Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

266'. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. 283 egy egylioldas gazdát tagosítás utján ugy megkárosított, hogy bizony szegény csak félholdat kapott ugyanazon a helyen, a hol azelőtt egy holdja volt. Mikor kérdőre vonták, az illető mérnök azt mondotta, hogy elszámította magát. Műszaki kart kellene szervezni meggyőződésem szerint a tagositási és arányositási eljárás elvégzésére. Részemről legjobban szeretném, ha a tagositási és arányositási műszaki teendőket az ezen czélra felnevelt és az államnál alkalmazott mérnöki kar látná el, abban a nép azután megbízna. A tagositási eljárásnál működő birák dolgát kritizálni nem kívánom, bár e kérdés körül is merültek fel panaszok. Mert nem elég a jogi érzék, nem elég a kiváló jogászi tudás, hanem gazdasági érzékkel kell ott birni. (Helyeslés.) Nevelni kell tehát a birtokrendezési bírákat, sőt kívánatosnak tartanám egy külön birtokrendezési bíróság felállítását. Az arányosításra vonatkozó intézkedések főleg a visszaélések megszüntetését czélozzák. Remélem, hogy gyógyítani, orvosolni fognak és a pusztítást megakadályozzák. A törvénynek nem lehet az az intencziója, hogy a nép tudatlanságával visszaélő üzérek helyett vagy mellett olyanokat is sújtson, a kik becsületesen és jóhiszeműen gyarapították vagyonukat. A székelyföldi arányrészek 15—20 év óta képezték adásvétel tárgyát. Kezdetben, a mint talán Vertán t. képviselőtársam elmondta, tényleg egy pár harisnyáért, egy veder pálinkáért és egy pár koronáért vettek egy hold arány jogot. De mikor a spekulánsok felszedték ezeket az arányjogokat, mikor az összevásárolt arányjogok helyén a kihasitás már rég befejeződött s illetéktelen hasznukat az üzérek zsebrevágták, akkor felnyílt a székely ember szeme is és akkor ezen arányrészek ára nagyon is felment, sőt bizonyos esetekben és helyen, melyekről magam is tudok, 1000 koronáig is felment. Az ügyesebb székely emberek csoji>ortosultak, összeálltak az egy családhoz tartozók, sógorok, komák, szomszédok, és drága áron eladták illetményeiket. Ferenczy Géza : Nyerészkedésre! Sümegi Vilmos: A székely emberek legtöbbje nem, és épen csodálom, hogy t. barátom mondja ezt, mert a Székelyföldön a nagy visszaéléseket, üzérkedéseket nem a székely nép fiai követték el, (Igazi Ugy van!) hanem a tőkepénzesek — csak kivételesen azok is, — de az idegenből odajöttek milliókat harácsoltak el a székely nép zsebéből. Mondhatom, hogy ezek, kik eladták illetményeiket, azt hasznosan be is fektették és ha az uj törvény folytán épen a székely emberek dolga meg fog hiusittatni és nem hasittatnak ki ezek a részek, ha vissza kell, hogy adják a pénzt, a melyet befektettek és elköltöttek, ezáltal az exisztencziák egész serege fog tönkremenni. Már most is egész sereg színleges vagyonátruházás folyik, tehát fel sem tehetem, hogy azt óhajtaná bárki is törvényeink kezelői közül, hogy a derék székely községekben gazdasági katasztrófa törjön ki. Felhívom a t. földmivelésügyi kormány figyelmét arra, hogyha mégis esetleg bajok mutatkoznának, éreztesse gyámolító erejét. Remélem, hogy e részben is az utasítások és eljárási szabályzatok készitésénél e specziális állapotok és bajok figyelembe fognak vétetni. Mert a törvény betűje holt marad, de a hogy a törvényt kezelik, a hogy a törvényt végre fogják hajtani, annak kell nemesen érző szívvel történnie. (Ugy van!) Végül, bár az igazságügyminiszter ur terjesztette be ezt a javaslatot, mégis a földmivelési kormányhoz vagyok bátor egy tiszteletteljes kérést intézni. (Halljuk!) Terjeszszen be minél előbb törvényjavaslatot a köziegelők dolgában. (Helyeslés!) Ne legyen egyetlen egy községe ennek az országnak, e nagyon gazdag, de mégis nagyon szegény Székelyföldnek, a legszegényebb nép által lakott országrésznek, a hol hiányoznék a közlegelő. Ez meggyőződésem szerint a Székelyföldön a legégetőbb szocziálpolitikai kérdés. Fölclmíves nép lakja ez országot; minden kisembernek módot kell nyújtani, hogy állattenyésztéssel fentarthassa magát és családját. A múlt esztendőben tárgyaltunk egy nagyon helyes szocziális törvényjavaslatot, a mely a gazdasági cseléd- és munkásházakra vonatkozott. Nagyon szívesen megszavaztam, mint minden olyan törvényjavaslatot, a mely a nép igazi bajait kívánja orvosolni. De ha erre volt jíénze az országnak,, akkor arra is kell, hogy legyen, hogy közlegelőket teremtsen a legszegényebb néposztály megélhetése érdekében, még pedig ép ugy, mint ott, itt is állami segedelemmel. Megvagyok győződve, hogy bármily nagy összeget kivan az országtól a földmivelési kormány, a ház minden tagja, pártkülönbség nélkül, lelkesedéssel fogja azt megszavazni. (Helyeslés balfelöl!) Abban a reményben, hogy a javaslat csak kezdete a törvényjavaslatok egész sorozatának, a melyek a szegényebb néposztályt fel fogják karolni, a kisgazdák érdekeit elő fogják mozdítani, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Zlinszky István jegyző: Hinléder Ernő! Hinléder Ernő : T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, ugy a mint az konczipiálva van, általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom, el, bár nagyon helyeslem azt a nemes intencziót, a melylyel a törvényjavaslat a székely érdekeken segíteni óhajt. Nem fogadhatom el azért, mert ez a javaslat sem politikailag, sem közgazdaságilag, sem jogilag, és miként ki fogom fejteni, még alkotmányjogilag sem felel meg azoknak a jogos várakozásoknak, azoknak a nagy közgazda36*