Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

146 280. országos ülés 1908 fe rendelkezést, mert minekünk abba nincsen beleszólásunk és nem is vindikálhat] uk magunknak azt, hogy Ausztria mennyit állapit meg a maga részéről, mert mi a magyar szent korona országai számára állapítjuk meg az ujonczjutalékot. Azért figyelmeztetem erre a képviselőházat, mert szomorú lenne, ha hallgatagon vagy a mint t. képviselőtársam, Éber Antal itt helyesen megjegyzi, suttyomban keresztül menne egy ilyen felfogás, hogy az ujonczlésszámemelés nem a magyar szent korona országát egyedül érdeklő ügy. Azért van ez ilyen komplikáltán megszerkesztve, hogy a kedves jóhiszeműeket, mint Ábrahám Dezső t. képviselőtársam, — a kik csak elolvassák a szavakat, és a kik megszokták már gyermekkoruk óta, hogy a katonák a császár katonái és közös bakákról beszélnek — meggyőzzék, hogy azután az ujonczmegszavazási jogot is ilyen felfogás szerint döntsék el. Ezzel a felfogással szakitanunk kell. Ezen házszabályrevizió szerint az ujonczlétszámot igenis fel lehet emelni, és majd meg tetszik látni, hogy igy lesz. Én hivatkozom Kossuth szavaira, melyeket Deák Ferenczhez irt levelében mondott: Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep, de ne feledd, hogy a Cassandráknak igaza van. Hivatkozom Kossuth ezen intésére és majd meg tetszik látni, hogy bár hálátlan szerep a jóslás, de el fog következni, a létszámemelés és majd akkor előállanak a jóhiszeműeknek vezérei és ki fogják szépen magyarázni a Nagy Emil-féle indítványból, hogy az egyedüli helyes felfogás az, hogy az ujonczlétszám felemelésének joga a magyar szent korona országát egj^edül érdeklő ügy, és igy ennek alapján az ujoncz-kontingens felemelése a megszorított házszabályok alapján történhetik. (Felkiáltások bal/elől: Sürgősen leszavazzuk !) Örömmel hallom, hogy Éber Antal és Ábrahám Dezső t. képviselőtársaim le akarják szavazni, de azt tartom, hogy ez olyan dolog, mint ha valaki öt órakor azt mondja, hogy nem megy el vacsorára nyolcz órakor. Várjuk meg a nyolcz órát; — várjuk meg az ujonczlétszám-f el emelési javaslatot. Láttam én már sok ilyen aczélmell-verést; azért engedjék meg, hogy kijelentsem, hogy előre kétségbevonom, hogy olyan könnyen menne annak a létszámemelési javaslatnak a leszavazása. A ki legény, az most szavazza le a házszabályreviziót, most kell cselekedni. (Helyeslés.) Hic Rhodus, hic salta. A honvédelmi miniszter ur is a jövő esztendőre Ígérte, hogy a nemzet jogait majd érvényesíteni fogják. Mi nem a jövőben akarunk határozni, mert az egy ősrégi kupaktanáes-politika, hogy összegyűlnek azért, hogy majd a jövőben határozzanak. Mielőtt tovább mennék és beszédem legszebb (Derültség.) vagy inkább legérdekesebb részére térnék át, (Derültség és taps a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) most én, a szerény, igénytelen ifjú, meg fogom szólaltatni a nemzet nagyjait, beszéltetni fogom Kossuth Ferenczet, gróf Apponyi Albertet, Ugron Gábort, a főellenőrt, Rakovszky István képviselőházi alelnököt, Magyarország nagy yraár 27-én, csütörtökön. szónokait sorra fel fogom vonultatni, a kik meg fogják erősíteni állításaimat. Erre fogok később rátérni és ezért azt hiszem, ezt bízvást nevezhetem beszédem legszebb részének; ennyi elismeréssel tartozunk gróf Apponyi Albertnek, mint szónoknak, mindnyájan egyformán és Ugron Gábornak is mint szónoknak. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Székely !) Pető Sándor : Székely támad, székely bánja ! Nagy György : Arra kérem fel t. képviselőtársaimnak a figyelmét, hogy a jóhiszeműek ne higyjék, hogy e szerint a javaslat szerint a katonai ügyekről nem lehet szó. Hiszen Nagy Emil magának Eötvös Károlynak mondta, hogy ő maga fog módosításokat indítványozni, csakhogy nem lehet szó arról, hogy az uralkodópárt kikapcsolja a katonai kérdéseket. Ez a legfontosabb. Hiszen, ha ki akarják kapcsolni, miért nem írják be a javaslatba, akkor aztán nem lett volna akkora oppoziczió ! (Mozgás és zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne szóljon folytonosan közbe. Lengyel Zoltán : Ki az? Elnök : Az egész tárgyalás magánbeszélgetésekben folyik. Nagy Gyögy: Majd kielégítem mindjárt az alelnök ur kíváncsiságát. Rátérek beszédére; még csak egy kicsit időzöm itt. (Mozgás és derültség.) Ha a katonai kérdéseket, a trónörökléssel kapcsolatos kérdéseket, a melyekre nagy súlyt fektetek a jövőre való tekintettel, ha az Ausztriával való közös kérdéseket már itt kivették volna, sokkal gyengébb volna az oppoziczió, legalább a jóhiszeműek egy része lenne megnyugtatva; de igy nincsen megnyugtatva senki, igy fel kell tételeznie mindenkinek, hogy miután a belügyminiszter kijelentette, hogy ez a házszabályrevizió nem irányul sem a horvátok, sem a nemzetiségek ellen, sem X. Y. ellen nincs irányítva, sem más valami töredék ellen, ez más czélt nem szolgálhat, mint tisztán a létszámemelés keresztülvitelét. (Igaz! balfelől.) Ha százszor megczáfolják, ezerszer állítom. Hát akkor, ha senki ellen nincs irányítva, akkor miért hozták ide ? En a belügyminiszter ur beszédéből merítem érveimet. Éber Antal: Az ellenkezőt mondta ! Nagy György: Ha Éber Antal képviselő ur ezt mondja, akkor harmadszor leszek kénytelen felolvasni azt a beszédet. Éber Antal: Bizonyítsa be ! Nagy György: Én közbeszólást nem tűrök válasz nélkül, mert mindegyikre tudok felelni. Elkészültem. Nem obstruálni akarok, de meg akarom győzni az ellenkező véleményűeket, épen azért elkészülve jöttem ide. Ha Éber Antal képviselő ur az ellenkezőt állítja, fel fogom olvasni a beszéd illető passzusát, de tartsa férfias kötelességének, hogyha ugy mondta a belügyminiszter ur, a mint én mondom, akkor ismerje be, hogy nekem van igazam. A leghitelesebb okmányt,