Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-266
300 2tí6. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. Még csak egy példát említek és ez az öszszes elhangzottak közt a legeklatansabb. (Halljuk! Halljuk!) Eladtak 16000 hold erdőt az érdekelt birtokosok holdanként 83 koronáért. (Egy hang balfelöl: hol?) Nem az a lényeges, hogy hol, mert méltóztassék meggyőződve lenni, hogyha én azt mondom, hogy 16000 hold volt, akkor az ugy volt. Különben, ha a t. képviselő ur érdeklődik, szívesen megmutatom a részleteket. Tehát kaptak volna az egész erdőért összesen 1,300.000 koronát. Azonban a minisztérium ezt az erdőeladást nem hagyta jóvá. És ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez az eljárási mód tisztán Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur érdeme, mert ugyanígy járt el Tallián Béla földmivelésügyi miniszter ur is. (Félkiáltásoh balfelöl: De Feilitzseh nem! Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Mezőssy Béla államtitkár: Kérem, köteles vagyok kijelenteni, hogy br. Eeilitzsch is így járt el bizonyos esetekben. (Felkiáltások balfelől: De nem minden esetben!) Kérem, én az összes eseteket nem fogom részletezni, de igazságérzetem azt követeli, hogy az igazságot konstatáljam mindenkivel szemben. A minisztérium tehát 6800 holdnak, a legöregebb és mindenesetre értékesebb erdőnek nyilvános árverésen való eladását engedélyezte és ebből befolyt 4,800.000 korona, vagyis 16.000 hold helyett eladtak 6800 holdat ós kaptak 1,300.000 korona helyett 4,800.000 koronáért. Azt hiszem, hogy ha az a közvélemény, a mely ezekben a kérdésekben csak sötétben tapogatózik, látja azt, hogy itt nem kis kérdésekről, hanem valóságban milliókról van szó, a hol a milliókkal jobbra-balra dobálóztak, (Iqaz! Ugy van! balfelöl), akkor azt hiszem, hogy a törvényhozás előtt nem lehet semmi sem olyan sürgős és nem lehet olyan eszköz, a melyet igénybe venni ne lenne kötelessége, hogy az ilyen esetek ismétlődését meggátolja. (Elénk helyeslés.) Tisztelt képviselőház! Szemünkre vetik nekünk, s itt Nagy György tisztelt képviselő úrra hivatkozom... Egy hang (balfelöl): Nem kell komolyan venni! (Zaj.) Mezőssy Béla államtitkár: Minden képviselőtársamnak kritikáját teljes komolysággal fogadom és ahhoz képest igyekszem megadni a választ. Nagy György és Vlád Aurél képviselőtársam is azt mondja, hogy ez igaz, ő ezt nem fogja kétségbevonni, sőt beismeri, hogy ezeknek a viszszaéléseknek nekünk gátat vetni kötelességünk. De ők tovább is mennek és azt állítják, hogy ez a helyzet csak ugy állhatott elő, hogy a közös kezelésben az erdők olyan keveset jövedelmeznek, hogy az illető birtokosok inkább bármilyen potom árom, — a mint azt itt többen hangsúlyozták — öt-tíz koronáért is eladják erdejüket, semhogy a közösségben benmaradjanak. Visontai Soma: Ez igaz! Mezőssy Béla államtitkár: Én nem tudom, hogy mennyiben ismerős a tisztelt képviselő ur az ottani viszonyokkal, de bátor vagyok felvilágosítani az iránt, hogy ez részben igaz, részben pedig a leghatározottabban nem. Igaz annyiban, hogy ott, a hol olyan erdőségről van szó, a melyet már az illető érdekeltség kiirtott, a kiirtott erdőnek jövedelmezősége és hozama, különösen hogyha az az erdő teljes részben kiirtatott, nem hozhat annyit, mint a mennyit egy őserdő. Utoljára magam kívánnám a legjobban a székelységnek, hogy legyen olyan az erdő, mint a krumpli, a melyet minden esztendőben egyszer fel lehet szedni. De sajnos, az erdőnek nem ez a természete. Az erdőt, sajnos, csak minden 60—80 évben lehet egyszer irtani. Egy hang {jobbfelöl): 120 évben! Mezőssy Béla államtitkár: Igaz. Sok helyütt csak minden 100—120 évben lehet irtani. De itt is, a kiirtott erdőknél, a hol az illető érdekeltség vagy közbirtokosság leszedte már a tejfelt, hogy állunk? Ugy állunk, hogy a Székelyföldön és Hunyad vármegyében az összes kezelési költségeknek 70 százalékát fizeti az állam, ennyi állami költségvetésünk terhére esik, méltóztatnak meglátni a költségvetés tételei között, mig az illető érdekelt közönségek a kezelési költségeknek csak 30 százalékát fizetik. Ez pedig holdanként átlag 9—12 fillér között variál. Vagyis a helyzet az, hogy egy 1000 holdas erdőnek, a mely teljesen kipusztíttatott és kiirtatott, összes kezelési költségei, az adó, pótadó és más közköltségeket nem számítva, a melyek akkor is fennállanának, ha szabad kézben kezelnék ezt az erdőt, évente 120 koronára rug. Már pedig azt bárki, a ki erdőkérdésekkel foglalkozik, tudja, hogy ha annak az ezerholdas erdőnek csak egytizedrésze is közlegelőnek felszabaditható, ez az egytizedrész is bőven behozza a 120 korona évi költséget. Hanem igenis, vannak erdők és vannak közbirtokosságok, a hol óriási a deficzit, de arról, sajnos, mi nem tehetünk, nem tehetünk pedig azért, mert az erdőtörvény a közbirtokossági, illetőleg községi erdőknek állami kezelésbe való vételével azt rendeli és csak olyan irányban ad nekünk jogot, hogy az üzemterv betartassák ós a vágások a mi utasításaink nyomán történjenek, de magát a vagyonkezelést nekünk közvetlenül nincsen módunkban ellenőrizni. Már most, t. h helyzet ugy alakul, és ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez mese, hogy ha valamely községnek vagy közbirtokosságnak az erdejére valami szemfüles kereskedő vagy olyan egyén, a ki ilyen dolgokkal foglalkozik, szemet vetett, az bizonyos mértékig kiveti a hálóját olyan irányban, hogy az az erdő egyszerűen ne hozzon jövedelmet.
