Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

142 280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. lesz a függetlenségi és 48-as politikának jövőjére nézve. Azt mondja a belügyminiszter ur, hogy csak akkor valósitható meg majd egy általános választási törvény, hogyha ez a javaslat erős támadásoknak egyáltalában kitéve nem lesz. T. képviselőház ! Már arról a jogunkról is, hogy egy még nem ismert, nem sejtett választási törvénynyel szemben milyen álláspontot foglaljunk el, le nem mondhatunk. Ha jó az a törvényjavaslat, akkor nem lesz erős támadásoknak kitéve, sőt dicsérettel fogjuk elhalmozni azt, mert hiszen mindannyian akarjuk egy megfelelő választási törvény alapján megalapozni és bázisát megteremteni Magyarország szebb jövőjének. Ha azonban rossz lesz, akkor módot kell arra nyújtani, hogy azt vissza tudjuk utasitani, vissza tudjuk verni. . . (Helyeslések a baloldalon.) Most pedig ismét elérkeztem a t. belügyminiszter ur beszédének egy olyan részéhez, a mely előttem teljesen érthetetlen, és a mely beszéde előzményeivel, az ottani következtetésekkel és konklúziókkal ellentétben áll. Azt mondja, hogy szükséges, hogy ez a választási reform, ez a dédelgetett herczeg, ez a selyernfiu, erős támadásoknak kitéve ne legyen. Ugy látom, hogyha egy erős nemzeti vihar indulna meg, az elseperné azt az első pillanatra, és a mikor azt mondja, hogy nem birja ki a reform az erős támadást, a mikor feltételezi, hogy nem fognak eüene erősebben törni, akkor ismét azt mondja, és más országok példáival is igazolja, hogy hosszú ülésekkel egy lelkes kisebbséget letörni nem lehet. (Derültség a baloldalon.) Kernelem, t. képviselőház, hogy nem tőlünk, a függetlenségi párttól félti a miniszter ur ezt a javaslatot, hanem félti a nemzetiségektől. Ha pedig ő maga mondja, hogy egy lelkes kisebbség meg fogja tudni akadályozni ennek keresztülvitelét, csak nem képzeli, hogy a nemzetiségek, ha az reájuk nézve rossz lesz, ebben az esetben nem fognak elkövetni mindent annak a visszautasítására. (Helyeslések a baloldalon.) Ez homlokegyenest ellenmondás. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mire való akkor a hosszú ülés, a mikor úgyis hiába minden? Tisztán csak kifárasztani a képviselőket és lehetetlenné tenni, hogy egy tisztán nemzeti ellenzéki csoport érvényesiteni tudja a maga demokratikus felfogását? Ezért mondom, hogy elsősorban egy magyar nemzeti ellenzék ellen irányul a házszabályoknak ez a tervezett módositása. Bizony Ákos : Már nincs lelkesedés ! ? Nagy György: Bizony Ákos t. képviselő urnak csak azt jegyezhetem meg, hogy ilyen tervezetért lelkesedni csakugyan nem lehet. Busán ülnek itt maguk a kuruczok is. Lelküket csüggedés szállta meg, és a nagy többség közönynyel tárgyalja ezt a javaslatot. Künn a folyosón, az utczán és a banketteken megnyilatkozik még a kuruczszellem, itt csüggedés tölti el a kebleket. Ki csodálkozhatnék, ha az a néhány harczos elvesztené is lelkesedését? De mi, ez a kisebbség, az erőnket megtartjuk és fegyverünket nem adjuk ki a kezünkből. Mire való tehát a házszabályoknak tervezett szigorítása, hogyha a legilletékesebb fórum részéről is azt halljuk, hogy az semmit sem ér ? Nem kell egyéb, mint egy lelkes kisebbség, és azzal diadalmaskodni lehet. És nincsen igazság abban sem, hogy az a többség, vagy az a 150 ember, a ki kéri a sürgősség kimondását, ha érzi, hogy a nemzet nem tart vele, akkor a hosszú ülések alatt kifárad és elveszti az erejét. Nem igy áll ám a dolog, t. képviselőház, mert jól jegyezte meg Eötvös Károly, hogy az a többség nem itt, hanem a kabaretekben és a mozikban fog ülni. (Derültség.) Ha tehát már ilyen 16 órás ülésekről akarnak gondoskodni és belemennek a házszabálynak ilyen reviziójába, akkor a legelemibb kötelesség lett volna arról gondoskodni, hogy ha vannak olyan hős legények, a kiknek kell a 16 órás ülés, azok itt is üljenek és a tárgyalásokat legalább végighallgassák. Mert ha azt kívánjuk, hogy az ellenzék 16 órán keresztül beszéljen és cselekedjék, a többségtől legalább meg lehet követelni azt, hogy ha nem is beszél, ha nem is hallgatja végig a beszédeket, legalább itt legyen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez tehát ismét nem egyezik meg a méltányosság és az igazságosság követelményeivel. A t. belügyminiszter ur egy ideális nagy államférfiú, a ki azt hiszi, hogy mindenki ugy fogja fel a kötelességét, mint ő, a ki épen azért mindennap nem is lehet itt a házban, hogy láthatná, milyen közönynyel fogja fel a többség a kötelességét. Hiszen itt néhány ásitó képviselőn, a gyorsirókon és hirlapirókon kivül alig lehet néha látni valakit, legfeljebb a közönséget a karzaton. A nemzet lelkiismeretét pedig megérezni nem lehet a kávéházakban és a banketteken. Ott a nemzet lelkiismeretét nem ismerhetik meg a t. koalicziós képviselők. Mi el-elmegyünk megtapintani a nemzet ütőerét, szembenézünk a nemzet lelkiismeretével. Orosházán is ott voltunk. És legyen nyugodt Endrey t. képviselőtársam, el fogunk menni még az ország több helyére is. Mert ez a nemzeti lelkesedés nem a kávéházban, nem a kártya asztalok mellett tanyázik. Itt legalább figyelmükkel kell, hogy megajándékozzák ezt a hazafias 48-as ellenzéket, a mely minden erejét összeszedte és lelkének minden meggyőződésével küzd a nemzetnek, Magyarországnak jogaiért, szebb jövőjéért. (Zaj. Hencz Károly közbeszól.) Nagyon sajnálnám, hogyha Hencz Károly t. képviselőtársam velem egy véleményen volna. Én arra nem pályázom, hogy ő velem egy véleményen legyen. Én függetlenségi párti vagyok, ő pedig néppárti. Ha rajtam állna, én kiirtanám őt a parlamentből, ő is kiirtana engem. (Derültség.) Mi más elvi alapon állunk. Én nagyon sajnálnám, hogyha Hencz Károly t. képviselőtársam helyeselné az én beszédemet. Akkor kétszeresen meggondolnám, hogy nincsen-e talán másnak