Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

6 275. országos ülés 1908 a többség és az elnökség, az egész kormány mire hivatkozik ? Talán arra hivatkozik, hogy itt a kisebbség felfordította a dolgok rendjét, megakasztotta azt, hogy tanácskozni lehessen ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : . . . hogy hasznos javaslatokat akadályozott meg, az országra üdvös javaslatokat nem engedett keresztülvinni ? T. képviselőház ! Soha még Magyarország parlamentjének olyan eltörpülő kisebbsége, ellenzéke nem volt, mint a mainak és soha egy kormány olyan könnyen nem kormányozhatott az ellenzék miatt, a mint a mai. És viszont soha egy kormány olyan nehezen nem tudott kormányozni, mint a mai, a saját többsége és a saját pártjai miatt. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Lengyel Zoltán : Es t. képviselőház, a midőn a t. kormánynak mindig a háta mögött ülő többségével van baja, a midőn annak túltengésével vesződik, a midőn nem tudja azt sem kielégíteni, sem elrendezni, egyáltalában egyesíteni, akkor nem azt intézi el, a mi égető kérdés az országra nézve, hanem a csekély számú kisebbséget oda kényszeríti, hogy még azt a munkát se végezhesse el, a mi kötelessége volna. Egy hang a baloldalon: Ez nem házszabály! Lengyel Zoltán: És mivel indokolja ezt ? Nem azzal indokolja . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond: Ilyen zajban nem lehet tanácskozni! Elnök: Kérem Farkasházy képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Hiszen éppen ő volt ki az imént hangosan konverzált. Én igyekszem, hogy a csendet fentartsam, de arra kérem Farkasházy képviselő urat is, szíveskedjék engem ezen igyekezetemben támogatni. (Halljuk ! Halljuk !) Lengyel Zoltán : . .. Nem azzal indokolja, hogy a kereskedelmi szerződéseket, az autonóm vámtarifát, az osztrákokkal voló kiegyezést és más törvényjavaslatokat ez a kéj3viselőház egy ülésben vita nélkül megszavazott, hanem azzal indokolja, hogy 40 horvát képviselő annak előtte itt volt és megint visszajöhet. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) A kit nem érdekel a felszólalásom, t. képviselőház, az legyen szives beszélgetéseit künn elvégezni, de ha itt megkívánják én tőlem, hogy másokat meghallgassak, én is megkívánhatom és a házszabály is megkívánja, hogy engem is csendben hallgassanak végig. (Zaj.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, ilyen zajban nem lehet folvtatni a tanácskozást. (Halljuk I Halljuk !) Lengyel Zoltán : 40 horvát képviselő tehát itt a mumus, hogy az még visszajöhet és bajt csinálhat. Épen ugy, mint a hogy a függetlenségi pártkörben gróf Apponyi Albert t. miniszter ur február 21-én, pénteken. mondotta, hogy a képviselők egy kisded csoportjának a jóindulatától, taktikájától, elhatározásától függ, hogy egyes dologban a képviselőház ne csak hogy határozhasson, de tárgj^alásait el is kezdhesse, mert a mai házszabályok szerint 15, vagy 20 képviselőnek a kénye-kedvére van bízva, hogy a képviselőház tárgyalásaiban eljuthasson odáig, hogy a kitűzött tárgy fölött a tanácskozást megkezdhesse. Hát nincsen igy, nem is volt igy és hogyha így volt, azok részéről volt igy, a kik most nem igy akarják. (Helyeslések a baloldalon.) Akik tehát azzal takaróznak, hogy igy volt, azok a saját régi bűnükkel takaróznak, mert hiszen nem a szabadelvű párt, nem a horvátok, nem a nemzetiségek obstruáltak, hanem az a függetlenségi párt, a melynek Apponyi Albert gróf mondotta ezeket a klubban. És ha ez igazság ma, akkor igazság volt 1904-ben is, és akkor gróf Tisza Istvánnal szemben is igazság volt; akkor ő vele szemben sem lett volna szabad, a képviselőház azon részének, az Apponyi Albert és Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló csoportnak, megakadályozni a házszabályreviziót, mert azt épen olyan hazafias kötelesség volt megcsinálni akkor, mint a milyen ma. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem, igen t. miniszterelnök ur, hogy állunk azokkal a horvátokkal 1 (Felkiáltások : Rosszul I) Hol vannak azok a horvátok ? (Zaj.) Mikor jönnek vissza és a mikor visszajönnek, milyenek lesznek 1 Mert ha nem lettek volna itt, akkor most nem lenne mire hivatkozni ! 1907. június havában nagyon kértük a miniszter urat, hogy rögtön kergesse őket Horvátországba — mert módjában lett volna feloszlatni a horvát tartománygyülést, — a t. miniszterelnök ur azonban nem volt rá hajlandó, holott tudta, hogy jön a kiegyezés. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt maradtak volna I) Itt maradtak volna, de még sem maradtak volna itt, mert ha otthon baj van, akkor a saját házukat oltják és nem a t. miniszterelnök ur kedvére obstruálnak. (Derültség. Zaj.) Tehát a miniszterelnök ur nem oszlatta fel a horvát tartománygyűlést, a mi bizonyosan magasabb politikai bölcsesség volt, de a melyet én megérteni nem tudok. Megvárta, hogy a kiegyezést is megobstruálják és a mikor azt is sikerült keresztülvinni a horvát obstrukczióval, a mikor a horvát szóáradat elnyomta a magyar kritikát: akkor oszlatta fel a tartománygyülést, és most, a mikor nincsenek itt, indokolja velük a házszabályrevizió szükségességét. Miért kérdem én a t. miniszterelnök úrtól, hogy ha visszajönnek, hogy leszünk a horvátokkal ? Azért, mert abból a statáriális eljárásból, a melyet méltóztatott eddig hirdetni, ugy látom, hogy azokból az úgynevezett időszaki máról holnapra való politikusokból mégis csak végleges politikusok lesznek, mert a mostani horvátországi választásoknál már ellenjelölteket sem kapnak, viszont olyan j^aktum-hireket hallunk, hogy a ' horvát koaliczióval szent a béke, visszajönnek,