Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-267
332 267. országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. teher, ellenben sem az államra nézve, sem a nagybirtokosra nézve községenként az az 500 korona nem akkora teher, hogy azt áthárítani ne lehetne. Ezért kérem a t. házat, méltóztassék ezen rendelkezést elfogadni az egy holdon aluli birtokosokra nézve. A mi az 1—3 holdas birtokosokat illeti, ezeknek sem nagy gazdasági érdeke a tagositás, tehát ezeknél is jogos és méltányos, hogy a fölmérői dijak felerészét akár az állam, akár a nagybirtokosok viseljék. Már tegnap kimutattam, hogy csaknem 90.000 birtokos közül a Székelyföldön 50 holdon felüli földtulajdonos mindössze 1500 van. Ha tehát 90.000 birtokossal szemben 1500 birtokosnak az érdeke elsősorban a tagositás, akkor ennek az 1500 birtokosnak kötelessége az ő érdekében történő tagositásnál az áldozatokból is a nagyobb részt kivenni. Van még egy harmadik módosításom is, a mely arra vonatkozik, hogy az egy kat. holdas birtokosokra nézve ne legyen megszorítva a mentesség akkor sem, ha a község területén három birtokrészletnél kevesebb részből áll a birtokuk ; mert az, hogy annak az egyholdas birtokosnak egy részletben vagy három részletben van-e a birtoka, nem befolyásolja azt, hogy reá nézve a tagositás hasznos-e vagy nem, hogy tehát a költséget viselje-e vagy nem. Ajánlom tehát a következő módosításom elfogadását: »A második bekezdésben a második sorban kihagyandók e szavak : »három birtokrészletnél kevesebb részletből álló« és a második bekezdésben pedig a »csupán« szó előtt hozzáteendő : »sem tagositási költséget, sem földmérői dijat nem fizetnek, azok a birtokosok pedig, kik a község területén három birtokrészletnél kevesebb részletből álló és összesen három kat. holdnál nem nagyobb birtok után vannak földadóval megróva.« Ezután következnék az eredeti szöveg : »csupán a szerződésileg kikötött földmérői munkadíjnak stb. . . .« Kérem javaslatom elfogadását. Hencz Károly jegyző : Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! Ezen szakasz utolsó bekezdésére, a mely azt állapítja meg, hogy ha a tagosítással kapcsolatban erdők, legelők, vagy nádasok úrbéri elkülönítése vagy arányosítása is vitetik keresztül, a költségek viselésére nézve a tagositási szabályok alkalmazandók, volna néhány észrevételem. A mennyiben ugyanis az erdők és legelők elkülönítése nem a tagosítással kapcsolatban történik, a költségek viselése tekintetében törvényeinkben az az elv van megállapítva, hogy a volt földesurak viselik a költségeket. Ha azonban ezt az eljárást összekapcsoljuk a tagosítással és ha arra a tagositási szabályok alkalmazandók, akkor a volt földesurak azt a terhet, a melyet a külön eljárás során ők maguk viselnének, áthárítják a többi kisbirtokosokra. Erre vonatkozólag én nem terjesztek elő indítványt, csak bátorkodom a miniszter ur figyelmét felhívni, hogy a mennyiben azt találja, hogy a törvényhozás intencziója az, hogy az eljárások összekapcsolása esetén a volt földesurak meneküljenek attól a tehertől, a melyet elkülönített eljárás esetén viselnének, hagyja meg ezt a szakaszt, a mint van, a mennyiben azonban azt hiszi, hogy a törvényhozásnak nem ez az intencziója, akkor terjeszszen elő erre vonatkozólag módosítást. Elnök : Ki következik ? Hencz Károly jegyző: Nagy György ! Nagy György: T. képviselőház! A törvényjavaslat XIII. czikkelyét tartom, hogy enyhe kifejezéssel éljek, az egész javaslatban a legpongyolábbnak, a legrosszabbul megszerkesztettnek. Elsősorban csodálkoznom kell azon a feltűnő hibán, hogy e szakasz nem tesz különbséget a kétféle tagositás közt: a között, a mikor a földmivelésügyi miniszter által alkotott szakértői bizottság hasznosnak tartja a tagosítást és a közt. a mikor e bizottság nem támogatja véleményével a tagosítást. A költségek viselése tekintetében két teljesen ellenkező határozatnak van helye. Nevezetesen abban az esetben, ha a gazdasági szakértői bizottság helyesnek, jónak, a község lakosaira nézve czélravezetőnek tartja a tagosítást, a költségek tekintetében legfeljebb azon vitatkozhatunk, hogy az állam mennyivel járuljon azokhoz és a legszegényebb kisbirtokos-osztályt, a melynek nincs pénze birtokrendezésre, mily mértékben mentesítsük a tagositási költségek viselése alól. Egyhangú általános óhaj volt az, hogy a tagositási, birtokrendezési költségek felét az állam visejje. Ha az állam helyesnek tartja a birtokrendezést, abban az esetben állami feladatot liépez a birtokrendezési költségek legalább egy részének viselése is. Másfelől nemcsak méltányos a kérésem, hanem a népképviselőknek úgyszólván kötelességük megszavazni azt, hogy azoknak a birtokosoknak, a kik 10-nél kevesebb katasztrális hold után fizetnek földadót, birtokrendezési költségét az állani viselje, mert kimutattam az általános vita során, —• itt is, most is számos adattal rendelkezem — hogy 10 hold birtoklása mellett egyetlenegy fillért sem tud az a kisbirtokos birtokrendezési czélra fordítani. Méltóztassék tekintetbe venni a Székelyföld egy részének terméketlen voltát, a termelési helynek a fogyasztási piacztól való messzeségét ós akkor arra a tapasztalatra jutnak, hogy a 10 holdon aluli birtokos a r birtokrendezési költséget fizetni nem tudja, En azt hiszem, hogy azt a czélt, hogy ezeket a kisbirtokosokat a birtokrendezési eljárásnál anyagi romlásba juttassa, a törvényjavaslat nem tűzhette maga elé. A hol nincsenek kisbirtokosok, vagy legalább nincsenek akkora számban, mint a Székelyföldön, a hol a birtokosoknak 75 százaléka
