Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-274

274-. országos ülés 1908 február 20-án, csütörtökön. 421 Lengyel Zoltán : Nem én vagyok az, hanem mindig az, a ki olyanokat beszél! Én nem leszek az által szamár, mert más kiabál. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, a legnagyobb tisztelettel az egyház tanai iránt, mondom, ez egyházi igazság, dogma, a melyben én is hiszek, de a törvényhozás területén, a házszabályok körében a transzformáczió, illetve a transzszubsztancziáczió tanát nem ismerhetjük el. Lehetséges, hogy ez megvan Sághy képviselő ur szerint az .osztrák jogban, de nincsen meg a magyarban. Sokkal jobb volna, ha egyáltalában azt mondanák, hogy a 319. §. mást tartalmaz, mint a hogyan Rakovszky István t. képviselő ur mondja, mint hogyha belemagyarázzák azt a tant, a mit az előttem szólt t. képviselő urak mondtak, vagyis azt a veszedelmes közjogi elvet, hogy az egyes képviselőknek nincsen törvényjavaslat benyújtási joga. (Félkiáltások jobbfelől: Azt senki sem mondta!) Ez konfiskálása volna az egész törvényhozás jogának, mert ha az egyes képviselőnek nincs meg ez a joga, akkor az az egész háznak sincs meg, akkor az csak a kormánynak van meg, holott a közjog egészen másképen tanit, mert a kezdeményezési jogot nem csak a képviselőháznak, de a főrendiháznak is megadja. Ezt az elvet, ezt a közjogi tanitást a legteljesebb mértékben vissza kell utasítani, mert itt minden képviselőnek joga van törvényjavaslatokat benyújtani és az a javaslat törvényjavaslat abban a perczben, a mikor azt az illető benyújtotta. Különbség csak abban a tekintetben van, hogy a kormány által benyújtott javaslat okvetlenül a bizottsághoz utasitandó, az egyes képviselő által benyújtott törvényjavaslatok felett pedig a ház határoz, hogy kivánja-e azokat tárgyalni, vagy sem ? Az egyes képviselő javaslatától a bizottsági tárgyalás is megtagadható, a kormány javaslatától azonban nem tagadható meg. Eljutottam ahhoz a magyarázathoz, a melyet az igen t. elnök ur adott. Nézetem szerint ezek a törvényjavaslatok tárgyalás alatt vannak, mert benyujtattak és tárgyalás alatt maradnak is mindaddig, a mig meg nem szavaztattak, vagy a tárgyalás alól ki nem vétettek. Nem arról van szó, hogy a bizottsághoz utasitassanak-e, hanem hogy elintéztessenek ezek a javaslatok, és a házszabályoknak azon intézkedése, hogy az elnökség és a ház időt köteles kitűzni, bár nem mondja meg hogy mikor, érvényesüljön. Ez arra vonatkozik, hogy el kell ezeket intézni, ha napirenden vannak, azért, mert annak az időnek a legutolsó pontja, a mely alatt ezen javaslatokat el kell intézni, a 319. §. értelmében az ülésszak vége. Ezek a javaslatok tehát, — bocsánatot kérek az igen t. elnök úrtól — tárgyalás alatt vannak, napirenden vannak, ezek valóságos törvényjavaslatok, ezeket ki kell tűzni -tárgyalásra és akkor a háznak módjában lehet - azokat, a bizottsághoz utasítani, de nem létezőnek tekinteni nem lehet. Ezért ragaszkodom ahhoz a felfogáshoz, hogy a házszabálymódositás terve mindaddig nem tűzhető napirendre sem és ha a ház kitűzné, az nem volna érvényes, mert törvénybe ütközik, a mig azok a törvényjavaslatok tárgyalás alatt vannak és a mig a napirendről le nem vétettek. Elnök : Bocsánatot kérek, de egyes képviselő által benyújtott törvényjavaslat most nincsen tárgyalás alatt, mert csak az indítvány tétetett meg és a háznak lesz majd joga . . . Lengyel Zoltán : Kötelessége ! (Zaj.) Elnök : . . . a felett nyilatkozni, hogy kivánja-e a beadott törvényjavaslatot tárgyalni vagy sem 1 Bródy Ernő : A házszabályokhoz kérek szót! Itt arról folyik a vita, hogy vájjon minden indítvány egyforma-e, hogy vájjon nincsen-e különbség azok között az indítványok között, a melyek törvényjavaslat alakjában jelentkeznek és azok között, a melyek nem czéloznak törvényjavaslat alkotását. A házszabályoknak vonatkozó szakaszai egészen világosan megadják erre nézve a választ, és felállítják a különbséget. A házszabályok 200. §-a provideál azokról az indítványokról, a melyek nem czélozzák törvény alkotását, a házszabályok 201. §-a beszél azokról az indítványokról, a melyek törvény alkotását czélozzák. Nyilvánvaló tehát, hogy maguk a házszabályok állítják fel a különbséget az indítványok különböző nemei között. A 200. §-a a házszabályoknak azt mondja, hogy oly indítványok, a melyek nem törvény alkotását czélozzák az osztályok vagy bizottságok mellőzésével, a ház által közvetlenül is tárgyalhatók. Ezt mondja a házszabályok 200. §-a. A 201. §. azonban azt mondja, hogy ha az indítvány törvény alkotását czélozza, azt törvényjavaslatképen szerkesztve kell a bejelentéskor benyújtani. Ennélfogva, mikor a törvényjavaslat külső kellékeinek is megfelel, a mit azt hiszem a ház t. elnöksége dönt el, a továbbiakban a 201. §. azt mondja, hogy az ily törvényjavaslat a tagok között kinyomva szétosztandó, s ha a ház tárgyalni kívánja, mindenesetre osztályüiési vagy bizottsági tárgyalásra utasitandó. Tehát igen t. képviselőház, abban a pillanatban, a mikor ez az indítvány törvényjavaslat formájában kiosztatott, már kétségtelen, hogy törvényjavaslatként jelentkezik. Ennélfogva egészen nyilvánvaló, hogy itt nem lehet vita arról, hogy indítványról vagy törvényjavaslatról van-e szó, miután az elnökség annak idején ezt elbírálta, hogy ez törvényjavaslat és mint törvényjavaslat kinyomattatott, szétosztattatott. Most már az a kérdés, t. képviselőház, a házszabályoknak 201. §-a szerint, hogy kivánja-e a ház tárgyalni e törvényjavaslatot ? A házat tehát abba a helyzetbe kell hozni, hogy nyilatkozzék, (Igaz! balfelől.) kivánja-e tárgyalni, vagy nem kívánja, (Igaz! balfelől.) és ennélfogva, t. képviselőház, a 319. §. semmi különbséget nem tesz a között, hogy vájjon a kormány nyujtotta-e be a törvényjavaslatot, és a között, vájjon egyes képviselők nyujtották-e be azt 1 Miután tehát egészen kétségtelen,