Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

340 268. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. ütendőket, marad tiszta többlet 1,676.310 K. Ez azonban, a mint mondtam, csak egy részét képezi annak az anyagi előnynek, a melyben az igazságügyi szerrezet alkalmazottjai már a folyó évben részesittetni fognak. Nevezetesen a telekkönyvvezetők fizetéstöbblete ki fog tenni 79.700 koronát, az irodaigazgatők, irodatisztek, Írnokok fizetésjavulása 40.820 K-t ós azok a különböző fizetésemelkedések, a melyek az 1904:1., 1906: IX,, 1907 : I. törvényczikkek folyományai, szintén kitesznek 1,180.000 K-t, ugy bogy a fizetésemelkedés, mely a folyó évben birói és ügyészi szervezetünk tagjai számára biztosíttatik, kerek számban szólva összesen 2,800.000 K-ra rug. Megengedem, hogy ez még mindig nem kielégítő, de azt hiszem, ez az összes, a mely kizárólag az első folyamodásu bíróságoknál és kir. ügyészségeknél alkalmazott egyének fizetéseinelkedósére fordittatik, pénzügyi viszonyaink közt nagyon örvendetes emelkedés, a melynek fontosságát bővebben fejtegetni nem szükséges. Kétségtelen dolog, hogy birói és ügyészi körökben hangzottak el messzebbmenő óhajok is, a melyeket nagyon szívesen teljesítettünk volna, ha az arra szükséges eszközök rendelkezésünkre állottak volna, azonban államháztartásunk egyensúlyának veszélyeztetése nélkül ez idő szerint tovább mennünk nem lehetett. Különösen a következő kívánalmakat hangsúlyozták leginkább az illetékes birói és ügyészi körök. Először, hogy a törvényszéki elnökök nagyobb százaléka ruháztassák fel kúriai birói czimmel és jelleggel, természetesen megfelelő javadalmazással. Az igazságügyi bizottság nagy súlyt vet arra, hogy a mi törvényszókeink elnökei, a kik az igazságszolgáltatás körzetében egyik legfontosabb, legnehezebb és legeredménydusabb működést fejtik ki, a lehető legnagyobb anyagi előnyökben részesittessenek, azonban az igazságügyi bizottság megnyugodott az igazságügyminiszter ur azon nyilatkozatában, hogy a törvényszéki elnökök azonkívül, hogy közülök a lehetőséghez képest mindig több és több ruháztatik fel kúriai birói czimmel és jelleggel, még más utón is nyernek előléptetést, t. i. magasabb birói állásokba való kinevezések utján és hogy a törvényszéki elnökök túlnyomó része nem ugyan a birói pálya elején, de közepetáján, szóval nem annak zenitjén van, a kikre tehát még magasabb előléptetés vár, és a kik kétségkívül ki is fogják azt türelemmel várni, mig a rég megérdemelt előléjüetés rájuk is elkövetkezik. Mondom, az igazságügyi bizottság megnyugodva ezekben az érvekben, elállott attól, hogy erre vonatkozólag módositást indítványozzon. Már nehezebben nyugodott bele az igazságügyi bizottság abba, hogy a VII. fizetési osztályú birák közül olyan kevesen részesülnek előléptetésben. A legtöbb biró és ügyész ebben a fizetési osztályban végzi be a maga működését, tehát rájuk nézve a legfontosabb dolog volna az, hogy eljuthassanak vágyaik netovábbjához, a VI. fizetési osztályhoz. Erre vonatkozólag azonban az igazságügyminiszter ur megnyugtató kijelentést tett, nevezetesen kijelentette azt, hogy minden erejével oda fog hatni, hogy már az 1909. évi költségvetésben jóval nagyobb számú biró, illetve ügyész legyen a VI. fizetési osztályba sorozva. Bele kellett ebbe nyugodnunk annyival is inkább, mert attól lehetett félni, hogy ha a birói és ügyészi szervezet javadalmazásának emelésénél bizonyos mértéket meg nem tartunk, ez káros visszahatással lehetne az állami tisztviselők többi osztályaira. Különösen áll ez arra a birói körökből hangoztatott óhajtásra, hogy az egyes fizetési osztályokban a birák egyenlő számban osztassanak be a fizetési fokozatokba, Ez a kívánság először is nem felel meg a jelenlegi törvényes állapotnak sem, a mennyiben az 1907 : I. t.-cz, megszüntette a fizetési fokozatokat. Most már egy bizonyos fizetési osztályban eltöltött időhöz van kötve a magasabb pótlékok engedélyezése, a mi annyival helyesebb is kétségkívül, hogy így automaticze jut az illető biró, illetve ügyész a magasabb fizetési fokozatba, nem mint eddig, az igazságügyminiszter kegyéből, tehát a birói függetlenség ez utón is némileg jobban van biztosítva. Ügyészi körökből nagy panaszok hangzanak fel arra vonatkozólag, hogy az u. n. ügyészi tiszti pótlék csak a vezető kir. ügyész részére van biztosítva. Erre vonatkozólag már az általam hivatkozott korábbi törvény, az 1907. évi I. t.-cz. tárgyalása alkalmával merültek fel óhajok és fejlődött ki vita és már akkor eldöntetett elvileg az, hogy ezen tiszti pótlék csak a vezető kir. ügyészt illetheti meg. A vezető kir. ügyész hivatalfőnök a saját szakmájában olyan, mint pl. a bíróságok elnökei; a rendes ügyészi teendőkön kivül nagymérvű adminisztratív teendőkkel is el van halmozva, a mi egyrészt sok munkát okoz, másrészt nagy felelősséggel jár. Ez indokolja azt, hogy a vezető kir. ügyészek tiszti pótlékkal láttassanak el. Ez azonban azokra az ügyészekre, a kik ugyanazt a munkát végzik, mint az alügyészek, a kik az ügyészi czimet és jelleget helyi előléptetés okából kapják csak meg, alkalmazást nem nyer. De különben is anomália az, hogy az ügyész ezen tiszti pótlékok czimén magasabb fizetésben részesüljön, mint a hasonrangu biró. (Zaj.) Elvi szempontból megengedhetetlennek látszik az, hogy a bíróság kiváló tagjai épen ezen magasabb dotáczió folytán a birói állást szívesen hagyják el az ügyészi állásért, míg ellenben az ügyészekre nézve büntetésszámba megy az, ha tőlük az ügyészi megbízatás megvonatik és ők bíróként osztatnak be a megfelelő bíróságokhoz. Mondom, ez annak idején meg lett vitatva és elvi szempontból ekképen eldöntve. Ez lévén