Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 193 kérdés feltéve még nincs; vagyis a kérdés feltevése után már nincs tárgyalás. Tehát ebből a paragrafusból egészen világosan kitűnik az, hogy mit érthet a házszabály tárgyalás alatt, és mire vonatkozik a 224-ik §, mikor azt mondja, hogy a tárgyalások bevégzése után az elnök szavazásra teszi föl a kérdést. Ha igy értelmezzük á 229-ik §-t, akkor az az általános szabály, hogy minden esetben elrendelendő névszerinti- szavazás csak az érdemleges tárgyakra vonatkozik. Ez alól egy kivételt azonban találunk a házszabályokban, t. i. a 255. §-t. Ezek után, a mostani házszabályoknak magyarázata után, Id kell térnem arra., hogy ha igy magyarázandók a házszabályok, miért van szükség mégis erre a mostani módosításra. A házszabályokat, mint általában minden törvényes alkotást, kétféle alapon kell magyarázni: vagy az illető szabályalkotónak intenczióját veszszük figyelembe, vagy pedig figyelembe veszszük az illető szabálynak, törvénynek szavait. Ha a szabályalkotóknak intenczióját veszszük figyelembe, akkor a 229-ik §. ugy értelmezendő, hogy névszerinti szavazásnak csakis érdemleges tárgyalásnál, érdemleges esetekben van helye, nem érdemleges esetekben, egyszerű vitánál, pl. elnöki előterjesztések alkalmával, helye nincs. De ugyanekkor a 203-ik §-t is, miután az intencziójuk a házszabályalkotóknak az volt, hogy öt óránál tovább ne terjedhessen az ülés, ugy kell magyarázni, hogy ez az öt óránál tovább terjedés ne következzék be. Ha azonban ezt a 203-ik §-t nézzük, akkor, mint Lengyel Zoltán és Farkasházy Zsigmond t. barátaim is utaltak rá, ez a 203-ik §. lehetővé teszi 23—24 órás ülések tartását is. Ugyanis ebben a 203-ik §-ban az van kimondva, hogy a ház időről-időre határozza meg üléseinek tartamát. Ez a kitétel, hogy időrőlidőre olykép magyarázható, hogy pl. egy hétre meghatározza a ház, hogy 8 órát akar naponként a tanácskozásokra fordítani, akkor ezen hét alatt ennek a 8 órának meghosszabbítása legfeljebb egy órával történhetik, egy órán tul nem, vagyis legfeljebb 9 óra hosszat tarthatnak az ülések. Azonban a hét letelte után a háznak joga van az ülések tartamát esetleg 16 órára, vagy akár 23 órára is kitolni és kimondani, hogy a következő héten, vagy a következő hónapban ilyen hosszú ülések fognak tartatni. Szó szerint igy magyarázandó a házszabályok 203-ik §-a, mert megszorítás abban a tekintetben, hogy a ház milyen időtartamban határozza meg üléseinek idejét, fenn nem forog, nincs kimondva, hogy az ülés tartama csak 4 óra legyen. Azonban akkor, a mikor a mostani házszabályokat megalkották, illetőleg midőn a Bánffy-féle obstrukczió után a házszabályokat átalakították, akkor nem ez volt az intenczió. Ha tehát a 229-ik §-nál az- inteucziót keressük, akkor keresnünk kell ugyanezt az intencziót a 203-ik §-nál is, és azt monKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. dani, hogy nem lehet az ülés 4 óránál és m eg hosszabbítással öt óránál hosszabb. Ez az idő pedig, a mint tapasztaltuk, a törvényhozási munkálatok elvégzésére elégtelen, tehát szükség van egy megfelelő intézkedésre. Áttérek most már álláspontom indokolására, ugy, hogy a politikai czólszerűséget veszem kiindulópontul. Az előttünk fekvő javaslat azt akarja lehetővé tenni, hogy akkor, a mikor a többség valamely kitűzött czélja érdekében, a maga egész erejével küzdeni akar, akkor ennek a többségnek meg legyen adva az eszköz arra, hogy ezt keresztülvihesse és csak jelentékeny kisebbség nagy erőkifejtéssel legyen képes őt megakadályozni ebben a működésben. Ma a többségnek ilyen eszköze nincsen; ma technikai obstrukczióval egy töredék-kisebbség is megakaszthatja a törvényhozás tárgyalásait, a többség akaratának érvényesítését és a technikai obstrukczió igénybevétele nélkül is hetekre, sőt hónapokra is kihúzhatja a vitát és megakadályozhatja a határozathozatalt. Azonban tévedés volna azt hinni, hogy az obstrukczió kényelmességének ezen félretevése által, az obstrukczió megnehezítése által csakis a többségnek teszünk szolgálatot. -Nagy szolgálatot tesz a parlament ezáltal a kisebbségnek is. Addig ugyanis, a mig nem vált az obstrukczió mindennapivá, a kisebbségnek egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával törekvése volt, hogy maga mellett csoportosítsa, szervezze az egész közvéleményt. Nem nyúlt a kényelmesebb eszközhöz, az obstrukczióhoz, mert az nem volt meg, hanem elővette a közvélemény nehéz fáradsággal járó megmunkálását. Ennek megvolt az az eredménye, hogy a kisebbség a közéletben egy-egyilyen küzdelme alkalmával szervezvén a megfelelő tömegeket, ott magának állandó alapot, talajt szerzett és ez a megszerzett talaj megkönnyítette a kisebbség érvényesülését a választások alkalmával. Igy pl. tapasztaljuk, hogy a véderővita alkalmával kifejtett nagy küzdelem olyan hangulatot csinált a kisebbség mellett az országban, hogy a Szápáry-kormány érezte a szabadelvű párt megingását és kénytelen volt a lehető legerőszakosabb eszközökhöz és a téli választás borzalmaihoz folyamodni és csakis ezeknek a tényezőknek együtt való működésével, egybehatásával volt képes poziczióját megtartani. Ha azonban az ellenzéknek nincs momentán szüksége a közvélemény megnyerésére, akkor nem iparkodik megdolgozni azt a közvéleményt és elveszti ott lassankint a talaját. A közvélemény is, ha azt tapasztalja, hogy az ellenzéknek nincsen szüksége az ő támogatására. nem fog iparkodni arra, hogy az egyes ember kitegye magát a közéletben, a nnndcnnajri életben azoknak az üldöztetéseknek, a melyeknek az ellenzékhez való csatlakozása a kormánynyal szemben őt kiteszi, hanem azt fogja gondolni, 25