Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

120 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. üvegen nézi, mert én és mindazok, a kik objektíve nézik az eseményeket és nem arra helyezik a súlyt, hogy miképen hívják a miniszterelnököt és milyen névre hallgatnak az egyes miniszterek, hanem arra, hogy milyen pártok, elvek és irányzatok érvényesülnek a miniszteri székben, megállapíthatjuk, hogy még semmiképen sem bizonyosodott be, hogy nálunk a parlamenti váltógazdaságnak van helye. Azelőtt uralkodott a szabadelvű 67-es párt, most uralkodik a 48-as és függetlenségi párt egyéb pártokkal. Hát kérdem: micsoda nagy elvi különbségek vannak a kormányzásban, a törvényhozás szellemében, a megalkotott törvényekben? Hol van itt a váltógazdaság? Hol mutatkoznak annak jelenségei, hogy most nem a 67-es kiegyezés hivei, hanem a függetlenségi eszme hivei vannak többségben? Még mindig várjuk tehát az időt, a mikor parlamenti váltógazdaságról lehet beszélni. Egyelőre azonban csak arról lehet beszélni, hogy az egyik miniszterelnök ott hagyja a helyét, csak azért, hogy egy másik urnak helyet adjon, a ki folytatja azt a munkát, a melyet az előbbi ur abbahagyott. (Ugy van! balfelöl.) Azután — mondja a belügyminiszter ur — itt van a horvát kérdés. Molnár Jenő: Horvátok nélkül, mert azok nincsenek itt! Pető Sándor: Azelőtt, úgymond, még álmodni sem lehetett arról, hogy valaha a horvátok megakaszszák a magyar parlament működését. En legelső sorban is ezt az érvét őszintének nem fogadhatom el a Nagy Emilféle házszabályrevizió-tervezettel szemben; mert a legsúlyosabb sérelme ennek az egész házszabályreviziónak épen az, hogy a belügyminiszter ur már most érvénybe akarja léptetni az általa benyújtandó választási törvényjavaslat tárgyalására is, pedig mindnyájan tudjuk, hogy az általános választói jogról szóló törvénytervezet, a mely ide be fog nyújtatni és a melyet igazán epedve várunk, olyan, hogy annak tárgyalásában a horvátok részt nem vehetnek. Ez az indok tehát teljesen elesik, s igy a horvátok magatartása figyelembe se jöhet. (Zaj. Elnök csenget.) Különben is szabad mindenkinek pariaszkodnia a horvát kérdés miatt, szabad mindenkinek e végből intézkedéseket sürgetnie, csak a koalicziónak nem, mert a koaliczió teremtette meg politikai értelemben azokat a horvátokat, a kikhez szerencsénk van. A koaliczió alkotta és gyúrta össze ezt a horvát pártot, mely a parlament működését a múlt évben megakasztotta. A felelősség ezért egyesegyedül a koalicziót terheli és a felelősség elől való olyan kitérés, hogy miután megcsinálták a bajt, a melytől menekülni nem tudnak, büntessék meg azokat, a kik nem csinálták a bajt és nehezítsék meg a kisebbség helyzetét azért, a mit a koaliczió követett el, én helyesnek el nem ismerhetem és nem hiszem, hogy gr. Andrássy belügyminiszter ur, a ki ismeri az európai politikát és az egyes államok történetét, fel tudna mutatni egyetlen olyan parlamentáris rendszert, a hol az uralkodó párt olyan módon vezekelne az általa elkövetett politikai hibákért, a milyen módon e kérdésben a koaliczió akar vezekelni. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nem csinálok titkot abból, hogy semmiféle obstrukcziónak nem vagyok hive és hogy nincsen az az alkalom és nincsen az az eset, a mely engem egy technikai obstrukczióba való részvételre rá tudna venni. Sőt tovább megyek és kijelentem, hogy nemcsak nem vagyok hive az obstrukcziónak, hanem ellenkezőleg hive vagyok a mérsékelt házszabályreviziónak, mert nézetem szerint a parlamentáris tanácskozásnak kell, hogy rendje legyen és végeredményben a többség akarata kell, hogy érvényesüljön. A világon minden szabadság korlátozva van. Korlátozva van a koronás fők szabadsága és természetes, hogy a parlamentek szabadsága is bizonyos korlátoknak kell, hogy alá legyen vetve. Ez az én álláspontom és ezért egy korrekt formában szőnyegre hozott házszabályreviziót nemcsak elfogadnék, hanem örömmel üdvözölnék akkor, ha együtt terjesztetnék elő és együtt lépne életbe a választójog reformjával. Már rámutattam arra, hogy a függetlenségi párton és a néppárton is ez volt korábban az álláspont. Ha már egyáltalában szóba akartak állni a revízió kérdésében a kormányokkal, mindig feltételül tűzték ki a választójog reformját. Mindig azt hangoztatták, hogy először lépjen életbe a választási törvény, azután szívesen beszélünk a házszabályrevizióról. (Ugy van! a baloldalon.) Elvégre abban nagy erkölcsi igazság is van, hogy addig, a mig a klotür uralkodik Magyarországon, mert Magyarország négy millió felnőtt lakosa közül csak egy milliónak van választójoga, három millióra pedig a mi választási törvényeink szerint a klotür van kimondva, mert az országnak ez a három millió polgára nem szólhat hozzá a közügyekhez; hogy addig, a mig az ország lakosságának egy igen csekély része, az ország felnőtt és a választójogra megérett lakosainak körülbelül negyede jogképes csak arra, hogy választhasson, nem lehet őszintén beszélniök, különösen komoly és modern államférfiaknak, mint a minőnek Andrássy Gyulát is ismerem, arról, hogy a többségi akaratot érvényesíteni kell a parlamentáris életben, a mikor az a parlament, a mely itt megalakult és működik, nem a többség akaratából, hanem egy elenyésző kisebbség akaratából jött a képviselőházba. Elsősorban künn a választók között kell a többségi elvet helyreállítani. Ezért olyan törvényeket kell hozni, a melyek megállapítják azt, hogy a képviselőválasztásnál a polgárok többségének az akarata érvényesüljön, vagyis meg