Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-256

48 256. országos ülés 1908 január 15-én, szerdán. jedve, hogy a pénzügyminiszter ur vissza akarja Tonni ezeket a javaslatokat, kérdem: Szándékozik-e a pénzügyminiszter ur a már benyújtott adójavaslatokat a képviselőházban tárgyaltatni, vagy pedig tekintettel arra, hogy igen sok oldalon panaszok merültek fel, hogy a javaslatok ankét tartása nélkül terjesztettek a képviselőház elé, a felmerült kívánalmak figye­lembevételével szándékozik-e a javaslatokat át­dolgoztatni ? Végül, miután aggályok merültek fel arra nézve, hogy az adóreform következtében jelen­tékeny adóemelés előtt áll az ország és külö­nösén a kereskedelmi és ipari osztályok adó­terhei fognának növekedni: biztosítékokat nyujthat-e a pénzügyminisz­ter ur az iránt, hogy javaslatai alapján az adóterhek növekedni nem fognak ? « Elnök: Az interpelláczió kiadatik a minisz­terelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan nyi­latkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselő­ház! (Halljuk!'Halljuk!) Én az adóreform kér­désében már többszörösen nyilatkoztam. Nyilat­koztam expozém alkalmával és nyilatkoztam a pénzügyi bizottságban a tárgyalások során is. A javaslatokat visszavonni eszem ágában sincsen, (Helyeslés.) sőt mindent el fogok követni, hogy azok mielőbb törvényerőre emelkedjenek. (He­lyeslés.) Kétrendbeli javaslatot voltam bátor elő­terjeszteni. Egy átmeneti természetű javaslatot, a melynek lényege a másodosztályú kereseti adó átmeneti mérséklésére irányul és azután magát az átfogó organikus egészet képező adóreform­javaslatokat. Miután az adóreformjavaslatok, bármennyire preczipitáljuk is azok tárgyalását, azonnal életbeléjűethetők nem lesznek, hanem egy-két esztendő elmúlik, mig azokat a gyakor­lati életben keresztül tudjuk vinni, ennélfogva átmeneti jellegű törvényjavaslatom tárgyalását is kell a t. háznak ajánlanom, előre megállapí­tott programmom szerint. Találkozom azzal a panaszszal, hogy heve­nyészve, rögtönösen készítettük elő ezeket a javaslatokat. Bocsánatot kérek, 1893-ban ter­jesztettem a t. ház elé e javaslatok tulajdon­képeni alapját képező elveknek összes foglalatát, (Igaz! Ugy van.') azóta pedig folyton foglal­koztam ezekkel a javaslatokkal. Tiz esztendei birói működésem alatt, mikor ezer és ezer adó­ügyet bíráltam el, mindig az a szempont vezérelt, hogy hogyan fogna ez az eset alakulni az adó­reform szempontjából, ugy hogy minden váddal találkozhatom, csak azzal nem, hogy nem kellő megbirálással és előkészítéssel terjesztettem elő ezeket a javaslatokat. (Ugy van!) Az igaz, hogy ankét elé nem terjesztettem. Meg is mon­dom az okát, miért nem. 13 —14 esztendeje an­nak, hogy a nyilvánosság elé hozatott az elv, a mely az adóreformnál irányadó és 13—14 esz­tendeig úgyszólván senki sem foglalkozott azzal. 1894-ben tartottunk egy ankétet, de az is csak egyes főbb elvek bírálatába bocsátkozott, magá­nak a javaslatoknak részleteivel az sem foglal­kozott. Miután pedig az volt a meggyőződésem, hogy daczára minden előterjesztésnek, a mi közvéleményünk, a mely más kérdésekkel inkább szeret foglalkozni, az adóreform érdemi részével ankéten sem fog behatóan és alaposan foglal­kozni, azt a megoldást választottam, hogy elő­terjesztettem a javaslatokat a t. háznak, mert azt tartottam, — és ezen feltevésem valóra is vált — hogy ha ezek a javaslatok elő lesznek terjesztve és égetővé válik a kérdés, akkor az érdekeltek előfogják terjeszteni nézeteiket; csakis azért nem siettettem tehát eddig a javaslatok tárgyalását, mert mostan nyilvánulnak meg azok az ellene felhozott aggodalmak. Mindenütt, a hol egy átfogó adóreformot inauguráltak, mindig felhozták ellene azon váda­kat, a melyek most minálunk is felbangzanak. Ilyenkor sok adóügyi tudós keletkezik, a kik részint talán jóindulatból, részint egyes érdekek képviseletében előállanak és száz meg száz ki­fogást képesek az adóreform-javaslatok ellen tenni, Az első kifogás az szokott lenni, hogy a javaslat nem időszerű. T. képviselőtársam is méltóztatott ezt hangoztatni. Én olyan gazda­sági viszonyokat nem tudok magamnak képzelni, hogy azt mondjam, hogy egy adójavaslat nem időszerű. Akkor sohasem lesz időszerű, ha arra várunk, hogy egyes átmeneti bajok fel ne merüljenek; a mi bajaink elsimulnak akkorra, a mikor életbe fognak lépni a javaslatok. Ilyen időszerűtlennek azok szokták ezt jelezni és szám­talan előfeltétel teljesülését kívánni, a kik nem igen szeretnek az esetleg reájuk háruló maga­sabb adószolgáltatásokban particzipálni. (Igaz! Ugy van!) Az ilyen adójavaslatoknál mindenütt többé kevésbbé a megalkuvás terére is kellett lépni s voltam bátor a bizottságban egyszer nyilatkozni az iránt, hogy vannak ennek az elő­terjesztett reformjavaslatnak is egyes pontjai, a melyek esetleg módosulás alá vonhatók. Mert hiszen a felmerülő kívánalmak elől sem lehet az adóreform keresztülvitelénéi tökéletesen elzár­kózni. Lényeges pontjaiban azonban ezen refor­mot alterálhatónak nem tartom. A felmerült kívánalmak nem olyan termé­szetűek, hogy ezek a javaslatoknak újra átdol­gozását tennék szükségessé. A felmerült kívá­nalmak közül azok, a melyeknek jogosultságát elismerjük egyes esetekben, nézetem szerint olyanok, hogy kisebb módosításokkal, a javasla­tok keretének minden megváltoztatása nélkül könnyen keresztül lesznek vihetők, a mennyiben méltányosak. (Helyeslés.) '. Egyet azonban . vagyok bátor megjegyezni. Hogy miután minekünk egy szempontot, t. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom