Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 191 szabályokat nézzük, tapasztalhatjuk azt, hogy ez a szavazás csakis az érdemleges tárgyakra vonatkozhatott. így pl. ha nézzük a jegyzőkönyv hitelesítésére vonatkozó szakaszt, azt tapasztaljuk, hogy a háznak nem kellett itt határozatot hoznia, hanem a szakasz ugy szólt, hogy a felmerült kívánsághoz képest a jegyző kijavíthatja a jegyzőkönyvet. Ez egész világos bizonyítéka annak, hogy a jegyzőkönyv feletti vita annakidején máskép volt mint most. Ma, a jegyzőkönyvhöz indítványokat lehet hozzáfűzni és azok felett a ház határoz, 48-ban indítványok nem történtek, hanem a ház hangulatára való tekintettel javíttatott ki a jegyzőkönyv. Az ilyen kisebb fontosságú kérdésekben az elnökre volt bizva, hogy meg tudja ítélni a ház hangulatát és éhez képest enuncziálja a határozatot. Ez a múltban állandó gyakorlat volt. Hogyha nézzük azokat a vitákat, a melyek a 30-as évek országgyűlésein vagy még régebben előfordultak, akkor azt tapasztaljuk, hogy rendszeres szavazás a legritkább esetben volt és mikor szavazás mégis történt, akkor is az volt az elv, hogy vota non numerantur, sed ponderantur. Akkor az elnökségre volt bizva. hogy az illetők súlyához képest mondja ki a határozatot, erre az oldalra, vagy arra az oldalra. A vármegyei életben is tapasztaljuk azt, hogy szavazás a legritkább esetekben volt. Még a követválasztásoknál is jogában volt az egyik vagy a másik pártnak követelni a felkiáltással való szavazást, és ha a másik pártnak nem volt kellő ereje, hogy az elnöki emelvény körül a szavazásra vonatkozó kívánságát érvényesítse, daczára annak, hogy ő többségben volt, de elhelyezése nem volt olyan, hogy az akaratát kellő erővel birta volna kifejezésre juttatni, nem történt szavazás, hanem a nagyobb hangú pártnak felkiáltása folytán történt a választás. De tapasztaljuk ma az egyesületi életben is, a mely a formalizmus tekintetében természetszerűleg hátrább van, mint pl. az országgyűlés, mely legtovább ment a formalizmus terén, hogy ott is az elnök tapintatára van bizva legtöbb esetben, hogy ki tudja a többség akaratát puhatolni ós ki tudja tapintatosan mondani a határozatot. De nem is valószínű, hogy akkor, mikor a 48-as törvényhozás iparkodott a tanácskozásokat is lehetőleg rövidíteni, módot akart volna adni arra, hogy lélekölő szavazások utján pazarolják el azt az időt, a melyet a szólásszabadság korlátozásával megnyertek a határozatok hozatalára nézve. Ez a szellem világosan megmaradt az 1872—74-es házszabályokban is. A III. fejezet szól a tanácskozási rendről. Ennek a fejezetnek alczimeikép ott vannak: az osztályok és bizottságok, az összeférhetlenségi bizottság, a naplóbiráló-bizottság, a tanácskozás és szavazás. Tehát a szavazás mint alfejezet csakis azokra a kérdésekre vonatkozólag van itt rendszeresítve, a melyek a tanácskozási rend körébe tartoznak. Ugyancsak ezen házszabályokban van kimondva az is, hogy a tárgyaknak előkészítése bizottsági és osztály-előkészitésen megy át. Tehát ez a tárgyalási rend, és ennek körében a szavazás azon tárgyakra vonatkozik, a melyek ilyen bizottsági és osztály-előkészítéseken mentek át. Azokra a tárgyakra, a melyek ilyen előkészítésen nem mentek át, mint pl. a napirendi vita, a jegyzőkönyvi vita, vagy pedig az interpelláczió, a házszabályok nem alkalmazzák a III. fejezet 5. alczime alatti szavazást, sőt egyes esetekben, mint pl. az interjjelláczióra adott feleletnél, kimondják azt, hogy szavazással történik ugyan a határozat, de ez csak egyszerű szavazás lehet. Ezeknek a házszabályoknak nomenklatúrájából is egész világosan kitűnik, hogy itt csak az érdemleges tárgyakra vonatkozólag kívánták a szavazások rendszeresítését. Olyan alkalommal, a hol megvan ez a kellő előkészítés, azt mondja, hogy a ház szavazás utján elfogadja vagy elveti, vagy a ház szavazás utján határoz, míg azokban az esetekben, a hol ez a kellő előkészítés nincs meg, a házszabályok ezeket a kifejezéseket használják: a ház intézkedik, a ház dönt, a ház határoz, a háztól engedély kérendő, de a szavazást ezekre az esetekre vonatkozólag nem mondják ki. Ha nem volna különbség a szavazással való határozás és egyszerű határozás között, akkor az 1872—74-es házszabályok nem alkalmazták volna ezt az eltérő nomenklatúrát, hanem használták volna minden egyes kifejezésnél a »szavazás« szót. így van ez az 1882—84-es házszabályoknál is. Ezeknél is az érdemleges tárgyakra vonatkozólag ki van mondva, hogy a ház szavazás utján elfogadja vagy elveti, egyéb tekintetben pedig ott van a: határoz, dönt, elrendeli, intézkedik, megállapítja kifejezés. Ez a nomenklatúra megvan még a mai házszabályokban is, ámde ezekben a házszabályokban a fogalmak már össze vannak zavarva. A gyakorlatban lassankint elmosódott a különbség az érdemleges és egyéb ügyekre vonatkozó határozatok között. Ugy magyarázták lassankint a házszabályokat, hogy minden esetben a szavazás megkívánandó, a mennyiben ellenvélemények vannak és miután megkívánandó, minden esetre vonatkozólag szükséges a szavazásokra vonatkozó fejezeteket alkalmazni, tehát a névszerinti szavazást és ennek elhalasztását is kívánatra elrendelni. Hogy azonban ez nem igy volt eredetileg és csak elmagyarázás utján került bele a gyakorlatba, ez világosan kitűnik az 1872 — 74-iki házszabályokból is. Itt ugyanis a házszabályok két intézkedést rendszeresítettek. Az egyik volt az, hogy a megkezdett beszéd az ülés folyama