Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. \n tétében lényeges változások fognak beállani, azon­ban nem állt be semmiféle változás, még azok a változások sem, a melyek pedig a paktumra, azt hiszem, semmiképen sem tartoznak, igy neveze­tesen csekélyebb dolgokat, mint a minők p. o. a kires Gotterhalte, sem tudjuk még kiküszöbölni. A zászló tekintetében (Halljuk ! Halljuk!) a leg­csekélyebb módosítást sem tudjuk kieszközölni, sőt előre veti árnyékát annak lehetősége, hogy inkább eltüntetik a zászlót, csak hogy ne kelljen nekünk nemzeti szinü zászlót adniok. Hát ezek azok a dolgok, a melyek némaságra kárhoztatják a nagy 48-as pártat, a melynek tagjai, a hazafiak legjobbjai, idekerülvén a házba, jóhiszeműen támogatják a kormányt ? Egy ilyen többséggel nemcsak a kvótaemelést lehet keresztül­vinni ; az ilyen többséggel mindent meg lehet csi­nálni az ország üdvére, csak azok, a kik a kormány élén állanak, ne arra használják fel ezt a többséget, hogy a bécsi akaratot hajtsák végre, hanem hasz­nálják fel arra, a mire ők magukat fel is akarják használtatni. (Helyeslés balfelöl.) Mert mi a különbség a mostani kormány és a régi kormány közt 1 Az, hogy Tiszának paran­csoltak Bécsből, a mostani kormánynak pedig ki­használják a jóhiszeműségét s azok nagy részének, a kik még a gyakorlati kormányzásban részt nem vettek és a bécsi udvari mosolyokat nem ismerik, jóhiszeműségüket felhasználva, elszédítik és az ő becsületes, igaz, hazafiúi lelkeikkel, ime, azt a helyzetet állítják elénk, a melyben most vagyunk. Nagyon kérem a mostani többséget, (Halljuk !) hogy gondoljon vissza arra, hogy nemcsak azt a szót kell ám megtartani, a melyet a császárnak adtunk, hanem azt a szót is, a melyet a népnek adtunk. A császár önöket egyenkint nem is ismeri, azt sem tudja, hogy kicsodák önök és igy szinte önkéntelenül taszítják önöket arra a lejtőre, mig a néppel, a melynek mindent megfogadtak az ő legjobbhiszemüségében, ha jót cselekszenek, az meg fogja teremni gyümölcseit. íme, itt van, hol tar­tanak ma ? A házszabályreviziónál. Tehát annál a házszabályreviziónál, a melyet emlegettünk akkor, midőn figjrelmeztettük a kormányt, hogy ne emelje fel a kvótát, mert ez egy lejtő a nemzet jogainak feladása felé. íme, itt az a lejtő; nem meredek ez, t. képviselőház, hanem lejtő, a melyen megállás nincs, mert a bécsi kéz, ha látja, hogy nincs ellenállás, annál jobban nyomja a magyar parlamentet és annál jobban fogja nyomni a magyar nemzetet. Ha önök most ismét talpra nem állanak, t. ház és teljes erejükből vissza nem lökik azt a házszabályreviziót, ugy legyenek nyugodtan, jönni fog annak befejezése, a mely még, magam sem tudom, hogy mennyire, de olyan messzire fog vezetni, a mit, meg vagyok róla győződve, önök maguk sem akarnak. (Halljuk I Halljuk !) Azt kérdezem én, hogy ha önök azt a ház­szabályreviziót megcsinálják . . . (Halljuk! Mozgás balfelől. Egy hang balfelől: Meg! Meg!) Nagy György; Elég szomorú dolog lesz az! Simkó József: Nem lesz szomorú ! A mi üdvös dolog, azt csináljuk ! (Mozgás és derültség a bál­oldalon.) Farkasházy Zsigmond : Simkó a többség esze ! Molnár Jenő". Azt a házszabályreviziót, t. ház, önök jóhiszemüleg megcsinálják és a válasz­tási törvényt nem fogják tudni megcsinálni ; a házszabályrevizió után nem mindjárt jön ám a választási törvény ; ne gondolják, hogy majd ilyen törvényjavaslatok jönnek; még azt sem tudom, hogy nem jön-e létszámemelés. (Jekel­falussy Lajos honvédelmi miniszter tagadólag int.) Nagy György: Mi bizunk a honvédelmi mi­niszter ur jóindulatában, de mégis megcsinálják Bécsből! Molnár Jenő: Ezelőtt nyolez hónappal ez ellen is tiltakoztak ; a miniszter ur csak az ellen tiltakozhatnék ma, hogy vagy két hónap múlva még nincsen napirenden, de hogy nyolez hónap múlva nem fogja-e a t. miniszter ur napirendre hozni, azt nem tudhatja. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Igen, arra is vállalom a személyes felelősséget, hogy nyolez hónap múlva sem jön! Molnár Jenő: Tehát én ismételten figyelmez­tetem a t. képviselőházat, hogy az alatt az örv alatt, hogy önök biztosítani akarják az általános szavazati jogot, a házszabályreviziót elfogadni nem lehet, mert ha a házszabályreviziót elfogad­juk, akkor ennek a képviselőháznak egész több­ségét félre lehet tenni, mert hiszen a kormány a mit akar vagy változatlanul elfogadtatja azzal a többséggel, vagy, a mint nem fogadja el azt a többség, akkor már miniszterválság van, veszély­ben van a haza, ugy hogy egy erkölcsi kényszer mindig rajta van a többségen, hogy változatlanul el kell mindent fogadnia. Parlamenti diszkussziónak helye nem lesz és a kormány azon javaslatokon, a melyeket beterjeszt, a legcsekélyebb változta­tást sem tűri el. Már ma is ilyen állaj)otok vannak ; hát még milyenek lesznek az állapotok, ha nem ez a kormány fog ülni a kormányon, a mely az önök bizalmát birja, hanem egy oly kormánj^, a mely majd a mindenkori bécsi akarat végre­hajtó eszköze lesz. Minden egyes alkalommal, a mikor csak mó­domban állt, felemeltem tiltakozó szavamat az ellen, a mit az országra üdvösnek és jónak nem tartottam. Tavaly még kötött bennünket a pak­tum, de miután most a paktumot, a mint látjuk, Bécsben megszegik, minket semmi néven nevezendő kötelezettség nem köt, mi elmondhatjuk a magunk véleményét és mindent el fogunk követni, hogy a mely javaslatokat mi a függetlenségi és 48-as párt érdekében állónak nem tartunk, sem az or­szágra jónak nem tartunk, minden erőnkkel meg fogjuk akadályozni annak létrehozatalát. Hiába fogiák mondani, hogy elenyésző kisebbség vagyunk, hiszen be van már bizonyítva, hogy nem a többség képviseü mindig a nemzet igaz akaratát.Harminczöt éven keresztül egyebet sem prédikáltunk, mint hogy hiába van a szabadelvű többség, nem min­ik'*

Next

/
Oldalképek
Tartalom