Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. 181 elleni panaszok itt a házban nyújtatnak be, miáltal az elenyésző kisebbség maj orizálásának feltűnő és veszélyes tüneteit látjuk. A házszabályok mostani revíziójának idejében azt is látjuk, a mit a liberális korszak alatt soka, hogy a kisebbségi képviselők immunitási joga nem biztos. Ennek bizonysága, hogy több képviselő immunitási ügye már két év óta van a mentelmi bizottság előtt elintézetlenül. A házszabályok mostani revíziójának idejében megromlik lassanként a sajtószabadság nemes ideája. Hiszen itt már egy pár beszéd elhangzott. . . Elnök : Kérem a t. képviselő urat, tessék szorosabban a tárgyhoz szólni. Ezzel a lepellel, hogy »a házszabályok mostam revíziója alatt«, nem lehet mindenről beszélni. (Élénk helyeslés. Zaj.) Szkicsák Ferencz : November . .. Elnök (csenget) : Tessék folytatni. November vagy február nekem mindegy, tessék folytatni. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz: A Tisza-féle házszabálymódositásnál Günther Antal mostani igazságügyminiszter ur a következőket mondotta (olvassa): »Hát igen, t. ház, ott vagyunk mindannyian, a mint a parlamenti reform, a mint a választási reform, a mint ez ország közigazgatási életében a valódi reform inioziáltatik. De ebből azt a konzekvencziát levonni, hogy mivel ez nincsen, ennélfogva az egyedüli arkánum a házszabályszigoritás, nem alkotmányos gondolkodás«. A Tisza-féle házszabályt módosító indítványnál Günther Antal igazságügyminiszter ezen elmondott beszédének az tehát a konzekvencziája, hogyha nincsenek meg azok a reformok, a melyekről én említést tettem, akkor a házszabályok módosítása nem alkotmányos gondolkodás, és akkor az elnöknek a mindenhatóságát kiterjesztem nem lehet. És akkor én nem azon az állásponton vagyok, hogy a házszabályokat módosítani kell hátrafelé, ' hanem igenis azon az állásponton vagyok, hogy a házszabályokat fejleszteni kell, különösen olyan irányban, hogy az elnök ténykedése megszorittassék. Erre vonatkozólag, t. ház, vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani. Hammersberg László jegyző: Hofmann Ottó ! Szkicsák Ferencz: November 18. (Derültség a középen.) Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Határozza el a ház, hogy a Nagy Emil orsz. képviselő által beterjesztett indítvány elvetésével negyven tagú bizottságot választ meg, a mely bizottság feladatául kitűzi, hogy a most érvényben lévő házszabályok oly irányban való fejlesztéséről tanácskozzék, a mely kiterjeszkednék : 1. Arra, hogy valamely választás érvényessége ellen a ház ellen panaszszal járulni nem lehet, 2. arra, hogy az elnök által tett figyelmeztetések minden szubjektív indokolástól mentek legyenek és a mennyiben nem a ház határozatai, húsz képviselő kérésére vita tárgyává tehetők, 3. arra, hogy a jegyzőkönyv naponkint kinyomatva, hitelesítés előtt, a képviselők között kiosztassék.« Már most, hogy benyújtottam ezen határozati javaslatomat, tovább folytatom a beszédemet. (Zaj. Elnök csenget.) és pedig analógiát akarok vonni a Tisza István által tervezett és a mostani házszabálymódositás között. A kiindulást és kezdeményezést tekintve, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy míg a Tisza István-féle módosítást maga a miniszterelnök terjesztette be, még pedig mint országgyűlési képviselő, addig a házszabályok mostani javaslatát a függetlenségi párt megbízott képviselője, Nagy Emil országgyűlési képviselő terjesztette be. Ezen benyújtást én nem kritizálnám, ha e benyújtás színezete nem változott volna meg gr. Andrássy Gyula és gr. Apponyi Albert felszólalásai következtében. Meg kell jegyeznem itt, hogy elismert dolog, hogy a nyugati államokban a házszabályokat a parlamentek belügyének tekintik. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur minapi beszédében azonban másról is beszélt. Tudniillik azt mondta a t. belügyminiszter ur (olvassa) : »A kormány tagjai — nem lévén ez kabinet-kérdés és nem is kerülvén így formailag a minisztertanács elé — formailag nincsenek akadályozva. De itt mondja épen most t. barátom, a miniszterelnök ur, hogy ő hasonló állásponton van.« Majd igy szól a t. belügyminiszter ur (olvassa) : >>Miután azonban épen most mondottam, hogy én voltam az, a ki szorítottam a dolgot, külön is kiemelhetem, hogy szintén nem kaptam semminemű utasítást, kiemelhetem, hogy Ő felsége a király a parlament autonóm jogaiba be sem szokott avatkozni, hogy nézetem szerint nem is tudott arról előzetesen, hogy most fogjuk ezt a kérdést felvetni és hozzátehetem mindehhez még azt is, hogy a mióta miniszter vagyok, soha vele arról a kérdésről nem beszéltein, hogy a házszabályok revízióját keresztül fogjuk vinni. Ez kilátásba sem helyeztetett sem ma, sem máskor.« T. képviselőház ! Én mást fogok a t. belügyminiszter ur emlékezetébe hozni, azt t. i., hogy igenis volt eset, hogy a király beavatkozott a házszabályok módosításába. Történt ez 1903-ban, mielőtt gróf Tisza István elvállalta volna a kormány alakítását. Felolvasom erre vonatkozólag Olay Lajos t. képviselőtársamnak 1904. évi november 7-én mondott beszédének egy passzusát (olvassa): »Én ugy tudom, hogy Khuen után tulajdonképen gróf Andrássy Gyula volt felhiva, hogy alakítson kormányt és a király — nem a császár — már beleegyezett abba, a miről azt hittük, hogy lehetetlen, hogy Apponyi is helyt foglalhasson abban a kabinetben és Wekerle is. Ugy tudom, hogy az úgynevezett Andrássy-féle kormány vállalkozott volna is arra, hogy a felségnek katonai követeléseit és — elég sajnos — a magyar közgazdasági önállóság elleni álláspontját, vagyis a közös vámterületi álláspontot eltogadja és már