Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-267
267. országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. 333 kisbirtokos, ott nem lenne fontos a törvényjavaslatba ilyen intézkedésnek felvétele. De olyan helyen, a hol a birtokosoknak nagy perczentje törpebirtokos, olyan szegény ember, a ki nem fizethet a legjobb akarat mellett sem birtokrendezési költséget, méltányos, szükséges, hogy az állam vegye le a terhet a kisbirtokosság válláról, s ne csak hangoztassa, hogy a kisemberekről gondoskodik, ne csak állandó frázis legyen a kisemberekről való gondoskodás, hanem a törvényjavaslatba felvett tételes intézkedéssel rántássá ki a törvényhozás a kisemberek iránti szeretetét. Abban az esetben tehát, hogyha a földmivelésügyi miniszter által alkotott gazdasági szakértői bizottság helyesnek tartja a tagosítás keresztülvitelét, kívánnám, kérném a költségekre vonatkozó rendelkezésnek törvényben való szabályozását. Abban az esetben pedig, ha a gazdasági szakértői bizottság nem tartja hasznosnak, keresztülvihetó'nek, czélravezetőnek a tagosítást, akkor azoknak a gonosz, rosszlelkű embereknek, a kik a gazdasági szakértői bizottság véleménye ellen is keresztül erőszakolják polgártársaik kárára a tagosítást, legalább legyen annyi emberségük, hogy viseljék a tagosításnak költségét. Jogállamról ne beszéljünk akkor, ha abban a jogállamban olyan törvényt lehet hozni, hogy a gazdasági szakértői bizottság által károsnak kimondott tagosítás költségét azok kell hogy viseljék, a kik nem kívánják a tagosítást, a kik a leghatározottabb ellenzői a tagosításnak. Akkor ne beszéljünk jogállamról, akkor közömbös az, hogy mit beszélünk a nép érdekéről, akkor legjobb az ügyeket rendeletekkel, pátensekkel elintézni; mert a ki a szivén viseli a néj> érdekét, a kinek a jogállamról csak egy kis fogalma van, az lehetetlen, hogy helyesnek tartsa azt, hogy azok, a kik elleneznek egy káros tagosítást, olyan tagosítást, a melyet a miniszter szakértői is áldatlannak mondottak, hogy ilyen tagosítás költségéhez hozzájáruljanak. Arra kötelezni az állampolgárt, hogy a maga anyagi romlását megfizesse, hogy a kárért pénzt adjon: ez a jogállam legelemibb fogalmával ellenkezik. A ki ezt a törvényjavaslatot szerkesztette, nem tudom ki szerkesztette, (Derültség.) feltétlenül hibázott, tévedett — nem akarok eró'sebb kifejezést használni — mert okvetetlenül tekintetbe kellett volna vennie ezt a különbséget. És ha a képviselőház szentesíti a törvényjavaslatnak ezen intézkedését a maga határozatával, ha szentesíti azt az elvet, hogy a kiskirtokos, vagy egyáltalában bárki saját kárát pénzzel kell hogy megfizesse, mert hiszen azt jelenti ennek a rendelkezésnek elfogadása, ebben az esetben, engedjék meg, megdöbben az ember a felett, hogy vájjon nem örökre puszta szó marad-e az, hogy a nemzet érdekét akarjuk képviselni, hogy vájjon nem örökre frázis marad-e az igazságnak sokszor hangoztatott szeretete. Azért kérem, a t. képviselőházat és a t. igazságügyminiszter urat, hogy mondjuk, ezt a hibát, ezt a tévedést méltóztassék kijavítani, hogy ne kényszerítsenek senkit arra, hogy saját romlását j)énzzel meg is fizesse, hiszen őrültekből, egyűgyüekből áll az ország polgársága. Milyen lesz annak az embernek lelki állapota, annak a polgárnak érzése, a jogállamba vetett hite, a törvény iránti tisztelete, ha azt látja, hogy törvénynyel parancsolnak rá, hogy kárát vagyonával megfizesse ? Épen ezért egész ujonan szövegeztem meg a törvényjavaslatnak czikkelyét, megszövegeztem annak az elvnek alapján, a melyet előterjesztettem. Indítványomnak első részére nézve talán lehetnek aggodalmai az igzságügyminiszter urnak, talán sokaihatja 10 holdnak a tagositási költségek alól való mentesítését, de. a második kérdésben aggodalma nem lehet. Én legalább nem járulok soha hozzá, hogy ezeket a költségeket ezekre a szegény emberekre sózzák rá, hanem hárítsák át azokra a lelketlen üzérekre, a kik tönkre akarják tenni polgártársaikat. Ha azoknak tetszik a tagosítás és tetszik az, hogy tönkretegyék egy község birtokosságát, legalább a saját pénzükön kövessék el ezt a gazságot, de hogy ehhez a birtokosság a saját pénzén hozzájárulni legyen kénytelen, ezt törvényes intézkedéssel szentesíteni nem szabad. Itt nincsen méltányosságról, nincsen a kormány iránti ragaszkodásról szó, itt olyan emberi jogról van sző, a melyet egy törvény alkotásánál tiszteletben kell tartani. Ezért van szerencsém előterjeszteni indítványomat (olvassa): »Inditvány. A XIII. czikk helyébe. XIII. Az 1888: XV. t.-cz. 32. §-a helyébe 32. §. megjelöléssel a következő uj szakasz jön: 32. §. A II. czikkben megjelölt gazdasági szakbizottság véleménye alajjján elrendelt tagosítás esetében az eljárás költségeinek felét valamenyi érdekelt fél és pedig általános tagosítás esetében a község területén levő összes birtokosok földadójának arányában, részleges tagosítás esetében pedig tagosítás alá jött birtokos földadójának arányában készpénzben köteles viselni. Altalános tagosítás esetében azonban azok a birtokosok, a kik összesen (tíz) 10 kat. holdnál nem nagyobb birtok után vannak földadóval megróva: csupán a szerződésileg kikötött földmérői munkadijnak az állami hozzájárulással nem fedezett összegéből a fent meghatározott arány szerint rájuk eső részt viselik. Az ezen felüli összes többi költségek a kir. kincstárt terhelik, A gazdasági szakértői bizottság által ellenzett tagosítás esetében az eljárás összes költségeit birtokuk földadójának arányában a tagosítást kívánók viselik.
