Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

265. országos ülés iu08 január 25-én, szombaton. 277 szavazását késleltetni akarom. Ezért most interpelláczió tárgyává teszem és pedig igen röviden, tisztán a tényekre szorítkozva, mert hisz az idő különben is nagyon előrehaladt és t. képviselőtársaim figyelme eléggé kimerülhetett. Ismétlem tehát, tisztán a tényt fogom előadni, hogy láthassa a t. képviselőház, hogy a szóvá teendő kérdésben sürgősen kell intézkedni, annál is inkább, mert a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság most fogja folytatni tanácskozásait. A haditengerészet szerződést kötött az egyik szegedi iparvállalattal 94000 kilogramm magyar kenderből font kötél szállítása iránt, a mi 96.330 korona értéket képvisel. Ezen kötéláru szállítását a gyárnak a múlt év folyamán kellet volna teljesíteni. A gyár maga be is rendezkedett arra, hogy ennek a szállítási kötelezettségnek megfeleljen, beszerezte a hozzávaló gépeket, beállította a megfelelő munkaerőt, beszerezte az anyagot, várván a szerződés szerinti megrendelést. A haditengerészet azonban az egész 94.000 kilogramm sulyu kötéláruból a múlt év folyamán mindössze csak 9240 kg.-nyi kötélárut rendelt meg. Ez a dolog maga nem volna idehozható, ezt elintézhetnék a szerződő felek maguk között békés utón vagy kártérítési perrel. Ha idehoztam ezt a kérdést, annak az oka, hogy ebben a magyar ipar kijátszását látom fenforogni, mivel azt a különbözetet, a mely a szállított és a szállítandó mennyiség között van, osztrák iparosoktól szerezte be a haditengerészet, nem tekintve a szerződést, nem tekintve a szerződési becsületet és tisztességet. Ilyen világításban azt gondolom, kötelessége a magyar országgyűlésnek és különösen a magyar kormánynak gondoskodni arról, hogy a magyar ipart a közös intézményeknél kellő védelembe vegye és ott, a hol ilyen visszaélést tapasztal, azt a rendelkezésére álló eszközökkel megtorolja. Ebben a tárgyban kívántam interpelíáczióval élni. Nem indokolom tovább, hanem felolvasom az interpellácziót, a mely a következőképen szól (olvassa).' »Interpelláczió Wekerle Sándor miniszterelnök úrhoz. Szándékozik-e a miniszterelnök ur a haditengerészet és a »Szegedi kenderfonógyár részvénytársasági között 1907. évi április hónap 10-én magyar kenderből készült kötelek szállítására vonatkozólag kötött szerződésnek a haditengerészet részéről történt kijátszásával a magyar ipar mellőzésének ténye által elkövetett visszaélés megtorlása czéljából sürgős intézkedéseket tenni, s a hasonló természetű visszaélések lehetőségét megfelelő eszközök alkalmazása által meggátolni ?« Vertán Endre jegyző: Zakariás János. Zakariás János: T. ház! Magyarország tisztviselői kara a legközelebb lefolyt alkotmányos küzdelemben teljes szívvel és lélekkel állott a magyar nemzet törekvései mellett és támogatta azt a küzdelmet, a mely jogainkért folyt. A tisztviselői kar azonban csak azért ment és mehetett bele e küzdelembe, mert egyrészt bízott a győzelemben, másrészt bízott abban, hogy ha e küzdelem vezérei győzelmet aratnak, gondoskodnak majd arról, hogy a tisztviselői kar a jövőre teljes szabadsággal, politikai függetlenségének biztosítása mellett vehessen részt minden nemzeti küzdelemben. Különösen ma, t. ház, mikor a választói jog reformjával a nép legszélesebb rétegeinek akarunk választői jogot adni, kétszeres kötelességünk, hogy a tisztviselői karnak is megadjuk a teljes, szabad, független választői jogot. • TJgy értem ezt, hogy politikailag teljesen szabadon cselekedhessek és minden tekintetben biztosítva legyen az iránt, hogy politikai magatartása miatt sem mellőztetésben, sem üldöztetésben nem lesz része, (ügy van!) Ezt pedig csak akkor érjük el, ha törvényben biztosítjuk egyrészt, legalább bizonyos fokig, a tisztviselők automatikus előlépését, pályájukon felebbvalóiktól független előhaladását, másrészt pedig törvénybe iktatjuk szolgálati és fegyelmi viszonyaiknak szabályozását, hogy ne felebbvalóik önkényétől függjön sorsuk, banem törvényben legyen biztosítva maguktartásának politikai tekintetben is teljes szabadsága. Nein akarok részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel. Már egy ízben volt szerencsém ebben a tárgyban kérdést intézni a t. miniszterelnök úrhoz 1906. deczember havában; akkor kilátásba is helyezte, hogy törvényileg szabályoztatja a tisztviselők fegyelmi és szolgálati viszonyait, azonban megjegyezte, hogy más sürgős ügyek akadályozzák ebben. Most azonban, azt hiszem, már annyira előhaladott az átmeneti kormány kormányzásának ideje, hogy a legutolsó évét éljük annak, és akkor egy ilyen, alkotmánybiztosítékot is képező törvényalkotást meg kell csinálnunk. Épen azért, t. ház, teljes bizalommal újból megsürgetem a mélyen tisztelt miniszterelnök urat és a kormányt ebben a kérdésben, s előterjesztem a következő interpellácziót (olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. 1.) Mennyire haladt a köztisztviselők — állami, vármegyei és községi tisztviselők — szolgálati és fegyelmi viszonyainak szabályozását czélzó törvényjavaslat előkészítése. Ez az egyik kérdésem, A másik pedig ez: (olvassa); 2. Hajlandó-e a miniszterelnök ur ezt a javaslatot mielőbb előterjeszteni és abban a köztisztviselők fokozatos előléptetését, politikai függetlenségét, meggyőződésük nyilvánításának szabadságát biztosítani? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni,