Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-266
január 30-án, csütörtökön. 299 266. országos ülés 1908 az ott látott visszaélések egész szakadatlan lánczolata és az ott szerzett tapasztalatok mondatják velem erős és megmásithatlan meggyőződést, hogy hálával és köszönettel tartozunk agy a jelenlegi igazságügyminiszter urnak, mint elődjének, (Élénk helyeslés.) a ki ebben a kérdésben a földmivelésügyi kormány inicziativáját magáévá tette. Megmondom, hogy miért mondottam ezt el itt a t. képviselőházban. Azért, mert a magyar földmivelésügyi kormány ezeket a visszaéléseket nemcsak most látta, hanem látta már 15 évvel ezelőtt és 15 évvel ezelőtt tette meg az első sürgető lépéseket azon törvényhozási intézkedések megalkotása érdekében, a melyek ebben a javaslatban benfoglaltatnak. Sümegi Vilmos: Szabadelvű rezsim! Mezőssy Béla: Hogy ez mit jelent, mennyi milliót és mennyi elpazarolt vagyont, azt meg méltóztatnak majd látni abból a néhány esetből, — a melyek nem szórványos esetek, hanem valóságos általánosságok — a melyet ezen állitásom beigazolására a t. képviselőháznak kötelességszerűleg tudomására hozok. (Halljuk! Halljuk !) Hódy Gyula: Erdélyi panamák. Mezőssy Béla: Eem méltóztatnak erdőpanamákról, . . . Hódy Gyula: Erdélyi panamák. Mezőssy Béla: . . . sem erdélyi panamákról hallani, hanem száraz objektiv tényekről. (Zaj!) Elnök (Csenget): Csendet kérek. Mezőssy Béla: Hogy azok is, a kik ezt a kérdést talán közelebbről nem ismerik, tisztán lássák a helyzetet, megjegyzem, hogy a vita tulajdonképen a körül forog, hogy mi, a kik nézetem szerint a székelységnek érdekeit igazán és őszintén szivünkön viseljük, a székely erdőknek az erdőtörvény hatálya alatt és állami kezelésben való megtartását, tehát az állami felügyelet változatlanságát kikötni kívánjuk azért, mert ezt a székely nép érdekében valónak tartjuk. Ellenben a javaslat ellenzői, —méltóztassanak megengedni, hogy itt en masse beszéljek — egyszerűen a székely erdőknek teljes szabaddátételét kivánják. Hogy a kettő között mi a különbség, azt egy egyszerű képpel fogom a t. képviselőháznak bemutatni. Elismerem, hogy ha egy székely községben egy közbirtokossági erdő szabaddá tétetik, akkor igenis abban a községben lesz egy-két hatalmas kortes, a ki rövid idő alatt oly vagyonokat szerez össze, hogy minden egyes gyermekének talán száz-kétszázezer koronás birtokot is vehet, lesz egy pár olyan — nézetem szerint — magáról megfeledkezett honoráczior, a ki a legrövidebb idő alatt olyan vagyonokat gyűjt össze, a milyeneket egyikünk sem fog egy hosszú élet becsületes munkájával még megközelítőleg sem megkeresni, sőt azt is elismerem, hogy az illető községben pár éven keresztül valóságos dínomdánom és jólét lesz, ugy hogy a legutolsó szolgalegény is kiveszi a maga részét ebből a mulatozásból, de pár év elteltével aztán mint egy elmulatozott éjszakának keserű emléke ott marad a kipusztult erdő, a melynek az lett volna hivatása, hogy erőssége, vagyoni alapja legyen a székely népnek, nem egy-két évre, hanem évtizedeken, sőt évszázadokon át. (Ugy van! Ugy van!) Es ne méltóztassanak azt gondolni, hogy talán ennek az egyszer kipusztított erdőnek valódi értékéből telik ki ez az általános jólét és egy pár embernek ez a hirtelen meggazdagodása ? Nem: a községben annak az erdőnek igazi értékéből legfeljebb csak 10°/o marad, a nagy vagyonok elvándorolnak külföldre, hatalmas fatársaságok osztalékaiba, tartaléktőkéibe, a melyek sokszor pár év alatt megkétszerezik az alaptőkét, az osztalékok pedig 40°/o-tól 100°/o-ig váltakoznak. Mindez az illető szegény székely nép filléreiből! Ellenben, ha a földmivelésügyi kormány közbeléphet és nem csupán az eddig rendelkezésünkre állott hiányos eszközökkel, — mert hiszen eddig tulajdonképen semmi olyan eszköz rendelkezésünkre nem állott, a milyen állni fog, ha e törvényjavaslat megszavaztatik — minő más eredmény fog eléretni! (Halljuk!) Csak három példát kívánok ebben az irányban felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Négy úgynevezett szentpéteregyházmegyei név alatt ismert község évekkel ezelőtt eladta 12.000 hold erdejét szabad kézből 60 évi kihasználásra egy vállalkozó czégnek 500.000 koronáért. (Mozgás.) Természetes, hogy Darányi Ignácz ő exczellencziája ezt a vételt nem hagyta jóvá, hanem elrendelte különös tekintetekből, — a melyeket részletezni nem kívánok, de teljesen jogosult egyházi és egyéb indokok forogtak fenn — hogy 4000 hold nyilvános árverésen adassék el. Az eredmény az volt, hogy a nyilvános árverésen annak az erdőnek egy harmadrészéért, a melynek egész 12.000 holdját 500.000 koronáért akartak eladni szabad kézből, a birtokosok 3 és fél millió koronát kaptak. (Mozgás.) Ne méltóztassanak csodálkozni, mert ez körülbelül a séma. Elmondok egy másik esetet. Csik vármegyében a vármegye kezelése alatt álló alapok erdőbirtokából eladták 3200 hold erdő egész faállományát 320.000 koronáért. Természetesen ez az erdőeladás ugyanezen séma szerint szintén nem hagyatott jóvá, hanem nyilvános árverés rendeltetett el és ezen elkelt ugyanaz az erdő 2 millió 800 ezer koronárt. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Ez történt az első árverésen. Sőt, miután az első árverés eredménye az eljárás ellen emelt kifogások folytán megsemmisíttetett, megtörtént, hogy az ujabb árverésen már 5.320,000 korona ajánltatott meg. (Mozgás.) Ez az eladás azonban még nem vált perfektté. 38*
