Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-265
265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. 267 Hibáztatom, t. képviselőház, a javaslatban azt, hogy ha már ilyen csupán módosító intézkedésekbe megy bele, miért nem ment ebben az irányban tovább, és miért nem ölelt fel külön intézkedéseket a Székelyföldre és külön intézkedéseket más erdélyi részekre vonatkozólag. Mert a Székelyföld ugy történelmi múltjánál, mint gazdasági, néprajzi viszonyainál, földrajzi fekvésénél, a nép gazdasági gyakorlati szokásainál fogva egészen különbözik és egészen elüt Erdély más részeitől. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva az én véleményem szerint egy törvényjavaslattal szabályozni a különböző érdekeket, igazságosan, méltányosan nem is lehet. Én, t. ház, a magam érveit és a magam indokolását elsősorban a székely viszonyokra alapítom. Megengedem, hogy talán, mert épen innen merítem érveimet, a székely gazdasági életből veszem az indokolásomhoz szükséges anyagot és adatokat, azok esetleg Erdélynek más részeire vonatkozólag előadásom folyamán mindenben nem fognak megfelelni. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen bajon segíteni még ma is elég idő volna. Meg lehetne ezt tenni, ha szétválasztjuk e törvényjavaslatot és külön egy uj törvényjavaslattal a Székelyföldre nézve meghozzuk a specziális törvényes rendelkezéseket, a melyektől elsősorban a Székelyföld felvirágoztatását reméljük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A Székelyföld ennyit joggal elvárhat a törvényhozástól. En hálás köszönettel tartozom az igazságügyminiszter urnak, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalás végett végre a képviselőház elé hozta. A hibákért nem is az igazságügyminiszter urat teszem felelőssé, hanem hogy a messze múltba visszamenjek, az 1906. november 12-én összeült ankétet, a melyre az akkori igazságügyminiszter, Polónyi Géza meghívta a curiai, táblai és törvényszéki bírákat, meghívta a tagositási és arányositási ügyekkel foglalkozó ügyvédeket, a nevesebb mérnököket, a kik ebben a szakban jártasak voltak és az országgyűlési képviselőket. Ezen ankéten tehát minden elem képviselve volt, csak — az országgyűlési képviselőket leszámítva — a leginkább érdekelt elem, a birtokos osztály, a gazdák, nem voltak képviselve. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Élénken emlékezem a gyűlés lefolyására. Mindjárt a gyűlés elején indítványoztam, hogj*nyilvános legyen a gyűlés, hogy meg lehessen rögzíteni az elhangzó felszólalásokat, hogy ez útmutatásul szolgáljon, és hogy maga a gazdaközönség, látva, hogy az egyes közegek, a birói, ügyvédi, mérnöki közegek hogyan nyilatkoznak, állást foglalhasson. Ez nem történt meg, továbbra is zárt ajtók mögött tárgyaltunk. Megjegyzem, hogy nem akarok senkit se meggyanúsítani avval, hogy zárt ajtók mellett bátrabban mert állást foglalni, mint hogyha tudta volna, hogy állásfoglalása a nagyközönség elé jut. Mikor láttam azt, hogy minden érdek pártfogásra talál, csak épen a kisgazda, a kisbirtokos érdeke nem, én voltam ki haraggal törtem M az ankéten s azt mondottam, hogy : »igen t. uraim, én itt a hivatalos szobának fülledt, dohos levegőjét érzem; mikor a kisgazdák megmentéséről tárgyalunk, épen a kisbirtokos osztályt nem látom képviselve«; a kúriai bírónak helyes lehet a tagosításra vonatkozó rendelkezés, mert szép reminiszczencziákat ébreszthet fel benne a múltból, a mikor pl. egy kiszállási költséggel növelhette a fizetését; a mostani bíráknak is kedves reményük lehet, hogy azt a sovány fizetést — mert igazán rá vannak utalva tisztességesen szerzett mellékkeresetre — a jövőben is ezzel a megérdemelt mellékkeresettel szaporítsák; a tagositó mérnökök sem fognak saját maguk ellen beszélni,hiszen az a kenyérkeresetük, azt csak meg keU oltalmazniuk. Az országgyűlési képviselők ebben a részben ellentétes álláspontot foglalnak el, ez a mai felszólalásokból kiderül. En ebben a kérdésben talán a legbátrabban nyilatkozhatom, mert kötetre menő munkát írtam össze, tanulmányt, értekezést, röpiratot irtam és a mint Bene István t. képviselőtársam megjegyezte, népgyűléseken is tárgyaltam ezt a kérdést. Itt rá kell mutatnom arra, hogy egyes országgyűlési képviselők a népgyülésről olyan kicsinylően emlékeznek meg. T. képviselőház, annak a népnek a véleménye nagyon fontos, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Azoknak a kis-embereknek a felfogását kell megtanulnom, azoknak életmódját kell ismernem, hogy a szegény kis-emberek védelmével eredményesen foglalkozhassam. Hogyha az a népgyűlés nem fontos, hogyha azt, a mint Bene István t. képviselőtársam mondta, politikai agitáczionális czélra fel lehet használni : próbálja meg az abszolutizmus, vagy a tagosítás érdekében felhasználni, majd megkapja reá a méltó feleletet. Hangulatot terjeszteni a népgyűlésen csak olyan kérdésekben lehet, a melyek a nép lelkében gyökereznek és azért meg mertem mondani véleményemet, mert az én leghatalmasabb pártfogóm, az én büszke szegénységem megvédett, és a jövőben is meg fog védeni attól, hogy meggyanúsíthassanak azzal, hogy én valamely osztály, valamely csoport, vagy egyesek érdekében beszélek. (Helyeslés.) Engem egyedül a közérdek irányit. T. képviselőház ! Nagy hiba volt, a melyet már itt a képviselőházban felhoztam, az, hogy az eddigi hasonló tárgyú törvényjavaslatok tárgyalásakor, nevezetesen az 1871-ik évi, az 1880-ik évi és az 1892-ik évi törvények tárgyalásakor át-, siklott, átszaladt, átrohant a képviselőház ezeken a javaslatokon, és épen azért kértem most egyes, képviselőtársaimat arra, hogy ezt a hibát ne kövessük el, hanem vitassuk meg alaposan a kérdést. Ha már nem áll előttünk egy szerves egész, a melytől egész Erdélynek, Erdély magyarságának gazdasági felvirágzását remélhetjük, legalább a módosítás igyekezzünk ugy megcsinálni, hogy az ne kárára, hanem üdvére, hasznára váljék annak a birtokos osztálynak, a melynek érdekében az szól. Az én közéleti működésem nagy részét, mielőtt a parlamentbe bekerültem, épen ezekkel a . 34*
