Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-258
78 258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. dékozom bele menni; különösen kerülni akarok minden agresszív természetű vonatkozást. Most áttérek néhány vonatkozásra, a mely a katonai kérdést szakszempontból is, nemzeti szempontból is közelebbről érinti. T. képviselőház! Az önálló hadsereg megteremtésére nézve volt egy régebbi függetlenségi álláspont, a mely szerint az önálló magyar hadsereg uno ictu, egyszerre kellett a pártnak, Később jött a fokozatosság elve. Még később jött az a felfogás, hogy a hadsereget a nemzeti élet nyomása utján (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lengyel Zoltán : ... és a parlament által kivívandó reformok utján részletekben is egymásután kell magyarrá átalakítani. Ezen reformok közé tartozott a vezényszó, az ezrednyelv, a szolgálati nyelv magyarsága, a magyar tisztek visszahelyezése, a magyar katonai oktatás, a ruházat kérdése, a csapatok elhelyezésének kérdése, a katonai iskolák elhelyezésének kérdése, a magyarországi arzenálok, raktárak és mindenféle intézmények felállítása, illetőleg áthozatala, a melyekre a hadsereg teljes egészének van szüksége. Magam is azt az álláspontot foglaltam el és ma is csak annak vagyok kivé, hogy a hadsereg megmagyarositása egyszerre, forradalom nélkül nem és csak ugy történhetik meg, ha a nemzeti élet oly intenzív hatást gyakorol a hadseregre, hogy ez a magyarságot fokozatosan magába szívja és ha a parlament a nemzettel együtt állandó és kitartó, szervezett harezot folytat, hogy ez a hadseregre egymásután minden intézményében magyarrá és egészszé legyen. Bár elvi szempontból az önálló magyar hadsereghez teljes mórtékben ragaszkodom, azért foglalom el ma is ezt az álláspontot, mert látom, hogy az osztrák hadvezetőség fordítva ugyanezt csinálja már évtizedek óta, de sohasem olyan mértékben, mint ma, a mikor részletekben és egymásután fosztja meg a hadsereget még attól a kevés magyarságtól is, a mi benne van, a mikor a honvédségnek immár majdnem teljesen az osztrák hadseregbe való beolvasztásának utján vagyunk s egyúttal az osztrák hadsereget a nemzet teherviselő képességét meghaladó mértékben akarják növelni és erősíteni. Hogy én azt mondom, t. miniszter ur, hogy itt állandó tendenczia és nyomás van arra nézve, hogy ez a hadsereg minél tökéletesebben osztrák, minél tökéletesebben császári és minél kezesebb legyen, arra igen sok okom van, és talán egy és más adatom is van. Itt van, t. miniszter ur, a honvédorvosok helyzete. A t. miniszter ur előtt, ugy tudom, már jó ideje fekszik egy javaslat, de, azt hiszem, még most is a fiókjában, a mely a honvéd törzsorvosok számának szaporítását czélozza. E javaslat, ha jól vagyok értesülve, azért készült, mert lehetetlenek a honvéd ezredorvosok előléptetési viszonyai annálfogva, hogy a közös hadseregből évről évre rangidősbb orvosokat helyeznek át, ugy, hogy vannak honvéd ezredorvosok, .... Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Csak egynek a nevét kérem! (Felkiáltások balfelöl: Azt nem tudja!) Förster Olló : Ezek a névtelen hősök! (Derültség.) Lengyel Zoltán :... A kiket már régen ki kellett volna nevezni törzsorvosoknak, és most hátrább vannak rangszerint, mintha évekkel ezelőtt kerültek volna be. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem ugy van! Lengyel Zoltán : Ha a miniszter ur azt mondja, hogy nem igy van, erre azt válaszolom, hogy: átnézem a ranglisztát, és beigazolom, , hogy türhetlen előléptetési viszonyok vannak. Állításaimat több helyről kaptam, igen jó forrásból származnak. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Azok a források nem érnek semmit! Lengyei Zoltán : Hát, t. miniszter ur, nem helyeztettek át a honvédséghez egyáltalában? Mennyi ideje? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem tudom hány éve; de nem helyeztetuek át. Lengye! Zoltán: Lehet, hogy az utóbbi esztendőben nem. (Elnök csenget.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem. Két esztendőről be tudok számolni. Lengyel Zoltán: Hát annak előtte. (Egy hang balfelöl: Noé idejében !) Honvédtörzsorvosi kinevezés igen ritka dolog, mert igen kicsi a létszám. Ha már most áthelyeznek négyet-ötöt a közös hadseregből, ez évekre veti vissza az ezredorvosoknak törzsorvosokká való kinevezését. Ez nem mostani rendszer és nemcsak az orvosoknál van igy, hanem a többi tiszteknél is. Kezdetben honvédtisztekből gyűjtötték össze a tisztikart, később az idők folyamán mindig több és több közöshadseregbeli tisztet helyeztek át a honvédséghez. Igy történt ez egészen addig, a mig az újonnan felállított honvédiskolák nagymennyiségű tisztet képeztek ki évenként. Ma még a honvédség felsőbb tisztikara legnagyobbrészben olyanokból áll, kiket a közös hadseregből helyeztek át, kiket nem neveltek magyar szellemben, kik nem szolgáltak magyar csapatnál, sőt kik a magyar nyelvet alig tudták és ma is csak kevéssé értik. Ennek következményekép a közös hadseregben megapadt a magyar tisztek létszáma, a honvédség pedig megtelt félig-meddig idegen szellemű emberekkel. Az ország azért is károsodott ezzel, mert az osztrák hadseregbeli katonatiszt szolgálatát alsóbb fokozatokon töltötte a közös hadseregnél, mig a honvédségnél magasabb állásban lett nyugdíjazva, s a magyar államkincstár fizeti ezen nagyobb járulékokat. Ez teljesen ellenkezik azzal a felfogással,
