuk azt, hogy 27