Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

64 258. országos ülés 1908 január 11-én, pénteken. intézetbe. Ezzel szemben magamnak is azt kellett hogy tanácsoljam annak a szegény fiúnak, a ki egy szót sem tud másként csak a magyar nyelvet, a kinek megszámlálatlan mérföldekre keUene idegenbe elutaznia, tisztán magyar nyelvvel, osztrák vidékre, hogy inkább maradjon itthon. Már most megtörténik, — bizonyára t. képviselőtársaimnak is vannak erre nézve gyakorlati tapasztalatai — hogy kimutatja a hadvezetőség azt, hogy : mi adtunk igenis magyar fiuk számára tiz helyet, de nem jelentkezett csak egy, ennélfogva nem mi vagyunk a hibásak, mert lám, a magyar nem katonának termett; ha fel is veszszük, hiába való, hiába veszszük fel még ingyen is, ugy sem jönnek el iskoláinkba. Nem bizony! Hanem bezzeg, ha magyar hadapród-iskolába vennék fel, nagyon szivesen elmennének, különösen, ha azt látnák, hogy később, kikerülve az iskolából, magyar nemzeti érzésök büszke vallása mellett is karriert tudnak csinálni, elő tudnak haladni; akkor bizonyára tömegesen keresnék fel a katonai pályát. Gr. Somssich Tihamér: Fegyelem nem kell! Nagy György: Azt mondja gr. Somssich Tihamér t. képviselőtársam, hogy fegyelem nem kell. Én azt hiszem, az igazságos, méltányos, becsületes fegyelmet tűri a magyar ember ; de viszont azt, hogy sértegessék nemzeti érzését, nem tűri. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés balfdől.) Hogy magamról szóljak, nekem is, a ki Trientben szolgáltam a császárvadászoknál, szememre vetették, hogy magyar vagyok. Igenis, kitörtem én is a fegyelmi korlátok közül és minden becsületes magyar fiu ki fog törni. Addig, a mig azt látja az a magyar fiu, hogy javát akarják, hogy emberségesen bánnak vele, addig, legyen meggyőződve Somssich Tihamér t. képviselőtársam, a méltányos fegyelem eUen nem fog tiltakozni a magyar. Az öntudatos, emberséges fegyelmet, igenis tűri, respektálja ; de hogy ugy bánjanak vele, mintha állat volna, és ugy kezeljék, hogy nemzeti érzésében minduntalan sértsék, azt nem is szabad tűrnie. Hencz Károly : Téged is ugy kezeltek ? (Zaj.) Nagy György : Már pedig, ha velem ugy bántak mint végzett jogászszal, a hogy bántak, ha velem igy mertek bánni, elképzelhető, hogy avval a szegény, törvényben járatlan, betévedt fiatal magyar legénynyel hogy bánnak a közös hadseregben. És azután nem is kell Trientig mennem. Fegyvergyakorlataimat a brassói II. számú magyar ezrednél végeztem, tehát oly ezrednél, a mely tisztán a székelyföldről egészült ki, a hol az összes legények mind székelyek voltak s egy hangot sem értettek németül; és a tisztek között elvétve sem akadt egyetlen egy, a ldhez magyar szót lehetett volna szólni. Már most, t. képviselőház, a hol a nyelvi különbség ekkora distancziákat állit fel tiszt és legény között, a hol igy nem tud érintkezni, igy nem tudja magát megértetni a felebbvaló az alantasával, ott czélszerü, eredményes, helyes befolyásra számitani nem lehet. Az ilyen berendezkedésekhez ujonczokat megszavazni, azt hiszem, egy cseppet sem volna hazafias kötelesség. T. képviselőház ! Kötelességemnek tartottam, habár röviden, nagy vonásokban megvüágitani, hogy az 1907 : VII. t.-cz. megszavazásával szemben miért indokolt, miért helyes a mostani törvényjavaslatnak a visszautasítása. Hiszen, hogy az előadó úrra hivatkozzam, az előadó ur maga panaszolja, hogy még a czimben, még a kifejezésekben sincs megvédve a magyar álláspont. Hiszen mit mond a bizottsági jelentés ? Mészáros Lázár azt mondotta 1849-ben: pinczéből szeretnék beszélni, hogy ne lássák arczom pirulását. Én is pinczéből szeretnék beszélni, hogy ne lássák pirulásomat azon, hogy a magyar országgyűlés bizottsága azt mondja, hogy csak a jövőben fog gondoskodni a törvénynek megfelelő helyes közjogi kifejezések használatáról. (Zaj.) Most tárgyaljuk a javaslatot, most kell erről gondoskodni, a ház határozatától függ az, és soha senki nem mossa le a parlamentről azt a bűnt, hogy csak a jövőben akar jó hazafi lenni, de a jelenőén nem tud vagy nem mer. Én 1908. január 17-én is akarok és tudok olyan jó hazafi lenni, mint 1909-ben. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Ha elismeri a bizottság előadója és maga a bizottság, hogy helytelenek, hibásak a javaslat kifejezései, hogy a jövőben ezeken változtatni kell, méltóztassanak egy egyszerű módositványt benyújtani. Magyar emberek vagyunk, megszavazzuk ezt. (Ugy van!) Nagy örömmel olvastam, hogy a véderő-bizottság ülésén Kmety Károly t. képviselőtársam, a kinek kurucz megnyilatkozásait más téren is igen respektálom, felszólalt ezen közjogi helytelenség ellen, de sajnos, sikerült a megpuhitása, nagy alkotmányjogi ijedelemmel elnémitották és ugy látszik, visszavonta inditványát. Én azonban ragaszkodom hozzá. Követelem és azt hiszem, joggal követelhetem, hogy ha elismerjük, hogy más a helyes, más a törvényes, más a megfelelő közjogi elnevezés, akkor ne halaszszuk azt a jövőre. Annak a nemzetnek, a mely jogait örökké a jövőben fogja érvényesíteni, csak múltja fog megmaradni. A jelenben kell erősnek lenni. Most a függetlenségi párt többségben van. (Zaj. Elnök csenget.) Tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, a ki 67-es alapon áll, hogy az 1867 : XII. t.-cz.-nek 11. §-a alapján hivatkozva e törvénynek törvényes kifejezéseire, indítványozza, hogy az a bűnös, közjogunkba ütköző kifejezés: »közös hadsereg« változtattassék meg a törvényjavaslat czimében. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Benne van már törvényeinkben. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Remélem, hogy visszafelé' a függetlenségi párt nem megy. A 11. §. a magyar hadseregről intézkedik, mint az összes hadsereg kiegészitő részéről. Ha e szakasz bizonyos pontjai vitásak is, ámbár nemzeti szempontból nem lehet vitás, hogy minket a hadsereg nyelvére vonatko-