Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1U08 mány, holott ezt a nyomást lényegileg ő eszközH, és ő várja legjobban az eredményt. Mindaddig, mig az indítvány utolsó mondatát, azt t. i., hogy a végleges revíziónak tárgyalása eme ideiglenes szabályzat segítségével történik, benn látom az indítványban, a leghatározottabban tagadom ennek ad hoc minőségét. (Ugy van ! baljdől.) Varázsló indokolás csupán a választói reformmal kapcsolatban, vagy ennek következtében, nemzeti politikánk veszedelmeinek erőszakos frontba helyezése. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mintha csak az őskori áldozást látnám, a mikor az oltárhoz hurczolt áldozatot virággal ékesítették fel. Ugy a mai, mint a tényleges revízió előkészítésénél és tárgyalásánál tulaj donképen a kormány kezdeményezésére és utasításai szerint folynak a revíziós munkálatok, (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) és az indítvány elfogadása után a majorizálást kezében tartó kormány kívánságai szerint a végleges revízió ez indítvány rendelkezéseinél sem lesz enyhébb, hanem a kormány kívánságai szerint a törvényhozás egész mezejére kiterjedő energikus eszköz lesz, a melyet a kormány készített elő, hogy talán — hiába tagadják — már a legközelebbi jövendő érdekében czélzatosan, de a távolabbi időket illetőleg feltétlenül, bár akaratlanul, a végrehajtó hatalom tultengésének könnyítésére lehetőségeket biztosítsanak. (Ugy van! Ugy van I balfelől.) Nagy Emil t. képviselőtársam és a többségi pártok néhány vezérlő tagjának szerepe e revíziós munkálatokban csupán csak külső forma, a melynek lényege és tartalma egész teljességében kormányakarat. Eszembe jut itt a világtörténelemnek egy általánosan ismert eseménye, a melynek lefolyása nagyban hasonlít a kormánynak a házszabályokkal szemben tanúsított eljárásához, a melynek következményei ki tudja nem lesznek-e hasonlóak ama esemény folytatásához. (Halljuk ! Halljuk !) Czézárnak a Rubikonon való átkelését mondom el. Napokon keresztül táborozott Czézár a folyó jobbpartján, izgatva pihenésre szokott katonáit és látszólag tépelődve vállalkozása merészsége felett: átlépje-e a szent folyót, a miért a haza ellenségének fogják nyilvánítani. (Halljuk! balfelöl.) Katonái maguktartásukkal osztoztak vezérük lelki huUámzásában. Egyszer csak a part felől, a nád közül megszólal egy pásztorsip hangja, a mire a katonák figyelni kezdenek. Egy csodaszép ifjú egyenesedik ki a nád közül, s folytatja sipján gyönyörű játékát. A Rubikon galliai partján levő pásztorok és katonák tömegesen gyülekeznek köréje. A mint az idegen, a ki tulaj donképen Czézárnak kirendelt gallusa volt, látta, hogy elegen vannak körülötte és eléggé fel vannak indulva, (Halljuk! Halljuk!) hogy velük elhatározó lépést lehet megkisérelni, eldobta sípját és az egyik katona kezéből kiragadva a trombitát, s e sokkal zengőbb hangszeren indulót harsogtatva, belépett a folyóba, átkelt azon, maga "ebraár 29-én, szombaton. 197 után vonva a zene bájától és misztikus jelenségének varázsától megigézett katonákat. Ezek, a másik partra érve, kiáltással hivták vezérüket, hogy kövesse őket oda, a hová a csoda mintegy akaratuk ellenére őket is kényszeritette. Czézár egyideig habozva és mintegy a kényszerűségnek engedve, igy kiált fel végre : »Menjünk hát, a hová szólítanak katonáink és az istenek szavai. Alea jacta est!« (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ki tágadhatja, hogy a függetlenségre törő politikánknak nem Rubikonja a mai házszabály, s a parlamenti kisebbség korlátlan szabadsága, a melynek sikerekben dicső múltja van és talán nagyszerű hivatása a kétséges jövőben % (Igaz! balfelől.) Rómának nem Czézár lett a zsarnoka, hanem fia Oktáviánus, a ki egyszerűen meghamisította atyjának végrendeletét. (Mozgás.) De azért a tör ténelem Ítélőszéke előtt csak Czézár lakolt a respublika haláláért. (Tetszés balról.) Tudom, hogy ez a kormány nem tör a parlamenti kisebbség kijátszására, és parlamenti többségi hatalmát nem használja fel a szélső nemzeti hatalom szolgálatában álló függetlenségi politika hátraszoritására. De ki tudja, milyen lesz az utódja, ki tudja, nem fogják-e a nemzet ellen felhasználni az igy szerzett fegyvert, és a történelem Ítélőszéke előtt akkor ki lesz a vádlott % (Igaz ! Ugy van! taps a baloldalon.) Nemzeteknek egyáltalán, de a miénknek nehéz helyzetünkben kétszeresen kötelessége, hogy a leggondosabb óvatossággal bánjanak minden szabadságjoggal és különösen azokkal, a melyek a nemzeti önállóság, az intézményekben kidomborítandó függetlenség fejlesztésének és a nemzeti aspirácziók megvalósításának, hogy ugy mondjam, kényszereszközei. (Ugy van!) Ezen szabadságjogok legértékesebbje pedig a parlamenti kisebbség félelmetes hatalma, a melylyel e kisebbség soha sem élt vissza, de melyet felhasznált kötelességszerűleg mindannyiszor, a mikor nemzeti becsületét és a közjót szolgálhatta vele. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A ki tehát e hatalom jogát és érvényesítését a múltra nézve kárhoztatja, a mint itt tették, az a függetlenségi politika formai előrenyomulását az okok egyrészének erkölcsi rugóiban is támadja. (Ugy van I balról.) A magyar parlament mindig feladata magaslatán állott, és különösen, merem álhtani, a kisebbségi diktatuia napjaiban; ellenben a többség, miként a múltban, a jövőben is bizonyára, mert ezzel feltétlenül számolni kell, a végrehajtó-hatalomnak exponense lehet, oly királyi kormány vezérlete mellett, a mely kormánynál a királyi jelző mennyivel más tartalommal bírhat, mint Andrássynál, Apponyinál, vagy általában a mai kabinetnél. (Ugy van ! balról.) Én, t. ház, a végrehajtó hatalom tultengésének következményeit még eddig nem igen láttam többségi expoziturájának tehetetlensége miatt, de igenis félek tőle akkor, ha ez a többségi akarat nemzeti függetlenségünknek minden biztositékát kezében