Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-258
76 258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. Én nem arról beszélek, a mi azelőtt is sérelem volt, hanem a mi megvolt és elveszett. Én egyéb tekintetben is azokkal szemben, a kik a paktumra hivatkoznak, hogy a maguk álláspontját a paktum széles köpenyege alá vonják, nem hivatkozom soha azokra a pontokra, melyek a tényleges állapot fenntartását kívánják. A magam részéről a magam álláspontját fenntartom, a paktumba nem mentem bele, ele soha semmiféle kifogást eleddig az ő szempontjukból az ellen nem tettem, hogy a tényleges állapotot fenntartották, csak mindig az ellen, hogy viszszafelé mentünk attól fogva, (Igaz! Ugy van! bal felölj Azt nem fogja önök közül senki el nem ismerhetni, hogy ug} r a katonai, mint a közgazdasági téren tendencziózusan kiszámitott visszafelé menés van (Ugy van! bal/elöl.) ós pedig két irányban. Az egyik az, hogy az osztrák központi hatalom megerősödjön, mert látták volt. hogy meglazultak a »birodalom« mestergerendái, a másik tendenczia az, hogy a függetlenségi párt keresztül menjen no a paktumon, ne a tényleges állapot fentartásán, hanem elveivel nyilván ellenkező olyan tényeken, a melyek majd mindenkorra lehetetlenné teszik, hogy a nemzet elé álljon s elveit tovább hirdesse. Méltóztassanak megmondani, hogy az 1906. évi áprilisi j)aktumban gondoltak-e önök arra, hogy ilyen hadihajó-épitések lesznek, hogy felemelik a tiszti özvegyek nyugdiját, hogy felemelik a tiszti fizetéseket, hogy felemelik a kvótát, hogy a honvédség uniformisát osztrákká teszik, hogy házszabályreviziót hoznak, a melyben nincs kimondva az, hogy a katonai kérdésekre és a további házszabályrevizióra nem érvényes, a mely tehát egyenesen kaput nyit arra, hogy itt minden osztrák követelés érvényesülhessen, ha csak egygyel több ember van itt, a ki azt megszavazni kész, mint az ellenzéken. Micsoda dekresezendóját látjuk a magyar álláspontnak és a visszafejlődésnek micsoda előrehaladását ! ? Emlékeztetem a t. kój)viseló' urakat, — Kmety Károly képviselő urat is, — hogy a függetlenségi pártnak mindenkori álláspontja az volt, hogy a delegáczió bizottság, hogy annak trónbeszéd nem jár, hogy annak az ülései nyilvánosak, hogy ott a teremben a kéj^viselők és főrendiházi tagok ép ugy jelen lehetnek, mint a többiek, csak épen nem szólhatnak és nem szavazhatnak. Ez a kép viselőháznak ós a főrendiháznak házszabályaiból is következik. Ezt az álláspontot védelmeztük, sőt annak idején, 1902-ben néhány t. képviselőtársammal betörtünk a delegáczió termébe és kivívtuk annak nyilvánosságát. Akkor fogadkoztunk, hogy majd devalváljuk ezt a delegácziót egy közönséges bizottsággá az összbirodalmi parlament helyett, a minek Bécsben szeretnék. Kmety Károly: Ma is 67-esek vannak többségben a delegáezióban. Lengyel Zoltán: Természetes hogy azok vannak többségben, ha önök olyan delegácziót választanak, a melyben ők vannak többségben (Derültség.) és a kabinetben is a 67-esek vannak többségben, de szintén a függetlenségiek szives jóakaratából. (Ugy van! bal/'elöl.) A delegáczió ügyrendjére vonatkozólag Holló Lajos képviselő ur, Nagy Emil és mások ott több beszédet tartottak, sőt valami útonmódon megszereztem Wekerle Sándornak az ügyrend-póldányát is. a mely hirlapilag is közzé lett téve. Ez az ő sajátkezű írásával devalválja a delegáczió ügyrendjét egy közönsénes bizottsági tanácskozásnak ügyrendjévé. Önök fogadkoztak, hogy mivel most meglepetésszerüleg kell a delegácziónak összejönnie, már a következő alkalommal nem lesz ott semmi. A következő alkalommal! Hiszen díszesebben, fényesebben, mindent megadóbb hangulatban delegáczió sohasem vonult innen Bécsbe és Bécsből Pólába, mint a mostani, a nielynek a legkuruezabb volt a vezére. Soha, soha, mindent megadóbb delegácziós beszédet elnök nem mondott, soha indemnitást nem szavazott meg a szabadelvűpárti delegáczió ós eddig a függetlenségi sem vita nélkül éjjeli üléseken, mint most. T. képviselő urak, nem a szabadelvüpárt alatt keltezték a magyar leiratokat, a melyeket a király rendszerint Bécsből bocsát ki, Wienben, hanem a függetlenségi párt kormányzása alatt. Hát kell-e még egyéb annak bizonyítására, hogy ezen a téren, a közjogi téren, a szembetűnő téren, a nyilvánosság előtt lefolyó dolgoknál egy hatalmas, nagy lefelésülyedés és esés következett be, a melynek nincs vége-hossza? Emlékeztetem Visontai Soma t. képviselő urat — hisz akkor egy gyékényen árultunk — Rosenberg Gyula, Kubinyi Géza, Papp Géza, Tisza István delegácziójára, a mikor együtt fogadtuk őket a Balaton-kávéházban és azt mondtuk, hogy hej, ti csak teszitek magatokat, hogy kuruezkodtok; csak azt néznétek, mit csinálnánk mi azzal az osztrák generálissal, ha egyszer a kezünkbe kaphatnék! T. képviselőtársaim, hát mit csinált a függetlenségi delegáczió ? Zichy Miklós gróf egy alkalommal végigmondta a nem-et, de a többi t. képviselő ur végigmondta az igen-t. Szakszerű bírálatot sem tudtak mondani, nem tudom, hogy azórt-e, mert nem értik vagy nem tanulják meg. Az okmányokat nem osztják ki. Pedig micsoda veszekedés volt azért, hogy milyen kevés idővel a tárgyalások előtt osztották ki azokat és hogy nem osztják ki nekünk is, az országgyűlés tagjainak, hanem csak a bizottság tagjainak. Most pedig egyáltalában még a delegátusoknak sem osztották ki, mielőtt Bécsbe felmentek volna, hanem csak Bécsben kapták meg egy negyedórával előbb és rögtön reá megszavazták az egész csomó kötetre nézve az indemnitást.
