Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

266. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. 301 Es ezt nagyon egyszerűen lehet elérni; el lehet érni ugy, hogy nem kérnek rendkívüli fakihasználási engedélyt, nem vágnak ki fát, ellenben rendeznek erdó'szemléket, melyek 100 meg 100 koronára rugó összegeket vesznek igénybe, megmozgatnak tömeges deputácziókat, a melyeknek költségeit szintén az erdő terhére számolják el, szóval mesterséges eszközökkel odáig hajtják a dolgot, hogy az erdőre a számadás szerint az illető birtokosság kénytelen legyen ráfizetni és a mikor igy bizonyos művészettel sikerül nagyobb adósságot csinálni, és preparálni a szegény népet, hogy abból az erdőből semmi jövedelme sem lehet, akisor rávetik a ráfizetési kulcsot azért, hogy pár évi ráfizetés után úgyszólván ingyen lehessen megvenni az arányrészeket a szegény székelytől. Hiszen csak egy esetet említek, egy igen nagy erdő... Lengyel Zoltán: A szászoknál egyetlen egy eset sem fordul elő, csak a székelyeknél. (Zaj és felkiáltások: A szász egyetem!) Mezőssy Béla: A szászkérdés ez idő szerint nincs napirenden. Különben az egészen más. Egy esetet említek fel. Megtörtént az, hogy egy ilyen közbirtokosságnak ilyen czimen 62.000 korona adóssága volt. (Mozgás.) A földmivelésügyi minisztérium, hogy az erdő elárvereztetését, mert a hitelezők ilyenkor már kérik az árverést, meggátolja, saját erdó'alapjából kínálta fel az

r illető közbirtokosságnak a 62 ezer koronát. És azt méltóztatik gondolni, megköszönte? Nem, kijelentette, hogy a kölcsön utolsó részletét már nem kívánja elfogadni. (Derültség és mozgás.) T. képviselőház! Mikor mindenféle furfangok és machinácziók ilyen hálózatával állunk szemben, akkor nagyon könnyű egyik vagy másik t. képviselőtársamnak felállani és azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat korlátozza az egyéni szabadságot, sérti a tulajdonjog fogalmát. Lehet, de ezek az esetek, a melyekből, mondom, példaképen néhányat idéztem, feltétlenül indokolt és legsürgősebb feladatunkká teszik azt, hogy közérdekből az ilyen visszaéléseknek gátat vessünk. (Általános élénk helyeslés.) És, t. képviselőház, — ezzel végzem is felszólalásomat — én csak egy kérést intézek t. képviselőtársaimhoz, (Halljuk! Halljuk!) a kik ezt a javaslatot itt a házban, és a mit veszélyesebbnek tartok, a házon kívül népgyűlésekben és a falvakban oly végtelenül erősen ellenzik. Én kötelességemnek fogom ismerni — hiszen különben a földmivelésügyi miniszter ur ezt egy székely deputáczió előtt ki is jelentette, — hogy' akkor, a mikor a parlamenti tevékenység megengedi, mindazon kisszerű panaszokat, a melyeket Hinléder t. képviselőtársam felhozott, a helyszínén fogom megvizsgálni és igyekezni fogok azokon, t a melyek jogosak és méltányosak, segíteni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon.) De miután én másfél év óta minden kényesebb erdei ügyet ismerek, ennek ismerete alapján egy tényt jogom van már most konstatálni, és ez az, hogy ott, a hol milliókról folyt a játék, ott, a hol a kísértésnek és a megkerülésnek mindenféle eszközét és nemét igénybe vették, a mi tisztviselőink közül egyetlenegy sem volt olyan, a kihez a gyanúnak a legkisebb árnyéka is fért volna. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Ha már most az az erdészeti tisztviselői kar, ott a messze határszélen a minisztérium központi vezetésének ezt az intenczióját a legnagyobb buzgósággal, a legnagyobb jóakarattal teljesiti: akkor, azt hiszem, elvárható magyar képviselőktől annyi, hogy ennek a tisztviselői karnak érdemét, jóhiszeműségét kétségbe nem vonják. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Miután én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat közérdeket szolgál, és miután azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat a székely népnek javára fog szolgálni: én a magam részéről kérem annak elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Az előadó ur nem kivan szólni. Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Günther Antal igazságügyminiszíer: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy különösen azon beszéd után, a melyet az én tisztelt barátomtól, Mezőssy Bélától hallottunk, nem szükséges, hogy részletesen kitérjek azokra az ellenvetésekre, a melyek a törvényjavaslat ellen tétettek. Egy-két dolgot azonban szükségesnek tartok konstatálni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egyike az, hogy két szónok részéről — azt hiszem Nagy György és Hinléder tisztelt képviselőtársaim részéről — utalás történt a népgyűlésekre és az ankétre. a mely ezen törvényjavaslat előkészítése alkalmával megtartatott. Nagy György tisztelt képviselőtársamnak az a szemrehányása, hogy a törvényjavaslat beterjesztését megelőzőleg tartott ankétre nem elegendő számmal hivattak volna meg az érdekeltek, azt hiszem, nem alapos. Soha talán még ankét nem tartatott, a melyen az érdekelteknek olyan nagy köre és száma meghivatott volna és lett volna jelen, mint épen a szóban forgó ankéten. Ez a törvényjavaslat különben az én elődömnek a műve. Én azt magamévá tettem, (Éljenzés a haloldalon.) mert azt szükségesnek, jónak és hasznosnak találtam. És ha ebben a tekintetben bármiféle kifogásuk van az ellenző képviselő uraknak, akkor ne az ankétet, ne a népgyűléseket tegyék felelőssé, hanem azt az igazságügyminisz-