Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

74 258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. Elnök: Nem tetszik ahhoz szólni. Méltóztassék ahhoz szólni, mert a házszabály nem engedi meg az eltérést. Vagy méltóztassék megkérdezni a házat, megengedi-e. Lengyel Zoltán : Csak egy megjegyzést teszek. (Mozgás.) Igenis az ellenzéknek akkor kötelessége lett yolna a tanúsított eljárással szemben a legerélyesebb ellenállást kifejteni, de ez nem történt meg, egyáltalán semmi vitát nem csináltunk és ennélfogva várhattuk volna, hogy a kormány és a többség ezt a javaslatot legalább a házszabályok értelmében és az eddigi gyakorlat szerint tárgyaltassa le. A magam részéről nem is akartam volna e javaslat vitájában részt venni, sőt a t. többségre rábíztam volna a kormányzást és vezethette volna a vitát, mint a kiegyezésnél és a vasutas javaslatnál, mert a kvóta-javaslat alkalmával történt inezidensek meggyőztek arról, hogy itfc a többséget kapaczitálni nem lehet. De közbejött a házszabályok módosításának terve és látjuk, hogy ismét akaratunk és reményünk ellenére milyen borús lesz a láthatár. Ilyen körülmények közt nekünk ellenzéki kötelességünk, hogy a katonai dolgokat is ellenőrizzük. Másik szempont pedig, a mely vezet az, hogy látjuk, hogy a delegáczió ezt egyáltalán nem teszi, hanem Pólába megy mint a pólyás gyermek, tengerre, ott pezsgőt isznak, (Mozgás.) Elnök (csenget): Ez nem tartozik a tárgyhoz! Lengyel Zoltán : Lehajigálják az üres üvegeket a kék tengerbe az osztrák hajókról. (Mozgás.) És mikor a delegáczió ülésezik, akkor a delegátus uraknak egyetlen szavuk sincs, a mint az karácsony előtt történt. Legnagyobb tisztelettel viseltetem Kmety t. képviselőtársam iránt azért is, mert ő volt az egyetlen ember, a ki karácsony előtt egynéhány szót szólott és indítványt tett a többség sorából és ma is az egyetlen ember, a ki objektíve beszél e kérdésről. Azt az álláspontját vallja és fentartja, a melyet azelőtt vallott, a miben azelőtt nem egyeztünk meg, mert akkor kevesebbet követelt, mint én, de minthogy megtartotta álláspontját, ő ma a legradikálisabb képviselő a kormánypárton. (Mozgás.) T. képviselőház! Az előttem szólt t. képviselő urnak a felfogását tökéletesen osztom az 1867: XII. t.-czikkre és Deák Ferencz gondolkodására nézve, hogy az 1867 : XII. t.-czikknek megfelelő szakaszaiban le van fektetve á magyaihadsereg intézménye, hogy tehát nekünk jogilag a magyar hadseregre nézve nemcsak igényünk, de a közös hadsereg területén belül a teljesen szervezett, magyar zászlóval, czimerrel, katonasággal, tisztikarral és magyar vezényszóval bíró magyar hadsereghez teljesen jogunk van. Az 1867 : XII. t. ez. 11. §-a szerint 0 felségének vannak felségjogai, de ezeket a magyar nemzettől kapta, mint magyar király, a magyar nemzet pedig nem ruházott át soha olyan jogokat a magyar királyra, és ha nem ruházott át, nincs is a királynak olyan joga, hogy a magyar hadsereget németté tegye. A függetlenségi álláspontot és a 67-es igazi álláspontot tehát csak egy vonalrész választja el. az, hogy mivel a hadsereg háborús időben ugy is ő Felsége vezetése alatt áll kivétel nélkül, tehát az önálló hadsereg és az 1867-es törvény szerint szétválasztott és szétválasztandó magyar és osztrák hadsereg közt tulajdonképen csak béke idején való közigazgatási különbség van, az t. i., hogy az önálló hadsereget két minisztériumból igazgatnák, a másikat pedig háromból, de Magyarországon köteles volna a hadsereg az 1867: XII. t.-cz. szerint ép olyan magyar lenni, mintha önálló hadsereg volna. Közjogi irók, politikusok igen sokszor kifejtették az 1867 : XII. t.-czikknek ezen becses tartalmát és mi, kik az ellenzéki állásponton állunk, csak köszönettel adózunk a t. képviselőtársamnak, mikor ezen álláspontot legalább egyes részeiben előadja és megerősíti. De a jogi helyzet is más, a tényleges helyzet is más, mert a tény az, hogy ez a hadsereg semmiféle vonatkozásban nem magyar, csak abban a részben, hogy Magyarországból veszik hozzá a pénz- és véradót és hogy bizonyos kis mértékben a magyaroknak is tért engednek benne, de ugy, hogy ott meg ne erősödhessenek. Mert ez a hadsereg nem magyar és nem osztrák-magyar és nem közös, hanem teljesen és tökéletesen osztrák és német, osztrák és császári. Én a t. képviselő urat, mint egyik volt tanítványa arra kérem, legyen szíves az egyetemen is nem a jogi helyzetet tanítani az ifjúságnak, mint a hogy annakelőtte az egyetemi tanárok cselekedték, mikor kifejtették az 1899 : VI, t.-czikket, hogy hogyan kell besorozni a magyar fiút. de sohasem mondták meg, hogy ez a hadsereg törvényellenes, magyarellenes és német és osztrák minden vonatkozásában, hanem legyen szíves az egyetemen a magyar hadsereg tekintetében a törvényes álláspontnak propagandát csinálni, a hogy a német és horvát egyetemeken teszik a tanárok, hogyha a jelen nemzedék olyan szellemben nőtt is fel, hogy nincs érzéke a magyar hadsereg iránt, legalább a jövő nemzedéket tessék megtanítani arra, hogy a törvényben lefektetett biztosítékokhoz ragaszkodjék és tudjon is harczolni értük. A t. képviselő ur egy miniszteri ígéretet kapott a pénzügyi bizottságban. Én is kaptam már a t. miniszter úrtól egy ígéretet itt a házban, és nem is kételkedem a t. miniszter úrral szemben, hogy azt az ígéretet őszintén teszi a maga részéről. Egyáltalában nem kételkedem és nem is kételkedtem eddig sem a t, miniszter ur jó magyarságában, mert arról tudomásunk volt