Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

106 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. gyában; folyó hó 26-áról Nagy György a kormányhoz czimek és kitüntetéseknek az országgyűlési képviselők részére adományozása ellen. Egy hang (a középen) : Savanyn a szőlő ! Hammersberg László jegyző: Ezenkívül elmaradt a múlt interpellácziós napról két interpelláczió : Bródy Ernő és Laehne Hugó képviselő urak interpellácziói, a melyekre nézve az illető képviselő urak halasztást kértek és nyertek a t. háztól. Elnök: Javaslom, hogy az interpellácziókra fél kettőkor térjünk át. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni % (Igen !) Ha méltóztatnak javaslatomat elfogadni, akkor fél kettőkor térünk át az interpellácziókra. Következik Nagy Emil képviselő ur indítványa (írom. 723) a házszabályok módosítása tárgyában. Lengyel Zoltán : A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Lengyel Zoltán: A tegnapelőtti és azelőtti üléseken már egynéhányszor vita tárgyát képezte azon körülméDy, hogy ezen oldalról többen beszédük folyamán arról szólottak, hogy a házszabályok 319. §-a értelmében nem tartják törvényesnek a házszabályrevizió ezen tárgyalását mindaddig, mig azon törvényjavaslatok, a melyeket, ugy tudom, Farkasházy, Bozóky és Samassa t. képviselőtársaim benyújtottak, le nem tárgyaltattak. Muzsa Gyula: Nagy törvényhozók! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Mikor ez szóba hozatott, a t. elnök ur, a 236. §-ra való hivatkozással, a szólóktól a szót el akarta vonni, és meg akarta tiltani, hogy erről beszélhessenek. Jóllehet a tegnapi ülés folyamán lett volna alkalmunk ezt a kérdést megvitatni és elintézni, a tegnapi fényes és nagyszabású szónoklatok közben nem akartuk ezt a kisebb dolgot vita tárgyává tenni. De ezt a kérdést valamikor el kell intézni, mert véleményem szerint a mélyen t. elnök ur téved ebben, mert ez a kérdés nemcsak beszéd közben, hanem házszabályokhoz való felszólalás czimén is annyiszor, a mennyiszer, mindig vita tárgyává tehető és ha valaki erről a kérdésről beszél, attól a szót megvonni egyáltalában nem lehet. A 230. §. a szavazás utánra vonatkozik és azt mondja, hogy a ház határozataival szemben semmiféle óvásnak, vagy ellenmondásnak nincs helye. Ennek értelmében tehát a megtörtént szavazás után nem lehet arról uj vitát kezdeni, nem lehet azt mondani, hogy ez a szavazás nem történt meg, nem helyes és igy tovább. De a háznak korábbi határozatait, házszabályszerűség, törvényesség, rendesség, megfelelőség tekintetében mindenféle irányban minden alkalommal kritika tárgyává lehet tenni. Hogy ebben a tekintetben a házszabályok korlátozást nem tartalmaznak és hogy ez a kérdés igy bírálandó el, a tekintetben klasszikus példaképen magára a mélyen t, elnök úrra hivatkozhatom, a ki akkor, a mikor ezt a helyet elfoglalta, a november 18-iki már meghozott házhatározattal szemben nemcsak hogy óvást és ellenmondást gyakorolt. . . (Zaj. Felkiáltások : Az nem volt határozat!) Mi szerintünk nem volt, ő szerintük az volt. Bizonyára nem volt törvényes, nem is volt érvényes. De hogyha a házszabályoknak ezen szakaszát ugy lehetne értelmezni, hogy törvényesség szempontjából sem lehet utóbb a házhatározatot kritika tárgyává tenni, akkor azzal a határozattal szemben sem lehetett volna azt megcselekedni. Az elnök ur egész világosan azt mondotta (olvassa): »Mély sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy a legközelebbi múltban a házszabályok tiszteletben tartása tekintetében hézag állott be. Az uj képviselőháznak nézetem szerint elsőrangú kötelessége, hogy ezt a hézagot betöltse.« Ezen megjegyzése végén egyenesen kimondja (olvassa) : |,..j »Kötelességszerű őszinteséggel ki kell jelentenem azt is, hogy a november 18-án történt eseményeket házszabályt alkotó jogforrásul el nem ismerhetem.* Utolsó szaváig, utolsó betűjéig igazat adok a mélyen t. elnök urnak. Hosszantartó zajos éljenzéssel és tapssal köszöntöttük, lelkesedéssel fogadtuk ezt a kijelentését, ebből következik tehát, hogy a ház határozatát nemcsak szabad kritika tárgyává tenni törvényesség szempontjából, hanem nem létezőnek is szabad tekinteni, még pedig nemcsak egyes képviselőnek, hanem magának az elnökségnek is. Már most a mi a házszabályok 319. §-ára való vonatkoztatását ennek az egész vitának illeti, az igen t. kormány annak idején, mikor ezek a törvényjavaslatok bajt csináltak, abból a felfogásból indult ki, hogy ha be lehet nyújtani egy vagy két törvényjavaslatot, akkor naponként be lehet nyújtani ujabbakat, s akkor a házszabályrevizió tervét és tárgyalását végtelen időkig meg lehet akadályozni. Ebben tévedett az igen t. kormány, mert .'tt csupán csak a házszabályrevizió tárgyalása előtt benyújtott törvényjavaslatokat lehet számitásba venni, és nem az utóbb benyújtottakat. Bozóky Árpádéit is, a Id azokat az utolsó perczben nyújtotta be, és még inkább a többieket. És mivel azokat nem vette a ház tekintetbe, ennélfogva most ez a tanácskozás az én nézetem szerint expressis verbis a házszabályok 319. §-a és az 1848 : III. t.-cz. 15. §-a értelmében nem áll törvényes alapon, a mit a ház kireparált már részben az által, hogy Bozóky Árpád törvényjavaslatát utólag kitűzte. De ki kell ezt reparálnia a többi irányban is ; ha máskép nem, tárgyalás közben Id kell ezen törvény j avaslatokat tűzni mind egy szálig, a melyek eddig be vannak nyújtva. Uj törvényjavaslatot nem lehet beadni, ellenben a benyújtottakat feltétlenül és okvetlenül ki kell tűzni, mert a házszabályok 197. §-a feltétlenül elrendeli azt, csak az időt nem jelöli meg ; az idő-