Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

182 281, országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. kész lett volna a kormányalakítás és Ö felsége már kész volt elállani a házszabályrevízió Lói, mikor gróf Kkuen-Héderváry és báró Fejérváry Géza felvilágosították a felséget, hogy : van itt egy ember, Tisza Pistának hívják, a ki kész neked a házszabályrevíziót is keresztülvinni..* Tehát tisztán meg van mondva, hogy Ö felsége igenis tudott erről, ebbe is befolyt. Egy hang (a középen) : Olay szerint! Szkicsák Ferencz: Ez történeti tény. (Zaj.) Tehát nem olyan ártatlanok ezek a dolgok, mint a hogy Andrássy belügyminiszter ur elénk állítja. Igenis a király a házszabálymódositásba is be szokott folyni, arra ingerencziát gyakorol. Én nem zárkózhatom el ezen vélemény elől. Azt hiszem, most is gyakorolja ezt az ingerencziát. De tegyük fel, hogy most nem gyakorolta és tegyük fel, hogy a kormánynak nem bevallott programmja is, még akkor sem szabad egy miniszternek — mint tették ezt Kossuth, Andrássy és Apponyi minapi beszédükben — ilyen módosítás tárgyalásába akkép befolyni, hogy ezt pártolja, mert különben ellenmondásba jut Andrássy belügyminiszter vi Apponyi miniszter úrral és Apponyi önmagával. Mert ráczitálom gr. Apponyi Albert mostani vallás- és közoktatásügyi miniszterre azt, mit 1904 november 9-én mondott; nevezetesen a következőket mondotta (olvassa) : »De mikor kizárólag a háznak belügyeiről van szó, akkor a királynak minisztere a legjobb szolgálatot a királynak ugy teszi, a házat leginkább azzal biztosítja, hogyha az inicziativától és még a feltűnőbb és mélyrehatóbb belevegyüléstől is tartózkodik.« És miután ők nem tartózkodtak, a királynak csak rossz szolgálatot tettek, sőt miután még a kabinetkérdést is felvetették, tehát a király bizony megköszöni nekik ezt a támogatást. Nekem tehát és sok másnak véleménye a házszabályok mostani kezdeményezéséről és kiindulásáról, hogy ez olyan, mint az egykori diákok esete. Egyszer egy vásártéren árultak mézet. Mint a diákoknál rendesen történni szokott, nem volt pénzük arra, hogy megvegyék. Ugy segítettek tehát magukon, hogjr körülállták a mézes hordót és egyet maguk közül belöktek a mézes hordóba. Kern volt senki a bűnbak és mégis hasznuk volt mindnyájuknak. Miután a házszabályok kezdeményezésére nézve elmondtam az első pontot, most legyen szabad még azokra a mumus-okokra is kiterjeszkednem, a melyek a házszabályok revízióját állítólag szükségessé, teszik, legalább a kormány ezen mumus-okokkal kívánja a házszabályrevizió szükségességét bebizonyítani. Először is itt van a horvát obstrukczió. Csak erőltetve lehet a horvát obstrukcziót a házszabálymódositás szükségének indokolásául felhozni, mert végre is a horvát képviselők vitája nem nyúlt hosszú időre. Hiszen, mint Eötvös Károly t. kéj>viselőtársam kimutatta, két hétig tartott az ő vitájuk. Hát, t. ház, — eltekintve attól, hogy a kereskedelemügyi kormány hibája okozta a horvát obstrukcziót, mert a helyett, hogy javított volna, a mint utóbb javított is a helyzeten az által, hogy a tiszta horvát fölirásokat most mindenütt alkalmazza — a kormánynak vissza kellett volna vonnia a vasúti pragmatika ezen pontját és akkor megszűnt volna az obstrukczió önmagától. De, t. képviselőház, a mostani fejlemények következtében a t. kormány megköszönheti a horvátoknak ezt az obstrukcziót, ezt a szélesebb körű vitát, mert különben nem volna ok, a melyre a házszabálymódosításnál hivatkozni lehetne. Én, a t. elnök ur engedelmével, azért is, mert az előbbi szónok is kitért erre, leszek bátor egy pár szóval az obstrukczió fogalmát megvilágítani. Az obstrukcziót gróf Andrássy Gyula beszédével kapcsolatosan fogom jellemezni. Gróf Andrássy Gyula legutóbbi beszédében a következőket mondotta (olvassa): »Hanem igenis a horvát obstrukcziót. Csodálatos módon a t. képviselő urak most azt a horvát obstrukcziót és annak a következményeit lekicsinylik és azt mondják : az semmi, nevetséges dolog, pár hétig hallottuk itt a visoki sabore-t és azután minden rendesen ment, keresztülvittek mindent, a mit akartak. Az én emlékezőtehetségem azonban nem oly rossz, hogy ezt elfogadjam. Én igen jól emlékszem arra, hogy épen azok a képviselő urak, a kik ma lappáliának veszik az egészet, akkor itt erősen megtámadtak és azt mondták, hogy nem birjuk a magyar állam tekintélyét fentartani. A mikor pedig a nyáron a ".vasúti szolgálati pragmatika javaslatának utolsó szakaszait kénytelenek voltunk visszavonni, akkor megtámadtak, hogy ez feladás, vereség, ez meghátrálás, azután pedig, mikor másodízben a kiegyezési törvényt egy szakaszba kellett foglalni, akkoT megint megtámadtak és azt mondták, hogy a parlamentarizmust lejáratjuk, kicsufoljuk.« T. ház ! Itt a belügyminiszter ur azt felejtette el kinyilatkoztatni, hogy az obstrukczió ellen van egy fegyver : a választások kiírása. Ehhez a fegyverhez hozzá is nyúlt a t. kormány. Hogy az eredmény nyel nem járt, ez csak azt bizonyítja, a mit dr. Günther Antal igazságügyminiszter ur 1904 november 7-én mondott (olvassa): »Mi elitéljük az obstrukcziót, de azt hiszszük, hogy ennek a bajnak egy más nagy oka van, és ezt a bajt kell gyógyítani, nem pedig erőszakos rendszabályokhoz nyúlni, a mely erőszakos rendszabályok olyan körülmények között, mint a nűnők nálunk fönnforognak, nemcsak hogy a kívánt eredményekre vezetni nem fognak, hanem olyan veszedelmeket fognak előidézni, a melyek még azon bajnál is nagyobbak, a melyet a t. miniszterelnök ur orvosolni akar.« S az is történhetett volna, a mi nem tudom történt-e, hogy Horvátországban erőszakos választások lettek volna. De akkor is csak azt jegyzem meg, hogy az erőszakosság sohasem megoldása, hanem ellenkezőleg, elmérgesitése a dolgoknak.