Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-256

256. országos ülés 1908 január í5-én, szerdán. 49 államháztartásunk rendezettségét feltétlenül meg kell óvnunk, én azt, hogy az állam nélkülözze a hozadéki adókat, egyszerűen lehetetlennek tartom. (Helyeslés.) Mi igenis azokra a hozadéki adókra a jövőben is számítunk. De határozottan visszautasítom azt a felhozott vádat, mintha itt rejtett vagy nem rejtett adóemelésről lenne szó. Hiszen magukban a javaslatokban kifejezésre jut az az elv, hogy az államnak mai jövedelmét biztositani kívánjuk, sőt hogy jelentékeny áldozatot hozunk, mert évek során át az államnak mai jövedelmei sem lesznek teljesen biztosítva. Az adóreformnál épen azért, mert a progresszív adózás terére lépünk át jelentékeny részében, ezen reformnál és minden progresszív adónál, hol az alsóbb, kisebb adófizetők terheinek könnyítéséről van szó, az ott nyújtott könnyítéseket lehetetlen a magasabb tételek fokozottabb megadóztatása által ellensúlyozni; mindenütt az adóreformok keresztülvitelénél az eredmény az, hogy a középjövedelem terheltetett meg jobban. Épen azért, hogy az adóreformok ezen általánosan kifogásolt hatása minálunk ne nyilvánuljon, a tehernek jelentékeny részét az államkincstár jövedelmeire tette rá a javaslat és az adóterhek csökkentése végett még azokat a pótkivetéseket is, a melyeket az átmeneti időre hoztam javaslatba. Egészében azonban azon diszpozicziót vettem fel, hogy az államkincstárnak mai jövedelmét meghaladó többletek ne az államkincstár javára essenek, még részben se essenek a javára, hanem az adóterhek könnyítésére és elsősorban, elismerem, a kis összegben felvett létminimum' emelésére fordíttassanak. A létminimumra vonatkozólag megjegyzem, hogy az a létminimum, nézetem szerint, a mi viszonyainknak megfelel, megfelel átmenetnek. Igen, alatta marad az osztrák és a porosz létminimumnak, de engedelmet kérek, igen jól szituált államokban kisebb létminimumok vannak, mint nálunk; ha jól emlékszem, mindjárt Szászországban is . . . Buza Barna: Bajorországban 400 márka. Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, nern szeretek itt közbevetőleg felhozott adatokra reflektálni; csak annyit jegyzek meg, hogy igen jól szituált államokban még kisebb létminimumok vannak, mint nálunk. Ha tehát az állami jövedelmek biztosítása mellett ezen létminimumon kezdem azzal, hogy az állam bevételi többletei a létminimum emelésére fordíttassanak :_ azt hiszem, tökéletes helyes utón haladunk. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Felemlitendőnek tartom továbbá, hogy a mi adótörvényünkben az adómegállapitások az érdekeltek hozzájárulásával történnek, és hogy az önadóztatásnak elve olyan tág keretben megvalósítva, a mint ezt én javaslom, sehol egyetlen európai adótörvényhozásban sincsen. Az önadóztatás, helyesebben az az elv, hogy nem az KÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. államkincstár közegei, hanem tökéletesen érdektelen közegek, részint az illető adózók köréből választva, részint pedig az autonóm közegek köréből alakítva járnak el — a mint ez a közigazgatási bizottságok-, illetőleg az adóügyi bizottságokra nézve javasolom — annyira keresztül van vive, annyira meg van valósítva, hogy érdektelen, nem az államkincstár érdekeinek képviseletére hivatott közegek állapítják meg az adót, hogy mindez egyetlen európai adórendszerben sincs ilyen tökéletesen keresztül vive. És ebben van a biztosíték arra nézve, hogy mód nélküli szertelen adóemelések nem foganatosíttatnak. Mindig elő fog fordulni, hogy különböző kereseti ágak között. egy bizonyos versengés van. A földbirtokosok azt mondják, hogy túlságosan kedvezők az ipar- és kereskedelemre, az iparosok és kereskedők pedig most panaszokkal lépnek fel, hogy milyen terhes lesz az adózás és hogy versenyképességüket megrontjuk. Hiszen, t. ház akkor, a mikor a kereseti adónak százalékát tizről ötre és négyre javasolom leszállítani, a midőn a tőkekamat adónak kulcsát tizről öt, három és két százalékra javasolom leszállittatni, a midőn a betéti adót, a mely épen a versenyképességnél jön első sorban figyelembe, felére szállítom le: akkor arról beszélni, hogy itt adófelemelésről van szó, a midőn az adónak megállapítását magukra, ezen független közegekre bízom, akkor arról beszélni, hogy itt túlterhelésnek vannak kitéve, komolyan az én nézetem szerint, egyáltalában nem lehet. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Az adóreform egy nagy társadalmi tanulmány. A nemfizetők egész osztályai vonulnak fel ilyenkor és különböző ürügyek alatt igyekeznek az adóterheket maguktól elhárítani, tovább kitolni a nem adózást. Hát t. ház, egy elvet meg kell valósitanunk, igenis azt az elvet meg kell valósitanunk, hogy az adózás alól jogtalanul elvont jövedelmeket adózás alá vonjuk, bármilyen zajjal, bármilyen lármával lépjenek is fel; (Élénk helyeslés a baloldalon.) és azt a másik elvet, hogy az ekként előálló jövedelmi többletet. még a kincstár által hozott áldozatokkal együtt, az^alsóbb rétegek terheinek könnyítésére fordítsuk. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ugyanezt az elvet valósítom meg én ezen adójavaslattal is. Minden olyan kifogást, a mely ezen elvek" megvalósítását tökéletesebbé igyekszik tenni és elősegíti, minden olyan irányú módosítást és javaslatot, a mely ezen elveknek tökéletesebb megvalósítását biztosítja, szívesen fogok elfogadni. De, hogy egyes jövedelmek továbbra is el vonassanak az adózás alól, vagy hogy ilyen tisztán szakszerű és gazdasági szempontból megítélendő kérdések politikai agitáczióknak eszközévé tétessenek: ilyen felmerülő kívánalmaknak tért engedni addig, a míg ezen a helyen vagyok, semmi körülmények között