Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

268. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. 347 súlyoztam, tág kaput nyit a visszaéléseknek. Ismerek kitűnő szakképzettségű, sziklaszilárd jellemű, lankadatlan szorgalmú törvényszéki bírákat, a kik 13 éven át, mint törvényszéki birák működtek, és működnek most is, és nem képesek a VI. fizetési osztályba jutni csak azért, mert annak idején főnökük, a törvényszéki elnök, kicsinyes okokból, rosszul, igazságtalanul minősítette őket, a mi ellen ők, minthogy tudomásuk erről nem is volt, nem védekezhettek, azzal szemben jogos igényeiket nem védelmezhették. Es igy történt, hogy ezek még a közel jövőben sem juthatnak a VI. fizetési osztályba, mert más által pretereáltatnak, a minek következtében nemcsak ők, hanem ártatlan családjuk is szenved igazságtalanul és méltatlanul. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Pescha Miklős: Ha gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur szükségesnek találta annak elrendelését, hogy a közigazgatás terén működő és a néppel nap-nap mellett közvetlenül érintkező közigazgatási tisztviselők a működésük terén divó nyelveket elsajátítsák, mennyivel inkább áll fenn ez a szükség az igazságszolgáltatás terén működőkre nézve? Nézetem és meggyőződésem szerint ugyanis a biró csak akkor hozhat az igazságnak, a valóságnak megfelelő és lelkiismeretét teljesen megnyugtató ítéletet, ha az előtte perlekedőknek nyelvét érti, de viszont nagy megnyugtatást képez a perlekedő felekre is az a tudat, hogy az ügyükben eljáró biró nyelvüket érti. Issekutz Győző : Ugy van! Közvetlenül érintkezik ! Pescha Miklós: Én hiszem, hogy egy vagy két évtized mulya Magyarországnak minden fia beszélni fogja a magyar állam édes nyelvét, és igy nem lesz szükség arra, a mire még most — sajnos — szükség van, hogy a magyar biró idegen nyelvet is tudjon. íteasszummálva az elmondottakat, újból hangsúlyozom, hogy a VI. fizetési osztály létszámának szaporítását, vagyis legalább 300 számban való megállapítását kérem, továbbá kérem a törvényjavaslatnak a jegyzőkre vonatkozó intézkedését módosítani a jegyzők érdekében, végül pedig az 1869 : IV. törvényczikk 12. §-ának eltörlését indítványozom, mert, nézetem szerint, most már semmivel sem lehet indokolni az abban foglalt intézkedést, minthogy a magyar biróhoz nem férhet ama gyanú, hogy őt hivatalos működésében bármiféle mellékgondolat, melléktekintet vezesse és ne saját meggyőződésének adjon kifejezést Ítéletében akkor, a mikor a birói székben működik. (Helyeslés.) Ezeken kivül újból hangsúlyozom a titkos minősítési rendszer eltörlésének szükségességét. Már többen kifejtették, hogy ez miért szükséges és ugy tudom, hogy az igazságügyminiszter ur e tekintetben megnyugtató Ígéretet is tett. Ezáltal biztosítanék a magyar bíróság anyagi és erkölcsi függetlenségét, hiszen valamennyien egy erős, nagy és független Magyarországot kívánunk. A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik? Hencz Károly jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Azt hiszem, magától értetődik, hogyha a magyar államnak körülbelül 120.000 tagból álló polgári alkalmazottai egy csoportjának az ügyeiről a kormány törvényjavaslata alapján tárgyal a ház, hogy akkor ezen javaslatot lehetetlen egymagában, mint egy külön részt elbírálni, hanem szükséges, hogy a nagy szocziális j>roblémának egészét, a mely az állami alkalmazottak jogi és anyagi helyzetének törvényes rendezésére vonatkozik, belevinni a tárgyalásba, annál szükségesebb, mert valamint legkiválóbb műépítész sem képes egy nagy épület egy kisebb részének tervrajzából helyes következtetéseket vonni az egész épület helyes megalkotásáról, ugy mi sem vagyunk képesek a felett végleges ítéletet mondani, vájjon a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat helyes-e vagy sem, ha el nem bíráljuk, ha vizsgálatunk tárgyává nem teszszük az összes állami alkalmazottak helyzetének képét. Ezen szempontból kívánok én lehető rövidséggel a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz hozzászólni és itt sajnálatomra a legnagyobb elítélés hangján kell szólanom a múlt kormány mulasztásairól. Valamint igen sok más téren, ugy az állami alkalmazottak helyzetének szanálása terén is, midőn a mai koalicziós nemzeti kormány átvette a kormányt, oly sivár helyzettel állott szemben, mely a feladatoknak óriási mennyiségét hárította reá. A mi kormányunk a legnagyobb nehézségekkel kénytelen megküzdeni, különösen most a XX. századnak irányzata folytán, a mely a szocziális helyzetek javításának jegyében áll. (Igaz! Ugy van!) A mi kormányunknak igen nehéz a helyzete, mert évtizedeken át elhanyagolt területei ennek az állami életnek, a mi szocziális viszonyainknak egyszerre előtérbe lépnek és követelik a maguk igazát és jogaiknak rendezését, törvénybe iktatását. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ha, t. ház, csak jogokról lenne szó, avval mi megbirkózhatnánk, mert utóvégre is remélem, hogy ha ujabb horvát és más hasonló obstrukeziók meg nem akadályozzák a törvényhozás működését, igenis lesz módunk és alkalmunk a törvényalkotások 44*