Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-280
140 280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. lenségiek és 48-asok vagyunk és a nemzet érdeke közös. A belügyminiszter ur, mint salamoni titkot hét pecsét alatt elzárva tartja a választási törvényt. Ember fiának nem szabad arról még tudomást se szerezni. A függetlenségi pártnak a vezérei maguk sincsenek ezen javaslat alapelvei iránt tájékoztatva. Nem leket egy korszakos reformot igy titokban, suttyomban megcsinálni. Én nem vindikálom azt a jogot, hogy nekem mutassa meg, hanem a függetlenségi párt vezérembereinek mutassa meg és mutassa meg azután a pártoknak, hogy előzetesen hozzászólhassunk. Én ezt szóvá tettem a függetlenségi pártkör értekezletén, és akkor azt mondta a belügyminiszter ur, hogy a függetlenségi párt egyik neves tagja, vezére résztvesz a tanácskozásokon. A közvélemény azt mondta akkor, hogy Holló Lajos az illető, de én nem hallottam tőle ennek a megerősítését és igy nem tudom, hogyan áll a dolog. Mert a végén előállni egy ilyen fontos törvényjavaslattal, a melyet eddig senki sem látott, lehetetlenségnek tartom. De különben is itt a függetlenségi és 48-as párt van többségben, a felelősség az övé, átveszi szívesen az alkotás munkáját, hadd csinálja meg ő ezt a választási törvényt, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hadd vállalja érte a nemzet előtt a felelősséget. Mert én mint ember bizhatom Andrássy Gyulában, de mint függetlenségi és 48-as képviselő az én vezéreimben jobban bizom, mert azok lobogtatják azt a zászlót, melyet én követek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az lenne a helyes, hogy a függetlenségi párt csinálja meg ezt a nagy, korszakos reformot, Mert hiszen Andrássy Gyula belügyminiszter ur beszélt arról, hogy mi fog történni a szoczialistákkal, elmondta, hogy a nemzetiségeknek mi lesz a jövője; de hogy az uralkodó pártnak, a függetlenségi pártnak az uj választási törvény szerint mi lesz a jövője, arról egy szót sem szólt, pedig egy ilyen nagy uralkodó párt ezt legalább, megvárhatta volna. Én hallgattam a beszédet, én vártam erre és csodálkoztam, hogy egy szó, egy hang, egy intés nem volt abban, mely a függetlenségi pártot megnyugtathatta volna. Utoljára mi függetlenségi képviselők határozunk itt ebben a parlamentben, mert többségben vagyunk. Ugron Gábor : Mig ki nem mennek a pártból! Nagy György: Ugron Gábor azt veti ellen, hogy mig ki nem megyünk a pártból. A hol függetlenségi és 48-as eszmékről lesz szó, mindig leszünk olyan függetlenségiek, mint Ugron Gábor, és én azt mondom a t. képviselőtársamnak, hogy ne az ellentéteket keressük°és igyekezzünk kiélesiteni, hanem ilyen nagy kérdésekben, hol a nemzet jövőjéről van szó ... $ Ugron Gábor: Egyik nap szidni, piszkolni a függetlenségi pártot, másnap egyetérteni vele! (Zaj.) Nagy György: Én kérem Ugron Gábor képviselőtársamat, álljon fel és mondja meg, mikor szidtam én a függetlenségi pártot ? Összes beszédeimet, czikkeimet rendelkezésére bocsátom és ha talál egy szó szidást benne, el fogom ismerni, hogy Ugron Gábor képviselőtársamnak igaza van, de addig a leghatározottabban kétségbevonom állításának valódiságát. (Zaj.) Átengedem szívesen, rendelkezésére bocsátom, hogy legyen módja állításának valódiságát bizonyítani. Azt hiszem, az igazságos kritika még nem szidás. Azt hiszem, minket nem azért küldtek ide, hogy, a mint említem, bedugott fülekkel és lehunyt szemekkel Ugron Gábor képviselőtársam szavait helyeseljük, hanem hogy lássunk, halljunk és Ítéletet mondjunk. (Helyeslés balfelől.) Igenis, nem ismertem el, mikor még a függetlenségi pártkörnek tagja voltam is. hogy lehessen irányítani elvekben, meggyőződésekben az embert. Mi azért hagytuk ott azt a pártkört, de nem a pártot, hogy nagyobb erővel, tűzzel és lelkesedéssel tudjunk küzdeni a függetlenségi zászló diadaláért. (Ugy van ! balfelől.) Szatmári Mór: Ez nem szidás? Ez is szidás ; azt mondod, hogy csak te vagy a nagy férfiú. Nagy György : Ha Szatmárinak és Ugronnak igaza lenne, ha ott maradtunk volna a körben, ma Nagy Emil házszabálymódositása már meglenne, mert íme, senki sem szólalt fel ellene, és ezt a nagy nemzeti szerencsétlenséget akkor nem lehetne többé helyrehozni, Azért csak hálával tartozik nekünk Ugron. Különben majd felolvasom ebből a könyvből az ő beszédét is, hogy 1904-ben hogy tudott szavalni termopyläi hősökről, s hogy mondogatta, hogy tiszteljük a házszabályt. (Élénk derültség balfelől.) Ugron Gábor : Természetesen, mert most mi vagyunk a többség, akkor meg Tisza Pista volt; a mit nem adtam Tiszának, azt megadom magunknak ! Nagy György: Tovább folytatom Andrássy Gyula belügyminiszter ur beszédének fejtegetését. Azt mondja Andrássy Gyula belügyminiszter ur, hogy egyik ok a házszabályrevizióra a horvát obstrukezió is. Ezzel vitatkozni sem akarok. Ezt az elcsépelt igazságok szaporítása kedveért hozta fel. Ezt papagály-politikának tartom, (Derültség balfelől.) erről hosszasabban nem nyilatkozom, a mint azt is ki fogom fejtem, hogy a házszabályindítványnak tárgyalása pedig panoráma-politika. (Igaz! Ügy van ! balfelől.) Ezt is ki fogom mutatni. A t. belügyminiszter ur azt mondja beszédében, hogy ujonczjutalék emeléséről nemzeti reformok nélkül nem lehet szó és valóságos rémregény nemzeti reformok nélkül ujonczjutalék felemeléséről beszélni. Fájdalom, sok ilyen rémregényt kellett átszenvedni a nemzetnek az utolsó 400 év alatt, rémregénybe is sok volna. De én azt hiszem, hogyha a házszabályok szigorittatnak, akkor igazi értékes és tulaj donképeni nemzeti engedmények nélkül is keresztülmenne a létszámemelés, mert azok a
