Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-258
2ä8. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. 11 Lehet-e itt tovább menni? Igen csodálkozom, bogy még mindig a választói jog reformját forszírozzák, hiszen ennél kényelmesebb és biztosabb az összbirodalmi parlamentnek megfelelő szavazógép . . . Justh Gyula: Rendre! (Felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre!) Lengyel Zoltán:... mint a milyen a delegáczió ... (Zaj. Elnök többször csenget) alig... (Zaj.) Elnök (többször csenget): Először is rendreutasítom a kéjrviselő urat az országgyűlés és a clelegáczió tekintélyét sértő, iniparlamentáris kifejezésért; másodszor pedig figyelmeztetem, hogy tessék szorosabban a tárgyhoz szólani és nem mindenféle közjogi fejtegetésekkel itt az időt eltölteni. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán : Azt hiszem, hogy a ház nem értett meg engem. Elnök (csenget): Én azonban értettem a t. képviselő urat és ezért másodszor is figyelmeztetem, hogy tessék szorosan a tárgyhoz szólani. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: A t. képviselőház nem várta be az én mondatom végét. Én azt mondottam, hogy kényelmesebb szavazó gépe nincsen, mint a delegáczió, sem az orosz czárnak, sem a török szultánnak, a kinek pedig nincsen semmiféle jjarlamentje. A hol ilyen intézmények nincsenek, ott a miniszterek és az uralkodó maga viseli a felelősséget, itt pedig áttolják azt más emberekre. Ha tehát a függetlenségi párt, már átvette ezt az intézményt ós tagjai belementek abba, akkor tanítsák meg őket, hogy ezen intézményt pusztítsák el és hozzák ide a külügyet és a hadügyet, a hogy azt a függetlenségi párt mindenkor követelte. De ha csak a külszín és látszat kedvéért, akkor is, ha a függetlenségi párt helyt foglal ott, akkor állja meg keményen a helyét, állja meg múltja szempontjából és jövőjének érdekében is. A mikor a tények igy állanak, a miket senki kétségbe nem vonhat, akkor az elvfentartás hangoztatása és a nagy dikeziók elmondása a vezérszónok részéről igazán mulatságos. Talán még nem lenne az, ha uj ember volna a vezérszónok és nem az, a ki a másik ügynek is vezérszónoka volt. Sajátságos dolog, a mikor nekünk mondják azt, hogy itt ordítozunk; pedig soha senki jobban ő nálánál nem kiabált és nem ordított itten, (Folytonos zaj a baloldalon.) sajátságos, hogy épen az áll be vezérszónoknak és főkolomposnak most. a ki az előtt volt a legfőbb ordítozó. (Zaj). Azt, a mit Kmety Károly, mint higgadt ember és tanár mond, ez vagy az hazafias kötelesség, a legnagyobb lojalitással elfogadnám és azt még megérteném, mert nem ordítozott velünk soha. De itt ma az a helyzet, hogy a ki legjobban ordítozott, az legjobban fekszik hasra, a ki pedig nem ordítozott, a ki 67-es volt és a túloldalhoz tartozott, az lojálisán és csendesen viselkedik. Kmety Károly: Ki az? Lengyel Zoltán: Xem mondom meg! Kmety Károly: Pedig kíváncsi vagyok rá! Lengyel Zoltán : Igenis, t. ház, itt lehet még egy bizonyos ideig és még egynéhány kevés embernek ordítozni. Az is valószínű, hogy ennek nem lesz pertörlés a következménye, de nem fogjuk azt elfelejteni más egyebektől eltekintve, hogy ki és mikor ette meg a békát, ki lépett ki a legnagyobb lármával és a nemzeti dicsőség glóriájával övezve a vezérlő-bizottságból ós ki lett főkolompos a leszerelésnek sokkal nagyobb mérve után? T. képviselőház! Lehet ordítani, lehet mindenféle szerepekre vállalkozni, de bizonyos vagyok benne, hogy az a szerep és az az ordítozás, a mely nem a nemzet érdekében történik, megőröli és megeszi az embert, nemcsak a saját kerületében, a hova bizony r os urak be nem teszik a lábukat annak daczára, hogy ott önfeláldozó szegény emberek összeadták forintjaikat és garasaikat, hogy elbukott embernek ingyen adjanak mandátumot a kezébe, hogy visszahozzák öt a parlamenti küzdőtérre, hanem mindenütt, és az ország közvéleményének, ha valamely irányban, ugy olyan irányban kell igazságot szolgáltatni, hogy igy nem lehet az elvekkel, a meggyőződéssel játszani, igy nem lehet ordítozni és gorombáskodni a jó czél érdekében, igy nem lehet leordítani ós legorombáskodni azt, a ki a jó czél mellett hűségesen megmaradt. A meggyőződést tisztelem, tiszteltem mindig az ellenpárton is, de a jobboldalon és a baloldalon való közvetlen ordítozást és front-változtatást, mikor az főispánsággal és egyebekkel van kapcsolatban, soha el nem fogadom! (Zaj.) Nem beszélek erről a dologról többet; én a magam részéről megcsináltam a leszámolást, meg fogom csinálni ezután is, de mikor azt kénytelen az ember látni, hogy ősz, öreg, kilenczven esztendős embert, a ki azt az embert szárnyai alá vette, apailag viselte magát vele szemben, a ki annak idején a városába kéjjviselőnek vitte és a kihez tehát az embert közelebbi politikai vonatkozások fűzik, leordítják, és megtámadják: akkor kénytelen — és meg is tettem bizonyos mértékig — megmondani a magáét! Már most arra kérem a t. elnök urat, szíveskedjék nekem öt perez szünetet adni. Elnök : Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tárgyalást folytatjuk. Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, szíveskedjék folytatni beszédét. Lengyel Zoltán: T. ház! Kis mértékben foglalkoztam csak a katonai kérdés politikai részével, és én ebbe részletesebben nem is szán-
