Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

február 21-én, pénteken. 275. országos ülés 1908 nem lesz baj, sőt a volt nemzetijpárt mandátumai egy részét is megkapják, meg fognak erősödni. Nem látok a kiirtási szándékból semmit. Ha pedig nem kell kiirtani őket, ka szent a béke, a minek — tessék elhinni t. horvát miniszter ur —, nagyon örvendek, miért ijesztenek bennünket a horvátokkal ? Ez csak a kérdés egyik része t. ház, mert a horvátok nem minden kérdésben obstruálhatnak és nem minden kérdésben fognak obstruálni. A vitapont különben sem az, hogy a horvát obstrukcziót előmozdítsuk, vagy lehetségessé tegyük, hanem egészen más. Csak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy a horvát kérdést nem lehet itt ugy kezelni mint a magyar parlamentarizmus alapvető kérdését : hogy azért szükséges a magyar parlamentet teljesen reformálni, a szólásszabadságot megfojtani, mert a horvát képviselőktől tartanunk kell. Először is 1867 óta nem volt arra eset, hogy a horvátok nagyobb harczot inditottak volna ; másodszor, a melyet most inditottak, az sem sikerült ; harmadszor, meggyőződésem, hogy a horvát kérdést a horvát területen kell elsősorban elintézni. De, ha a horvát ügyeket akként méltóztatik intézni, hogy Horvátország lángban ég, itt pedig a horvát képviselők nem juthatnak szóhoz : ez nem elintézése a horvát kérdésnek, ez olyan elfojtása a tűznek, hogy az újból lángra lobban, tovább terjed és mindent eléget. Nem volna tehát helyes kormányzati politika a horvát kérdést akként kezeim, hogy Horvátország egy lázadó tartomány legyen, hogy innen a parlamentből a képviselőket kivezessék, elfojtsák a hangot bennük. Ha a horvát kérdés volna a házszabályrevizió oka, méltóztassék azt félretenni, mert azt nem ezen az utón kell megoldani, s a magyar parlament tanácskozási szabadságát nem szabad negyven embertől függővé tenni, de nem szabad negyven ember miatt elkobozni sem. (Ugy van ! ügy van! balfelől.) De itt vannak azok a 15—20-as csoportok ; méltóztassék nekem megmondani, hogy mikor csináltak ezek a csoportok bajt, mikor csináltak nemzetietlen kérdésben támadást ? (Felkiáltások jobbfelől: Most!) S mikor vezettek ezek a támadások sikerre és ha sikerre vezettek, kinek vezettek sikerre, és kinek van e miatt oka panaszkodni 1 Mert ha gr. Tisza István lenne ott, neki volna oka panaszkodni; de a t. miniszterelnök urnak, Kossuth Ferencznek, Andrássy Gyulának nincs oka ezen 15—20-as csoportok miatt panaszkodni, sőt ama hét ember miatt sem, a kik kitartottak a harczban és ezzel a szabadelvű pártot megbuktatni segitettek. Mert hiszen ennek konzekvencziája a mai állapot; a mostani politikai állapot és többség tehát örüljön ennek; azoknak méltóztassék mondani, hogy búsuljanak, a kik már megbuktak vagy ezután fognak megbukni. (Derültség.) Itt vannak a nemzetiségek. Méltóztatnak azt gondolni, hogy talán ilyen erélyes és magyar elnökökkel, mint most vannak — azért mondom, hogy elnökökkel, nehogy a néppárt megint megharagudjék reám . . . (Derültség.) Egy hang (a néppárt padjain) : Nem haragudtunk mi meg Lengyel Zoltánra soha ! Lengyel Zoltán : ... lehetséges az Magyarországon, hogy a nemzetiségi csoport élet-halálobstrukcziót csináljon ? Ne méltóztassék nekem a nemzetiségeket mumusként odaállítani, mert ha nekünk az egész világ előtt azt kell bebizonyítanunk, hogy a magyar parlament olyan gyenge, hogyha a dinasztiával szemben arra kell hivatkoznunk, hogy csak erőszakos és meg nem felelő eszközökkel tudjuk a magunk uralmát fentartani, akkor e?zel a magyarságnak sokkal több kárt teszünk, mintha a nemzetiségieket beszélni engedjük. Ha igazán baj van. vagy volna a nemzetiségi kérdéssel, egészen más utón kell annak megoldását keresni és lehet is keresni, mert hiszen azokkal a népf aj okkal, amelyekkel itt ezer esztendeje békességben megéltünk (Igaz ! Ugy van I a nemzetiségiek padjain.) és a melyek csak a legviharosabb időkben voltak képesek arra, hogy idegen bujtogatok, idegen hatalom, lázadás, forradalom hatása alatt a szabadságharcz idején egyszer fegyvert fogjanak ellenünk, s ezt is nagyon megbánták, — azt hiszem, hogy azokkal békességben meg tudunk élni ezután is, ha pedig nem tudunk békességben megélni, akkor nem igy kell azt a békességet megcsinálni. T. képviselőház! Van ennek a házszabályreviziónak egy egészen elfogadható, józan indoka és pedig az, hogy a választási reform következtében mások lesznek a választók, tehát másoknak kell lenniök a házszabályoknak is. Ez nem azt jelenti, hogy mivel az általános választó jog hozatik be, tehát a szólásszabanságot meg kell ölni, hogy cserébe valami vesszen el, hogy ne nyerjen a nemzet semmit, hanem azt jelenti, hogy más választási törvény, más elhelyezkedést csinál a parlamentben, ennélfogva előre kell látni, és gondoskodni róla. Hát ebben a tekintetben méltóztassék nekem megengedni, valamennyire igazat adok én a t. belügyminiszter urnak abban a tekintetben, hogy ha neki házszabálya nincs, nem tudja a választási reformot keresztül vinni akkor sem, ha az jó volna ; de azoknak is adok igazságot, a kik azt mondják, hogy előbb akarják a választási törvényt látni, csak azután adnának hozzá házszabályt, ha ez lehetséges volna. Én nem döntöm el a kérdést, hogy vájjon Rátkay László képviselő urnak van-e e részben igaza, vagy pedig a t. miniszterelnök urnak. Tudom, hogy a t. miniszterelnök ur és a kormány ugy akarja, hogy előbb legyen házszabály, s azután választási reform. Azt is, tudom, hogy a többség miatt igy lesz. Nekem tehát e felett a kérdés felett nem kell vitatkoznom, csak megjegyzéseket tehetek. Méltóztassék nekem megmondani : az a választási reform ennek a parlamentnek magyarságát fogja elpusztítani, ezt a parlamentet nem magyarrá fogja tenni ? Ennek a parlamentnek az arányszámát fogja megváltoztatni nem akként, hogy talán néppártiak, vagy függetlenségiek helyett szocziálisták jönnek