Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

62 258. országos ülés 1908 idő alatt ujabb súlyos áldozatokat hozott, kielégítést nyertek-e? E tekintetben az előadó úrral szemben a jobban értesült előadóhoz, a hadügyminiszterhez folyamodom, a ki leplezetlen, nyers, mondhatnám sértő őszinteséggel jelentette ki, hogy a delegácziónak erre vonatkozó kívánságai nem teljesíttettek. Nevezetesen a delegáczió kívánta egy második arzenálnak Magyarországon leendő felépítését. Ezt a kívánságát a hadügyminiszter világosan megtagadta. Kívánta a magyar honos tiszteknek Magyarországba való visszahozatalát, de egyetlen egy tiszt sem hozatott vissza a delegáczió kívánsága alapján. Kívánta a czimer- és zászlókérdés megoldását, de Schönaich erre vonatkozólag sem teljesítette a magyar nemzet kívánságát. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy az is séi'elmet képez, hogy Schönaich, a közös hadügyminiszter tudatosan az összes hivatalos okiratokon mint táborszernagy jelzi magát, a mivel feltüntetni kívánja, hogy nincs alávetve a parlament ellenőrzésének, hogy mint a császár egyik katonája intézkedik hadügyminiszteri állásában is. Magában véve ez is olyan súlyos közjogi sérelmet képez, hogy ennek reparálása előtt szó sem lehet az ujonczlétszám megszavazásáról. Nézzük t. ház, egy jullanatig, hogy miképen állunk a tisztek kérdésében a magyar és az osztrák honosságú tisztekkel? A hadügyminiszter kimutatása szerint — tehát mindig a legilletékesebb tényezőre hivatkozom — a magyar honosságú tényleges tisztek száma 4405, vagyis az egésznek 25'53%-a, az osztrák honosoké 12.794, vagyis az összesnek 74'15°/

0-a. A boszniai és herczegovinai illetőségű tisztek száma 32, a külföldieké 22. A magyar honosságú tisztek közül mindössze 2705 tud magyarul, a magyar honosságú tiszteknek tehát csak a fele beszél magyarul; az osztrák honosok közül 276, vagyis az összes osztrák tiszteknek 2'16°/o-a tud magyarul, a mi körülbelül a kvóta-felemelés arányának felel meg. A magyar ezredekben 2566 osztrák honos tiszt van és 405 osztrák hadapród, míg a magyar honosságú tisztek közül Ausztriában szolgál 794. Ez a szám nem apadt, s igy egy sem került vissza Magyarországon való szolgálatba. Ezekből látszik, hogy a magyar nemzetnek a katonai téren felmerült jogos követelései s azok a követelések, a melyeknek teljesítése épen az átmeneti idő alatt lett aktuálissá, egyáltalában figyelembe nem vétettek és nem hogy egészben, de még részben sem teljesíttettek. Már most ehhez hozzájárulsz az aggodalom, hogy a létszámemelés fenyeget. Én kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy itt a magyar képviselőházban határozott, nyilt, egyenes feleletet tessék adni arra, hogy el lehetünk-e készülve arra a ször^ii csapásra, hogy a szigorított házszabályok alapján létszámemelést is fogunk tárgyalni. január 17-én, pénteken. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Szóba sem fog jönni! Nagy György: Nem elégedhetünk meg dodonai jóslatszerü ibis redibis nyilatkozatokkal, hanem határozott, megnyugtató feleletet kívánunk. Azt hiszem, hogy az ország, a mely függetlenségi többséget küldött ebbe a házba, elvárhatja, hogy határozott, megnyugtató választ kajyjon. Másfelől kisért a honvéd-tüzérség felállításának gondolata. Katonai szaklapokban olvasom és... Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Újsághírek ezek! Nagy György:... katonai szakértőktől hallottam, hogy az osztrák hadsereg kimustrált rossz ágyúit ugy kívánják értékesíteni, hogy azzal egyidejűleg a honvéd-tüzérség keretében létszámfelemelést akarnak keresztülvinni. Nyilvánvaló e szerint, hogy modernebb szerkezetű ágyuk fognak az osztrák hadseregnek adatni, míg a rossz szerkezetű régi ágyuk, bóvli, a honvéd-tüzérségnek vannak szánva. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ez naivitás! Nagy György: Lehet, hogy a miniszter ur nincs igy informálva, de ezt a kérdést nyíltan tárgyalják szaklapokban. Szakértőkkel is érintkeztem ebben a kérdésben, de nevöket nem mondhatom meg, a kik az általam emiitett értelemben nyilatkoztak erről a kérdésről. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Kár, mert szeretném azokat a szakértőket ismerni! Nagy György: A megnevezéssel hálátlanul kellemetlenséget szereznék jóindulatú informálóimnak. Egy másik hadügyi kiadás a katonatisztek fizetésének felemelése. Azt hiszem, hogy ez is küszöbön van és hogy csak rövid idő választ el attól, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. Erre vonatkozólag sem hallottunk sohasem egészen megnyugtató, határozott feleletet. Olyan választ hallottunk, szívesen elismerem, hogy a hadügyi téren a kiadások emelkedése, a költségtöbblet a rendes keretek között fog mozogni. De hogy ezek között a rendes keretek között elhelyezhető-e a tiszti fizetések felemelése, az ezzel járó többlet-kiadás, vagyis a 9 millió korona, erre vonatkozólag nem kaptunk idáig megnyugtató választ, kielégítő feleletet. A közös hadseregnél azok a régi jogos nemzeti kívánságok ismételt óhajaink, ismételt sürgetéseink daczára sem érvényesültek. Mindig az volt a függetlenségi párt jó nagy részének kívánsága, hogy a nemzetiségeknek megnyerése szempontjából is a nemzetiségi vidékekről való legényeket magyar ezredekbe oszszák be, a kik ott érintkezve a magyarokkal, a magyar tisztekkel, megismerik a magyar nemzet lovagias érzését, egyszersmind elsajátítják a magyar nyelvet, a mi által egy összekötő kapocs létesül a magyar nem-