Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

192 282. országos ülés 1908 február 29-en, szombaton. házszabály-magyarázatra való visszatérés, a 229. §-nak olyan értelmezés volt adható, mely szerint nem tekintve a kivételeket, a háznak minden egyes határozatára alkalmazandó a szavazás és vele együtt a névszerinti szavazás. Azonban nézetem szerint az 1882—87-ik évi házszabály nem okvetlenül magyarázandó ilyen irányban. Vannak nomemtumok a házszabályokban, a melyek azt mutatják, hogy lehetséges régi irányú magyarázatuk is. Ugyanis a nomenklatúra tekintetében ezekben a házszabályokban is különbséget találunk. Az érdemleges tárgyalásoknál ki van mondva a szavazás utján való elfogadás, elvetés vagy határozás, mig egyéb ügyekben, csak eféle kifejezések vannak: határoz, napirendre tűzetnek, dönt, elrendeli, elhatározza, intézkedik, kivánja, megállapítja, eldöntendő, utasíthatja stb. Szóval a nomenklatúra tekintetében itt is megtaláljuk a különbséget. Azonban még egyéb indokoknál fogva is fentarthatom ezt a véleményemet a házszabályok magyarázata tekintetében. Ugyanis ezekben a házszabályokban is a szavazásról szóló fejezet azzal kezdődik, — 224. §. — hogy a tárgyalás végeztével az elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvánítja és szavazásra felteszi a kérdést. Tehát: »a tárgyalás végeztével«. Olyankor, a mikor tárgyalás nincs, ez a paragrafus, nomenklatúrája szerint, nem érvényesülhet. Már most nézzük, mit érthet a házszabály ez alatt a »tárgyalás« szó alatt. » Tárgy alás«nak ugy a köznapi, mint a törvénykezési életben megvan a maga specziális értelme: bizonyos ünnepélyességgel, bizonyos fórumok előtt, meghatározott módon történő vitát értünk ez alatt, mig a közönséges vitát tárgyalásnak nem nevezzük. Tehát a képviselőházban is tárgyalás alatt egy ilyen előkészített vitát kell érteni, nem pedig egyszerű vitatkozást. alatt végezendő be, a másik pedig az volt, hogy húsz tag kivánatára a szavazás elhalasztandó. Meghagyatott azonban az 1848-iki házszabályokból azon intézkedés, hogy a ház engedélyt adhat a napirendtől való eltérésre. Már most, t. ház, nem valószínű az, hogy akkor, a mikor ilyen két uj intézkedést vettek be a házszabályokba, ezeket az uj intézkedéseket nem bíráltuk meg és nem láttuk azt, hogy a kettő egymással ellentétbe juthat. Ha ugyanis a házszabályoknak 142. §-át vesszük alapul, akkor az nyilvánvalólag ellentétben áll a 156. §-al, mert a 156. §. alapján, ha valaki eltér a tárgytól, akkor húsz tag kívánhatja a névszerinti szavazást és kívánhatja annak az elhalasztását. Viszont ekkor az illetőnek a beszéde másnapra marad, holott meg van határozva, hogy a beszédet ugyanaznap kell elmondani. Megvan tehát a nyilvánvaló ellentét. Ezt a nyilvánvaló ellentétet nem lehet kiküszöbölni azzal, ha azt mondjuk, hogy az egyik a generális szabály, a másik a specziális, a kivétel. Mert ép ugy lehet azt, hogy húsz tag kívánságára mindig elrendelendő a névszerinti szavazás és annak elhalasztása, generális szabálynak mondani, a mint, a hogy lehet ezt mondani arra, hogy a beszéd minden esetben a ház ugyanazon ülésében fejezendő be. Ezt az ellentétet csakis ugy lehet eltüntetni, ha abból az álláspontból indulunk ki, hogy a háznak határozatai között, szavazás tekintetében, különbség van: vannak olyan határozatok, t. i. az érdemleges tárgyak, a melyek a szavazás által döntendők el feltétlenül és vannak olyanok, a melyekre vonatkozólag a szavazás elrendelve nincs. A mikor az 1884 —87-es házszabályokon az obstrukczió után javitani akartak, akkor az volt a szándék, hogy kiküszöböljenek belőle minden olyan intézkedést, mely a teknikai obstrukcziót lehetővé teszi. Ezért sorba vették a házszabályok minden olyan intézkedését, a hol azt látták, hogy ott a háznak valamely határozata be van véve, és mellé tették azt, hogy ott egyszerű szavazással határozzunk, a helyett, hogy arra a régi álláspontra helyezkedtek volna, hogy a házszabályokban megvan a különbség az érdemleges és nem érdemleges tárgyak felett, és hogy a névszerinti szavazás csakis érdemleges tárgyakra vonatkozik. Ennek az volt a következménye, hogy a mikor végig mentek a házszabályokon, azt hitték, hogy most már ott, a hol nem érdemleges tárgy volt a szőnyegen, minden egyes határozatra rendszeresittetett az egyszerű szavazás, ós bevehetőnek gondolták a 229. §-t, a mely szól olyképen, hogy minden oly esetben, hol egyszerű szavazás elrendelve nincsen, a névszerinti szavazás elrendelendő. Ennek azután az volt következménye, hogy az obstrukczió a helyett, hogy megnehezittetett volna, megkönynyittetett. Mert megnehezittetvén az eredeti (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) így a 196. §., a 222. §. a jegyzőkönyvre, a napirendre vonatkozó vitát tárgyalásnak nem minősiti; hasonlóképen nem az interpellácziókra vonatkozó választ és viszonválaszt sem. Tárgyalásnak tehát csakis a napirendre kitűzött tárgy feletti tanácskozást kell tekinteni. Kimutatható ez a magyarázat a 214. §-ból is. A minisztereknek mindig van szólásjoguk ezen paragrafus szerint, de a miniszteri megbízottaknak csak a tárgyalás folyamában. Ez alatt a házszabály csakis azt érti, hogy addig, a mig el nem következik az illető előkészített tárgy feletti vitának bezárása, a kérdés feltevését már tárgyalásnak nem tekinti a házszabály és azért ez a szakasz külön kimondandónak tartja azt, hogy a miniszteri megbízottak nem csupán a tárgyalás folyamában, hanem — ez a kivétel — akkor is felszólalhatnak, a mikor a