Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. 119 »A képviselőház nem fogadja el Nagy Emil indítványát és kimondja, hogy a házszabálymódosításra vonatkozó javaslattal csak akkor kíván foglalkozni, ha az általános, egyenlő, titkosan és községenként gyakorolt választói jog törvénybe iktatva lesz.« Rátérek arra, a mivel gr. Andrássy Gyula belügyminiszter foglalkozott, mikor arról akarta meggyőzni a képviselőházat, hogy a házszabályrevizió nélkül tulajdonképen a parlament csak a saját sírját ássa és önmagát gyengíti, mert ha zavaros állapotok vannak a parlamentben, ez mindig a végrehajtó hatalom túltengésére vezet. Ebben a tekintetben gr. Andrássy Gyula a következőket mondotta (olvassa): »Ha a törvényhozás, a népképviselet a khaosznak képét adja, akkor azt kérdem, ki nyer abból hasznot ? A végrehajtó hatalom. A végrehajtó hatalom tekintélye növekszik mindenütt ott, igaz, hogy sokszor nagy krízisek révén, a hol a népképviselet nem tud feladatának megfelelni.* A mikor e tétel helyességét figyeljük, elsősorban is felmerül az a kérdés, hogy milyen körülmények között és milyen esetben emelkedik a népképviselet feladatának magaslatára? Azt hiszem, a népképviselet feladata nem merül ki abban és e feladat teljesítésének nem az az ismertető jele, hogy egymásután sok törvényt baj és ellenállás nélkül fogadjon el egy népképviselet, hanem, azt hiszem, a népképviselet feladata az, hogy a parlamenti viták során jelentkező legjobb eszme és legjobb irányzat érvényesüljön, és hogy a nép érdekében megállapítandó javaslatok kerüljenek a törvények közé. Az maga még, hogy egy parlament simán és ellenállás nélkül, és a kritika nagyobb emócziói nélkül szavaz meg és gyárt törvényeket, még egyáltalában nem karakterisztikonja snnak, kogy feladatát hűen, és népképviselethez illő módon teljesiti. E feladat teljesítésének mások az ismertető jelei. Elvégre el tudok képzelni olyan javaslatokat, a melyeket a legsimábban fognak keresztülhajtani a módosított házszabályok segítségével, de azért senki sem fogja azt mondhatni, hogy mert gyorsan és simán egy káros javaslatot megszavazott a népképviselet, ezzel feladatát teljesítette. (TJgy van! a középen.) Különben sem helyes tétel, a melyet a belügyminiszter ur felállított, mert igaz, hogy az a körülmény, hogy parlamenti zavarok vannak, a kormány pedig nem feltétlenül ura a parlamentnek, a parlament nem dirigálható a kormány kénye-kedve szerint egy erőszakos és törvénytelen eszközöket követni hajlandó kormánynál, krízisek révén rávezethet arra, hogy a végrehajtó hatalom ereje túlnagy legyen. De egy törvénytisztelő kormány mellett, az a körülmény, hogy nem talál feltétlenül engedelmes többségre és jól működő parlamentre, a végrehajtó hatalom erejét sohasem növeli, hanem inkább gyengíti. Épen ez a parlamenti ellentállás szükséges arra, hogy gyengüljön a végrehajtó hatalom ereje, a mennyiben a végrehajtó hatalomnak, vagy egyes közegeinek működését a parlament, vagy annak egy része az ország érdekében állónak nem találja. Két szélsőség áll előttünk erre nézve példaként. Ezekből könnyen beigazolhatom, hogy az a helyes, a hogyan én a kérdést felfogom, nem pedig, a hogyan a belügyminiszter ur odaállította. Széll Kálmán volt miniszterelnök körülbelül közkedvelt kormányférfiu volt; lényeges és nagy kifogásai ezen miniszterelnök ellen egyetlenegy pártnak sem voltak, és mégis, a mikor a parlament megszűnt normálisan működni, a mikor a parlamentben nehezen sikerült Széll Kálmánnak az ő terveit keresztülvinni,- a mikor obstrukczióval kellett megküzdenie, bizony letört Széll Kálmán hatalma, mert ő törvénytisztelő államférfiú volt, a ki a parlament forradalma, a jiarlament ellenállása daczára sem vállalkozott arra, hogy törvénytelen eszközökhöz nyúljon. Egy későbbi korszakban azután, a mikor nem ijedtek meg a törvénytelen eszközöktől, láttuk csak, hogy a végrehajtó hatalom erejét növelte a parlamenti ellenállás. Az igen t. belügyminiszter ur azt mondja, hogy nem baj, ha nem is következetes a függetlenségi párt. Molnár Jenő : Ezt elhiszem, mert ő hatvanhetes, mit törődik tehát ő a negyvennyolczasok következetlenségével! Elnök: Csendet kérek. Pető Sándor: . . . nem baj, mert kormányrajutása óta olyan jelenségek merültek fel, olyan uj helyzet állott elő, hogy morális alapon is joga van a függetlenségi pártnak a következetlenség területére lépni, előbbi álláspontját felrúgni és a mily erélyesen harczolt annakelőtte a házszabályrevizió ellen, most mellette küzdeni. (Halljuk! Halljuk!) Két olyan uj körülményre mutat rá a belügyminiszter ur, "a mely frontváltozásra jogosítja fel a függetlenségi pártot. Először azt mondja, hogy igenis, most már belátták a választók is, meg a képviselőház is, hogy a váltógazdaság a kormányzatban elképzelhető, most már kormányok is megbukhattak, sőt meri állítani, hogy azzal a helyzettel szemben, a mikor tulnagy volt a többség hatalma, tulnagy volt a pártfegyelem, a párturalom, most talán a másik véglet áll elő. Az a nézete tehát a belügyminiszter urnak, hogy a függetlenségi párt is már egészen bátran szakithat azzal a folytonos elvi álláspontjával, mert most már nemcsak az a hivatása egy pártnak, hogy elveket és eszméket hangoztasson, hanem elérkezett annak is a korszaka, hogy a pártok egymást felváltják az uralmon. Nos, ez csak egy káprázatos jelenség. Ezt a belügyminiszter ur igen rossz és hamis szem-