Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-282
194 282. országos ülés 1908 február 2'J-én, szombaton. hogy a kisebbségnek megvan a fegyvere a parlamentben, használja a kisebbség ezt a parlamenti fegyvert. De azt is tapasztaltuk az obstrukcziós korszakokban, hogy a kisebbségeknek nagyon alárendelt szerepük volt. Mikor a többségi pártban ellenáramlat merült fel a vezetőséggel szemben, annak az ellenáramlatnak a vezetői nem arra iparkodtak, hogy a maguk véleményét, a maguk akaratát nyíltan kifejezésre juttassák, hanem arra, hogy az ellenzéket beleczipeljék az obstrukczióba, az ellenzékkel kapartassák ki maguknak a gesztenyét és a mikor az ellenzék ezt megtette, akkor a megbukott áramlattal szemben ők üljenek bele a kormányhatalomba. A többség ilyen elemei legfeljebb jóakaratukkal támogatták az ellenzéket munkásságában. Leginkább tapasztaltuk ezt, legpregnánsabban tűnt ez ki a Bánffy elleni obstrukczió alkalmával, a mikor az ellenzéket beugratták az obstrukczióba a szabadelvűpártnak azon elemei, a melyek nem voltak megelégedve báró Bánffy Dezső irányával, s azután támogatták az ellenzéket a házban az elnökségről való lemondás utján, az ellenzék obstrukcziójának megkönnyítése utján, de arra, hogy az ellenzékhez csatlakozzanak, kaphatók nem voltak. Már most, ha az obstrukcziót megnehezítjük, akkor a többségi pártnak ilyen elégedetlen elemei a jövőben nem fognak iparkodni az ellenzéket felbiztatni az obstruálásra, mert tudják, hogy az ellenzék nem fog ezzel czélt érni, ha csak meg nem erősíttetik, hanem ezen elemek kénytelenek lesznek kilépni a többségi pártból és az ellenzéket csatlakozásukkal megerősíteni, és képessé tenni arra, hogy a jövő választásnál többséget szerezzen. Ily módon elősegítjük a parlamenti életnek azt a régóta óhajtott előnyét is, hogy t. i. létre fog jönni a parlamenti váltógazdaság, a pártok váltakozása. A régi szabadelvű korszak alatt, a mikor még az obstrukczió kifejlődve nem volt, csakis azért nem történt meg ez a parlamenti váltógazdaság, mert azon időkbea a kormánynak rendkívül sok hatalom volt adva arra, hogy az elkövetkezendő választások alkalmával csakis olyan elemeket bocsássanak be, a melyeket ők kívánatosnak tartottak, ennek következtében mindenki félve nézett egy-egy választás elé, és egy-egy választásnak a kilátásba helyezése által a kormány képes volt pártjában lenyomni minden egyes ellentétes áramlatot, és minden ilyen ellentétes áramlat kialakulását, azonban most, a kúriai bíráskodás idején, a mikor a kormánynak ez a befolyása meg van nehezítve, majdnem lehetetlenné van téve, a kormány a választások kilátásba helyezése által a többségnek elégedetlen elemeit vajmi nehezen fogja megmaradásra, leszerelésre bírhatni. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kovács Ernő: De, még ha ez a mostani házszabályrevizió keresztül is megy, még a tekintetben sem fog a mai állapottal szemben roszszabodást előidézni, hogy elveszi a fegyverünket Bécscsel szemben, és hogy Bécscsel szemben többé nem fogunk veszélyeseknek látszani. A legerősebb érv a házszabályrevizió ellen az, hogy ez fog bekövetkezni. Hát, t. képviselőház, a helyzet ma az, hogy a disszidens képviselők és függetlenségi párt között az elvek tekintetében nincs különbség, hanem csakis a taktika tekintetében. A függetlenségi párt fokozatosan akar előrehaladni az elveiért való küzdelemben, mig a disszidensek azt hirdetik, hogy ezeket az elveket most rögtön kell küzdelem tárgyává tenni. Már most, ha egy ilyen disszidens ellenzék a választások alkalmával képes magához vonni a nemzetet, akkor tudja az a Bécs, hogy ez a küzdelemnek állandóvá tételét' vonja maga után, mert az a disszidens ellenzék, a mely a mai politikánkat hibáztatja, bár elveinket nem, az kénytelen lesz, ha kormányra jut, a lehető legintranzigensebb politikát vezetni végig elvei keresztülvitelénél. Ez neki már erkölcsi kötelessége. A mai függetlenségi párt megtehette azt, hogy a kormányrajutása alkalmával különbséget tett elvei között: azok között az élvek között, a melyeket rögtön akar érvényesíteni, és azon elvek között, a melyeknek érvényesítése tekintetében ez idő szerint még küzdelembe menni nem akar. Azonban az az ellenzék, a mely ezt a politikát helyteleníti és a mely ennek a politikának a helytelenítése következtében jutna kormány-hatalomhoz, többé ilyen álláspontra nem helyezkedhetnék. Annak az ellenzéknek fel kellene vennie az állandó harczot Bécscsel szemben, annak folytonosan küzdelmet kellene folytatnia Bécscsel. Már most Bécsben tudják, hogy a küzdelmek ilyen folytonossá tétele megrendíti a monarchia nagyhatalmi állását, Bécs félni fog attól, hogy ilyen ellenzék kerüljön a hatalomra és így az a fegyver, mely meg volt adva Bécscsel szemben, ha más utón is, de ezentúl is meglesz a kezünkben. Az obstrukcziónak, felfogásom szerint, olyannak kell lennie, a mely a legkivételesebb esetékben rendkívül nagy T erőpróbák utján képesiti az ellenzéket arra, hogy a maga akaratát keresztülvigye. Az obstrukczió az állam gépezetén csak biztosító-szelep, a melyet nagy erő, nagy nyomás nyit fel, a mikor veszély fenyegeti az államot, de nem szabad az obstrukcziónak olyan léknek lennie, a melyen keresztül az állami gépezet mozgató ereje elpárolog. Miután a javaslatot e tekintetben czélravezetőnek tartom, azért azt elfogadom. (Helyeslés.) Hencz Károly jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó : T. ház ! A politikában nincsen veszélyesebb és nehezebb dolog, mint küzdeni azok ellen, a kiket szeretünk. Az ügy elleni gyűlölet megsemmisül a személyekhez való vonzódás által, az ember önkénytelenül gyenge lesz és igen köny-