Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. 141 tessék-lássák-féle módositványok, a melyeknek most igyekeznek beharangozni, nem érdemlik meg a nemzeti engedmény nevét. De én kérem t. képviselőtársaimat, és a t. belügyminiszter urat is, ne használjuk mi ezt a »nemzeti engedmény« kifejetést. Nekünk ne engedjen senki semmit, nekünk, a nemzetnek jogaink és követeléseink vannak. (Elénk helyeslés balfelöl.) Nekünk nem kellenek királyi ajándékok, nekünk nem kellenek fejedelmi kegyek, mi követeljük törvényben biztositott jogaink érvényesítését. (Élénk helyeslés balfelől.) Molnár Jenő: A jog is meg a pénz is innen ered. Nagy György: Most következik a belügyminiszter ur beszédének legérdekesebb része. Engedjék meg, hogy azt szószerint felolvassam, mert valaki kétségbe is vonhatná, hogy tényleg ezt mondta (olvassa) : »Nem arra szolgál a revizió, hogy a horvátokat letörje; nem arra szolgál, hogy a nemzetiségieket letörje, nincs az x. y., nincs az egy párt, nincs az egy töredék ellen sem irányítva, hanem objektív alapon áll, azon az alapon, hogy láttuk, hogy nincs a világon olyan parlament, a melynek ilyen kevéssé szigorú házszabálya volna.« Az előtt a belügyminiszter ur a házszabálymódositást a horvát obstrukczióval indokolta, (Ugy van ! balfelől.) most sem a horvátok, sem a nemzetiségek, sem X. Y., sem párt, sem töredék miatt, hanem azért kell, mert nincs a világon parlament, melynek ilyen házszabálya volna. Ez tehát egy törvényhozási fényűzés lenne, arra pedig Magyarország nincs berendezve, hogy, ha különben semmire sem jó, akkor mégis és csak azért, mert a világon nincsen ily házszabály, azt rögtön megváltoztassuk. (Helyeslés balfelől.) Az angol példára hivatkoznak mindig. Az angol példáról eszembe jut, hogy a szegény ember hogyan szokott temetni. Megvárja, mig a gazdagnak halottja van, hogy a harangszót ne neki kelljen fizetnie, s akkor az alatt a harangszó alatt ő is a maga halottját busán eltemeti. Ugy látszik, mi is meg kell hogy várjuk, mig egy nagy államnak van halottja, a szólásszabadság, — mert majd ki fogom fejtem, Angliában miért nem keU a szólásszabadság — és mikor ott az a nagy nemzet azt a nagy halottat temeti, mi is visszük a mi szegény, kedves halottunkat, mi is eltemetjük a szólásszabadságot. Pedig az élni akar, a nemzetek milliói siratják, de elevenen eltemetjük csak azért, hogy a klotür átvehesse a maga uralmát, a maga gyászos örökségét. (Élénk tetszés balfelől.) Ha Angüára olyan szépen tudnak hivatkozni, jegyezzék meg, hogy Anglia koronás köztársaság, Angliában minden hatalom a nemzeté. Adják ide nekünk az angol koronás köztársaságot, legyünk mi, Magyarország is koronás köztársaság, adják ide a hadsereg feletti rendelkezési jogot, adják ide Angliának a nagy hatalmát, a nagy erejét és mi áldozatul oda adjuk akkor a házszabályokat. De addig, a mig nekünk minden erősségünk, egyetlen várunk, menedékünk, palládiumunk a házszabály, addig ezt az utolsó mentsvárunkat lerombolni, összetörni nem engedhetjük. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Ha annyira szeretnek egyesek külföldi, angol példákra hivatkozni, állitsák élénkbe az angolnak munkaszeretetét, az összetartozás iránti érzékét, azt az erős nemzeti önérzetet, mely a chlopy-i »sohá«-t sohasem tűrte volna el; ebben igenis szivesen követjük Angliát. De mi, a gyenge nemzet, olyan kérdésekben, hol épen az erőnek, a hatalomnak kérdése van szóban, ilyen térre Angliát nem követhetjük, ilyen téren nekünk specziális magyar intézményekre van szükségünk. Nem külföldi példákhoz kell folyamodnunk. Van nekünk egy nagy, hatalmas példánk, hova folyamodhatunk: a nép lelke, a nemzet meggyőződése. A mig a belügyminiszter ur Angliába megy át példákért, addig mi a nemzethez megyünk el, attól kérünk útmutatást, attól kérünk tanácsot. És ez a nemzet már is megnyilatkozott, a nemzet már is helyesli a mi harczunkat, mert tudja, hogy ez a harcz a szólásszabadság, a nemzeti jogok megvédése érdekében történik. Arra kérem t. képviselőtársaimat, hogyha tanácsra, útmutatóra, vezérre van szükség, ezt a népet, ezt a magyar népet tartsák vezérnek. Menjenek a népnek lelke, a népnek szava után és akkor sohasem fognak olyan gondolatra jutni, hogy itt a legsürgősebb teendő az alkotmány egyetlen biztositékának összerombolása. (Ugy van I Ugy van! balfelől.) Muzsa Gyula : Csak tovább, tovább ! Nagy György: Igaza van Muzsa t. képviselőtársamnak, tovább megyek, mert szükséges, hogy Andrássy Gyula beszédét, függetlenségi és 48-as szempontból tovább is kritika tárgyává tegyük. Azt hiszem, maga a miniszter ur is jó néven veszi, ha egy igazi, egy férfias 48-as függetlenségi képviselő a maga őszinte véleményét, a maga tiszta meggyőződését az ő felszólalásának értékéről elmondja. En sem dicshimnuszt nem zengek, sem bárkinek érdemeit kisebbíteni nem akarom, én tisztán tárgyilagos alapon az igazságot keresem, az igazságot kutatom és kimutatni igyekszem, hogy a függetlenségi 48-as párt szempontjából sok tekintetben sérelmes Andrássy Gyula igen t. belügyminiszter ur beszéde. Azt mondja a belügyminiszter ur, hogy nem nyújt be olyan törvényjavaslatot, a mely a magyar állameszmét veszélyezteti. Ez egy negatív kijelentés. Nekem pozitív állítás kell, hogy olyan törvényjavaslatot nyújt be, a mely a magyar államiságot erősiti, a mely megveti alapját*annak, hogy itt egy független, hatalmas országot lehessen megteremteni : egy magyar Magyarországot. Nekem ez a negatív állítás nem szolgálhat megnyugtatásul, mert mikor a másik szavával kijelenti, hogy a más pártok, a nemzetiségiek, azután a szocziálisták, a szocziáldemokraták milyen számban fognak visszakerülni, egyetlen egy intésével el nem árulja azt, hogy az uj választási törvény milyen befolyással