Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

196 282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. állás fegyverzetével vakmerő czinkostársává szegődhetik a nemzetellenes érzülettel támadóknak, az ilyen feltételezés bizonyos mérvű leszállítása e parlament tagjai erkölcsi színvonalának. Én nem tartok ettől. Viszont pedig elvenni a nehézségét is annak, hogy akár a mai, akár más kormány beterjesztendő reform-javaslatának törvényerőre emelkedését megakadályozzuk, kevesen, a kik a legszélsőbb nemzeti biztosítékoknak, a magyarság csaknem abszolút érvényesítésének megdönthetetlen intézményét követeljük a választói reformban, (ügy van ! balfelöl.) eme czél elérésének még koczkázatába is belemenni legjobb meggyőződésem szerint határozottan tilos, (Ugy van! balfdől.) A választói reformot egy nemzetellenes vagy pedig egy szélső nemzeti obstrukczió akadályozhatja meg. A kettő együttvéve csak az utóbbinak felesleges, sőt kellemetlen oldaltámasza lesz. Meggyőződésem szerint a nemzetellenes támadással szemben előbb-utóbb feltétlenül sikerre jutunk, akár az aránytalanul óriási többség energikus ellenhatásával, a melyet majd nem egy kvótaemelés apáthiája bilincsel le, (ügy van ! balfelöl.) akár pedig egy valóságos ad hoc revízióval, a melyhez majd szükség esetén hozzájárul minden itt ülő magyar ember. (Igaz! ügy van! balfelöl.) A nemzeti obstrukcziót azonban végig akarom küzdeni magam is, mert választóim egy minden izében magyar választási reform érdekében is küldtek ide (ügy van ! balfelöl.) és én már annak a képnek a valóságát sem szeretném látni, a melyet a t. belügyminiszter ur minap megrajzolt, sőt gróf Apponyi Albert miniszter úrral szemben is az az álláspontom, hogy ebben a házban csak olyan politikai áramlatnak van létjogosultsága, a mely a történelmi Magyarország eszmekörében mozog. A mennyiben pedig a kormány eddigi nemzetiségi politikájában a gyöngeségig menő érzékeny jogtiszteletet látom, s különben sincs semmi biztosítékom az iránt, hogy a választói reformot még ez a kormány csinálja meg ; azonkívül a többségnek, hogy ugy fejezzem ki magamat, sovinizmusában, vagy ha ugy tetszik, nemzeti konzervativizmusában vakon hinnem nem szabad: nem járulhatok hozzá az indítványhoz, mert lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudom, hogy ezen szabad utat biztosító házszabályreviziót elfogadjam. Meg kívánom jegyezni, hogy épen a választói reform kérdésében engem az ezen indítvány ellen küzdők némelyikétől egy egész világ választ el, de az ellentétes felfogás átérzésének talán még nagyobb erejével igyekszem az indítvány elfogadását czélzó küzdelemben résztvenni, azért, mert a lehetséges ellentállás egyedül hatékony fegyverét kezemből kivenni nem hagyom, (Helyeslés balfelől.) daczára annak, hogy a kormány, s különösen a többség törvényhozói intencziómak látszólagos közelségében vagyok. De számos okunk van feltételezni, hogy az indítvány mai előterjesztése csupán tetszetős alkalom. (Ugy van ! balfelöl.) A függetlenségi párt nagy részének elégedetlenségét ma is kihívó utolsó mondat rendelkezésének elfogadása által biztosítva látom nemcsak a mai házszabályoknak, hanem egy mérsékelt revíziónak is halálos sorsát. Ez a mondat tulajdonképpeni lényege az egész indítványnak; oly kompromisszum, a melyet a kormány kószörömmel efogadhatott, mert hiszen leszerelte az első tervezet veszedelmes elégedetlenéit és biztosítja egyúttal a végleges revíziót. (Ugy van ! balfelöl.) Nézetem szerint tehát tulajdonképpen az első tervezettel állunk szemben ma is, vagyis az első tervezet rendelkezéseit tartalmazó végleges revíziót kell szemünk előtt tartanunk. (Ugy van ! balfelöl.) Ily értelemben leszek bátor a kérdésnek egy-két politikai és alkotmányjogi oldalát megvilágítani. (Halljuk !) T. ház ! Nehezen tudom elejteni azt a feltevést, hogy a házszabályok szigorítása a kormány vállalt feladatai közé tartozik, de még ha el is ejteném, az kétségkívül megállapítható, hogy bármily üdvösnek hirdetik ma, az jó ideig a titkolt tervek között sötétlett. Nagy György : De mennyire. Hoffmann Ottó : Ám ujabban a törvényhozás számos eseménye, akár egészben, akár csak részint, tudatosan előkészítő útja volt az előttünk fekvő indítványnak. Ha a mostani nézőpontról visszatekintve, mondjuk, körülbelül egy esztendő politikai eseményeinek elmaradhatatlan hátsó gondolatait megállapitani akarjuk, lehetetlen e közben észre nem venni azt a rikító veres fonalat, mely a vasúti szolgálati pragmatika beterjesztésétől, az őszi horvát obstrukczió matematikai pontossággal gyengülő és hatástalanodé folyamatán, az indemnitási határidő meglepetésszerű szokatlan kitolása után, tanácskozási rendünk abszolút zűrzavara között, a külső logikai kényszer-eszközök segítségével az indítvány könyvig eljutott ide. A függetlenségi és 48-as pártnak egy forró júniusi délután tartott konferencziáján, a melyről eddig senki sem emlékezett meg, osztatlan felháborodás taposta agyon Kossuth Ferencz házszabályszigoritó ötletét, a mely szigoritási terv nyomán mennydörgő visszhang zúgott fel az indiszkréczió folytán értesült sajtó hasábjain. Ám a gyermek, a melyről a jóhiszemű közvélemény már azt hitte, hogy halva született, nemsokára eleven életet kezd élni az őszi horvát obstrukczió kulisszái között, ijesztő gyorsasággal tetszetős hajadonná növekedik, s bájainak sorra hódol ma minden rendű-rangú férfi-sziv. (Tetszés balról.) Valóban, sokan nehezen tudunk szabadulni attól a rettenetes gyanútól, hogy megtévesztő játék folyt előttünk, és velünk, de ha ez a sejtelem ma váddá nem is erősödik, az kétségkívül áll, hogy tulaj donképen a kormány javaslata ez a módosítási indítvány, a melyet érlelését előmozdítani nem vonakodott. Mintha a parlament nyomása alatt venne részt a revíziós munkálatokban a kor-