Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

282 266. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. kell tenni vidékenként, mert az erdélyi részekben nagyon különbözők az életviszonyok, a vagyoni és a megélhetési viszonyok, s az a derék, becsületes székely nép megérdemli, hogy kivételt tegyünk érette. (Élénk helyeslés halj elől.) És ha a törvényjavaslatban talán nem is, de azokkal az utasításokkal, a melyeket ki fog adni az igen tisztelt igazságügyminiszter ur, kivételt kell statuálni; mert ha Hunyad és egyéb vármegyék gazdag birtokosait nem kivánom mentesíteni, de a Székelyföldön oly speeziális viszonyok vannak, oly speeziális nyomorúság van és speeziális érdeke ennek a magyar törvényhozásnak és a magyar nemzetnek, hogy kivételt tegyenek velük, hogy én ennek érdekében az akkor tartott szaktanácskozmányon fel is szólaltam, és az akkori igazságügyminiszter ur, Polónyi Géza, a progresszív költségviselést elfogadhatónak is találta, s jogosnak ismerte el azt a kivánságot is, hogy a költségek felét az állam viselje, de véleménye az volt, hogy az állam pénzügyi tekintetek miatt nem fogadhatná ezt el. A tagositó mérnök munkálatát az állam a maga czéljaira átveszi, a kataszternek kell, hogy átadja, és mégis csak 20%-kal járul hozzá a kincstár, tehát az ország ennek a kisgazdának a bőrén még e tekintetben is nyerészkedik. Szeretném, ha a pénzügyminiszter ur nyilatkoznék ebben a kérdésben, hogy figyelembe véve ezen körülményt, jelentse ki, hajlandó-e ezen 50%-os hozzájárulást elfogadni. A tagosítás erőszakolását, a mint az Tusnádon, valamint Menaságon és még más községekben történt, magam sem helyeslem ; de ha az erőszakos eljárást nem helyeslem is, a tagositás megkönynyitését általánosságban mégis csak helyeslem. És különösen szerencsés megoldásnak tartom a törvényjavaslatban, hogy a gazdasági szakértők véleményétől és a földmivelésügyi minisztérium döntésétől függ a tagositás elrendelése. Igaz ugyan, hogy nem fognak mindig olyan férfiak, oly kiváló szocziális érzékkel biró politikusok a földmivelésügyi minisztérium ólén állni, mint Darányi Ignácz és Mezőssy Béla. (Élénk éljenzés.) És lehetséges, a mitől Isten mentsen meg bennünket, hogy ujabb darabont minisztériumban ujabb Feilitzschet kapunk, de akkor is vigasztalásul szolgál, hogy a földmivelésügyi minisztérium kitűnő tisztikara ott marad a helyén, és az fogja ezeket a dolgokat intézni és nem fog elkövetkezni oly helyzet, a milyent, ha jól tudom, Vlád Aurél képviselőtársam emiitett, a mikor ugyanis a magyarság pártpolitikai szempontból fogja elbírálni a tagositási eljárás megengedhetőségét. A tagositás a legtöbb esetben feltétlenül üdvösnek bizonyult. Voltak oly esetek, különösen Háromszékben, ha jól tudom Bükszád és Szotyor községekben, hogy mikor a községben a tagositási eljárást megkezdték, agyonverték azokat az embereket, a kik kezdeményezték és kérték. De a mikor befejeződött, akkor nagyon is meg voltak -elégedve, és próbálja meg valaki. menjen oda ugyanazokba a községekbe, és próbálja azt mondani, hogy vissza akarja csinálni a tagosítást, meg vagyok róla győződve, most azt fogják agyonverni. (Derültség.) Ez igy van. Egyáltalán a tagosítás majdnem mindenütt kitűnőnek bizonyult. A saját választókerületem két községében: Szárhegyen és Remetén szinten sokan ellenezték a tagositás végrehajtását, most azonban a birtokosság, szinte mindnyájan, nagyon meg van elégedve. Végzetteljes hibának tartom, hogy itt a közlegeló'től megfosztották a népet. (Igaz! ügy van!) Ezt vissza kell csinálni. A székely nép szegényebb része főleg azért volt elkeseredett ellensége a tagosításnak, mert bár szinte kizárólag állattenyésztésre van utalva, a tagosítás folytán sok helyen megszüntették a közlegelőt és igy a szabad legeltetésnek vége volt. Pedig azelőtt régen kicsaphatta a marhát szabadon a legelőre, legtöbb helyen tetszésszerinti mennyiségben. A tagositás tehát azelőtt biztosította a kisember exisztencziáját 1871 előtt, de most a pusztulásukat jelentette. Ezt a javaslatot (Halljuk! Sálijuk !) helyes szocziálpolitikai érzékkel ugy alkották meg, hogy épen ellenkezőjót czélozza a múlt dolgainak és épen az ellenkezőjét fogja eredményezni. A javaslat IV. fejezetének 8. szakasza gondoskodik arról, hogy azon községben, a hol a tagositás kérelmezése idejében közös legelő nincs, vagy a meglevő közlegelő a község állattenyésztési érdekeit ki nem elégíti, a legelőt a tagositandő összterületekből kell kihasítani, illetve kiegésziteni. Ez helyes, okos intézkedés. Az igazságügyi bizottság a közlegelő megállapítható területét szíves volt 3°/o-ról 5%-ra tenni, de ezt is nagyon-nagyon kevésnek tartom és a részletes tárgyalásnál esetleg módositást fogok benyújtani. A közlegelői kérdés helyes megoldása a felmerülő osztályellentéteket ki fogja egyenlíteni, és ettől reméljük a krónikus agrár szocziális politikai bajok egy jelentékeny részének megszűnését. (Igaz! Ugy van!) Hibásnak tartom különösen, hogy a mérnöki teendőket többnyire nem szakképzett mérnökök, hanem kontárok, sőt sokszor üzérek végzik. Agrár állam vagyunk, és szinte hihetetlen, hogy a budajoesti műegyetemen nem képeznek ki kellő módon birtokrendezési földmérnököket. Geodéziát, számításokat tanulnak, de az a véleményem, hogy másként kell őket nevelni. Azt az abúzust, hogy Kolozsvárott mérnökvizsgáló bizottságot tartanak fenn, meg kell szüntetni. Működését, hatáskörét be kell olvasztani a budapesti műegyetem feladatai közé. (Helyeslés.) A kolozsvári földmórnökök közt sok a selejtes. Ez uri emberek tapasztalatlansága igen sok bajt okozott és legtöbbször a legszegényebb néposztály rovására. (Igaz! Ugy van!) Megtörtént az is, hogy egy ilyen kolozsvári mérnök vagy lábász, a mint nevezni szokták a Székelyföldön, (Derültség.)