Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-269

376 269. országos ülés 1908 tesz tartózkodás, beszállás és lakás közt. Maga a tartózkodás egy múló állapot, a melynek semmiféle czélja a törvény megkülönböztetése szerint nem büntethető, és a mely korlátlanul szabad. A törvény 2. §-a ekképen szól (olvassa): »Ha külföldi a község területén bármily rövid időre is megszáll, ugy megérkezését, mint eltávozását köteles a szállásadó, vagy megbízottja 24 óra alatt bejelenteni.« Hogy a törvényben meg van különböztetve a megszállás, lakás és a tartózkodás fogalma, az kitűnik abból, hogy mig a felolvasott 1. §. a tartózkodásról, a 2. §. a megszállásról szól. De hogy mennyire igazam van és hogy mennyire nem minősülbet kihágásnak az, ha a határszéli külföldi város lakói az ebéd elköltésének idejére valamely magyar községben megszállnak és azután visszamennek a saját községükbe, azt a 3. §. is mutatja, a mely ekkéjien szól (olvassa): »Ha a külföldi a község területén lakni szándékozik, ezt a szándékát a hatóságnál megérkezésétől számitandó 15 nap alatt bejelenteni... stb. tartozik.« Tehát azok a külföldiek, a kik állandó tartózkodásra jöttek Magyarországba, csak 15 nap alatt kötelesek a hatóságnál bejelenteni azt, hogy Magyarországban lakni és tartózkodni szándékoznak. Végül méltóztassanak megengedni, hogy az előadó ur által felhozott 11. §. szövegére is felhívj am a t. ház figyelmét, a mely ekképen szól (olvassa): »Az a szállásadó, vagy megbízottja, a. ki a nála megszállott külföldinek megérkezését és eltávozását e törvény 2. §-ában megszabott idő — vagyis 24 óra — alatt be nem jelenti, stb. 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« A törvénynek mindig van rácziója. Ha a törvény azt szabja meg, hogy a külföldi 24 óra alatt bejelentendő, akkor nyilvánvaló, hogy ez nem olyan külföldire vonatkozik, a ki 24 órán belül már itt is hagyja az országot, a kinek tehát bejelentése után a hatóság legfeljebb a lába nyomát ütheti; nyilvánvaló továbbá a törvény 11. §-ának szövegéből, hogy nem egy vendéglátó gazdára nézve szabják meg azt a kötelezettséget, hogy a hozzá ebédre érkező vendéget bejelentse, hanem a szállásadóra. Szállásadó és vendéglátó gazda közt különbség van. Szállásadó az, a ki a tartózkodásra odaérkező egyénnek lakást és szállást ad. De az, a ki lakást és szállást senkinek nem ad, a délben ebédre érkező és délután eltávozó vendégnek bejelentésére semmiképen sem kötelezhető. (Zaj.) Ismétlem, hogy minden animózitás nélkül, a legteljesebb objektivitással, tisztán a törvényesség szempontjából bírálom meg ezt a kérdést. Az, hogy azok az urak, a kik oda vendégekként érkeztek és ott megebédeltek, milyen politikai érzelműek; hogy cseh vagy morva újságírók voltak-e, avagy mások, engem ebben az esetben nem érdekkel. Azt még meg tudom érteni, hogy az előadó ur az előző mentelmi február 3-án, hétfőn. ügy tárgyalása alkalmával a salus rei publicae-re hivatkozott, a mely előtt minden ember meghajol. Azt megengedem, hogy ha oly nagyszabású kérdések merülnek föl, akkor nem szabad a kérdést ridegen, a törvény betűje szempontjából mérlegelni, de azt hiszem, az ilyen apró, jelentéktelen kérdést, a mikor arról van szó, hogy egy pár idegen ember a szomszédos határszéli városból ebédelni jön át, nem szabad felfújni és nem szabad annak elbírálásában a törvény keretein és határain túllépni, mert ez legkevésbbé sem méltó a magyar képviselőházhoz. Itt nyilvánvalóan olyan kérdésről van szó, a melyben a kihágási cselekménynek semmiféle kritériuma fenn nem forog, sőt az is nyilvánvaló, hogy annak a szolgabírónak megkeresése, a melyet Blaho Pál ellen azért intézett a képviselőházhoz, azt tartalmazza, hogy Blaho Pál a hozzá ebédre megérkezett vendégeket, a kik aznap délután eltávoztak, mint az országban tartózkodó külföldieket nem jelentette be. Miután pedig ezek nem tekinthetők itt tartózkodó külföldieknek, nyilvánvaló, hogy nem követte el a képviselő a kihágást, ennélfogva az a főszolgabíró, a ki ezért kihágási eljárást hoz folyamatba és ide jön a ház elé, zaklatást követ el. Ez okból tisztelettel indítványozom, hogy a ház ebben az ügyben Blaho Pál képviselő mentelmi jogának felfüggesztését tagadja meg. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: T. ház! A kihágási törvény világos intézkedése szerint minden gazda köteles a vendégét 24 óra alatt bejelenteni, ha az 24 óráig nem tartózkodott is nála, mert a hatóságnak joga van tudni, hogy vájjon az idegenek, kik valakinél megszálltak, mi czélból, mely okból jöttek oda. Még nem volt rá eset, hogy én a magam részéről kihágási ügyben egy képviselőt kiadtam volna. Nem azért, hogy az illetőt a büntetés alól elvonjam, hanem azért, mert sokkal kisebbnek tartottam azt a kihágási cselekményt, semmint, hogy megengedjem, hogy egy képviselőt ilyen kisebb dolgokkal zaklassanak. Ebben az esetben kivételt teszek. Megmondom az okát, hogy miért? Azért, mert külföldi újságírók voltak Blaho Pál t. képviselőtársunknál és ón a magam részéről nem akarok gyanúsítani, de nincsen kizárva előttem az, hogy talán oly veszedelmes czélzatból voltak ott, a mely a hazára nézve veszélyes és káros lehet. Ezen indokból, hogy ez a kérdés is tisztáztassék, ón a magam részéről az előadó ur véleményéhez csatlakozom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó.i Hédervári Lehel előadó: T. képviselőház! A kontroverz kérdés alapjában kisszerűnek látszik, de a mentelmi bizottság nem a kérdés nagysága szerint itéli meg a dolgokat, hanem azon a szokásjogon, a melynek alapján a magyar mentelmi jog fejlődött.