Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

3ó&. országos ülés 1908 zólag is törvényes jogok illetnek meg, de, ka erre vonatkozólag még támasztattak is viták és voltak magyar emberek, kik megfeledkezve magyar voltakról, bűnösen az osztrák ügy szolgálatába szegődtek : abban már nem lehet kétség, hogy ugyanannak a törvénynek helyes kifejezéseit ne vigyük át az uj javaslatba is, nem szabad, hogy azzal argumentáljon az országgyűlés, a hol a nemzet képviselői vannak együtt, azok, kik a nemzet bizalmából foglalnak helyet itt, a hol függetlenségi többség van, hogy : igaz, hogy helytelen, közjogellenes, törvénytelen ez az elnevezés, de a jövőre legény leszek és meg merem változtatni. Most kell ezt tenni. Addig függetlenségi párti képviselő, ha hű akar maradni programmjához, ha becsületesen akarja beváltani a nemzetnek adott igéretét, ezt a javaslatot ily czimen meg nem szavazhatja. (Ugy van !) T. ház! Miután a sérelmek egész sorozata merült fel az 1907. évben, hatalmas, nagy, szivbe markoló, a nemzetet megsarczoló és erkölcsileg lealázó sérelmek, a melyek épen a hadügyi téren nyilvánultak meg, nem fogadom el a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Csizmazia Endre jegyző: Bredicean Koriolán! Bredicean Koriolán: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat intézkedései állami szükségletet képeznek és ez okból tulaj donképen hozzá kellene járulnunk. Más oldalról mindig azt az elvet vallottuk és valljuk most is, hogy a hadsereg, mint az ország ereje : minden oldalról, az állam minden polgárától és igy, minden nemzetiségétől is közös becsülésben és közös támogatásban részesítendő. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez is egy inditó ok volna arra, hogy ezen törvényjavaslathoz hozzájáruljunk. Ámde, t. ház, a jelenlegi kormánynyal szemben olyan jogos, indokolt és alapos a mi bizalmatlanságunk, hogy egyedül csak ennélfogva sem járulhatunk hozzá a javaslathoz, hanem az ellen kell szavaznunk. (Mozgás.) Kijelentjük, t. ház, hogy nincs szándékunkban hosszú vita által a t. háznak ugy látszik nagyon drága idejét igénybe venni. Muzsa Gyula : Ne monopolizáljátok az igénybe vételt! Bredicean Koriolán : Ugy látszik, hogy a parlament egész működése úgyszólván csak az időnek minél jobban való felhasználására irányul. Ennek ellenére is felhasználom az alkalmat, hogy egynéhány nehezteléssel, a melyeket én az élet tapasztalásaiból mentettem, itt a t. ház szine előtt előálljak és azokra különösen a mélyen t. honvédelmi miniszter ur becses figyelmét kikérjem. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban is nagyon kívánatos az, t. ház, hogy a politikai életben előforduló súrlódások és érzelmi momentumok ne ültettessenek át a hadseregbe. (Helyeslés.) Sajnálatos, szomorú és vérrel is áztatott tapasztalataink vannak e tekintetben,. bár azon KÉPVH. NAPLÓ 1906 — 1911. XV. KÖTET. január 17-én, pénteken. 65 tisztelet és általános becsülés, mely a hadsereget körülveszi, épen azt kívánná, hogy annak közegei abszolúte tartózkodjanak állásukból kifolyólag mindennemű megkülönböztetéstől, hogy igy vallásos nemzetiségi különbség nélkül mindenkivel szemben egyenlően járván el: a még fennálló ellentétek polgárság és katonaság között kiegyenlittessenek. Másodsorban pedig kívánatosnak tartom, hogy a honvédelmi miniszter ur jelentéseihez csatolt kimutatásokhoz még egy ujabb rubrika tétessék t. i. a nemzetiség szerinti feltüntetés. Ugyanis nagyon jó nekünk tudni azt, hogy az ösztöndijakra a nemzetiségiek is mennyiben részesittetnek, mert mint a hazának polgárai, igényt tarthatnak és abban egyenlően részesitendők. Muzsa Gyula: Sohasem volt másként! Gr. Somssich Tihamér: Ugy van! Mindig igy volt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bredicean Korioián: ... továbbá, hogy az önkéntesi vizsgán is egyenlő elbírálás alá essenek. Hasonlóan fontos volna, hogy az öngyilkosságokra vonatkozó kimutatásnál az egyének nemzetiség szerint is megjelöltessenek, mert ha az okokat meg akarom tudni és azokat mérlegelni akarom, akkor mindenesetre szükséges, hogy az öngyilkosok nemzetisége egy külön rubrikában fel legyen tüntetve. Ki akarok még térni arra, a mit igen t. Nagy György képviselőtársam is felhozott — persze, magyar szempontból — és a mi igen szépen hangzott és nagyon tetszett is a többségnek, de ha az Úristen nem teremtett Magyarországon csak magyarokat — hogy t. i. bármely nemzetiséghez tartozó katona zokon veheti, hogy a katonaságnál valakinek még a nemzetiségét is szemére hányják. E tekintetben én azt tartom, hogy az egyén, egyén. Az lehet buta, az lehet ostoba, lehet büdös . . . (Elénk derültség.) ... de azt azért nem szabad összefüggésbe hozni az ő tulajdonságait egész nemzetiségével, mert ezáltal megsértik az egész illető nemzetiséget és épen az a körülmény, hogy az ilyen kifejezések a fegyelem gyakorlása és a tanítás körében előfordulhattak, igazolja azt, hogy a politikai súrlódások által felkeltett érzelmeket átviszik a hadseregbe és azokat onnan nem irtják ki teljesen. Még egy sérelmet vagyok bátor felhozni és ez a vallásra vonatkozik. Tapasztalásból tudom, hogy megtörtént és igen sokan panaszkodtak a miatt, hogy a hadkötelesek legnagyobb ünnepeit sem respektálják, pl. a görög-keletiek és a görögkatholikusok karácsonyi ünnepük első napjára hivattak be a honvédséghez. (Mozgás baljelöl) Ezek talán az urak szemében lényegtelen dolgok, de higyjék el, hogy az a nép, a mely a vallására tart valamit, mindenesetre joggal megkövetelheti azt, hogy midőn a haza és a király életének feláldozását is követeli a hazáért és királyért, akkor a király, a nemzet és a kormány tisztelje azt az 9