Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

(>8 265, országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. kérdésekkel való foglalkozás töltötte M. Hiszen, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslat a ház elé került, bár én nem igy, nem ilyen formában akartam, abban talán, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy magna pars fui. Mikor Polónyi Géza volt igazságügyminiszter a kézdikerületi székely választókerületben fellépett, én támogatásomat ahhoz kötöttem, hogy gazdasági kérdésekben Molnár Józsiás igaz utóda fog lenni. Molnár Józsiás volt az első, a ki lankadatlanul, erős kitartással igyekezett fajának megmentése érdekében üdvös javaslatokat törvényerővel felruházni. Hogy mennyire szerette őt a nép, hogy mennyire a nép lelkéből fakadtak azok az ideák, a melyeknek törvényest megvalósításáért ő harczolt, mutatja az, hogy sirjához még ma is százanként zarándokolnak a székelyek, hogy hazafias, kegyeletes ünnepeket rendeznek emlékére, mint egy székely apostolról emlékeznek meg róla. Pedig ő ugyanazt az álláspontot képviselte, a melyet ma én képviselek, lehet, hogy kevesebb gyakorlati érzékkel, de minden esetre hasonló buzgalommal és lelkesedéssel. (Éljenzés.) HÓdy Gyula: Hozzád is zarándokolnak? (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nagy György : Vessünk egy pillantást a történelmi • múltba az ezen törvényjavaslatot megelőző hasonló természetű javaslatok tárgyalása idejéből. Az 1871 : LV. törvényczikké vált javaslatot a képviselőház 1871. évi április hó 2-án tárgyalta. Akkor e javaslatnak előadója Gecző János volt, a ki az ülés végén, a mikor a tárgyalási időből alig volt már pár perez hátra, állott fel és terjesztette be ezt a javaslatot, és még akkor is mentegeti magát/'hogy igénybe meri venni a háznak figyelmét; azzal kezdte, hogy néhány perezre kénytelen a t. ház figyelmét igénybe venni. Tehát mikor olyan törvényjavaslatról van szó, a mely Erdély gazdasági jövőjét van hivatva megalapozni, a mely arra van hivatva, hogy bázisa legyen az ország egyharmad része gazdasági fejlődésének, akkor az előadó félve szólal fel és bocsánatot kér, hogy fel^is mer egyáltalában szólalni ebben a kérdésben. És nagyon jellemzi azt a nagy szeretetet, azt a nagy ügybuzgalmat, a melylyel akkor e törvényjavaslat iránt viseltettek, az, hogy hozzászólás, megvitatás nélkül, egy rövid, három perczig tartó előadói beszéd után fogadta el a képviselőház a törvényjavaslatot, a mely azután az 1871. évi LV. t.-cz.-ké lett, és a mely azután kútforrása lett minden további bajnak, szerencsétlenségnek. Három perez rossz munkájából sarjadzott évtizedek szomorúsága. T. képviselőház ! Telt az idő s látták az érdekeltek és a törvényhozásnak gazdasági kérdésekkel lelkiismeretesen foglalkozó tagjai azt, hogy ez a törvény romlásba viszi Erdélyt, a Székelyföldet, hogy abban a lázas termelési időszakban, a mikor az abszolutizmusnak börtönéből, hogy ugy mondjam, felszabadult a nemzeti erő és lázasan igyekezett alkotni, igyekezett törvényes alkotásokkal körülbástyázni magát, igyekezett szebb, szabadabb, boldogabb jövőt megalapozni, — ebben a lázas termelési időszakban született meg az 1871. évi LV. t.-cz. és éppen a sietés következtében nem nyerte azt az erős, beható megvitatást, a mely pedig alapját kell, hogy képezze ilyen nagyfontosságú, messze kihatással biró törvénynek. így került a kérdés 1880-ban újra a képviselőház elé. 1880 június 5-én tárgyalta a képviselőház ; ismét egy nap alatt, gyorsan átrohant e törvényjavaslat tárgyalásán. Hogy abban az időben sem viseltetett a közvélemény előszeretettel a székelység sorsa iránt, hogy, nem tudom, miért, de bizonyos közöny feküdte meg a lelkeket, annak igazolására hivatkozom (Zaj. Elnök csenget.) az akkori javaslat előadójának, Bokros Eleknek a beszédére, a ki igy szólott (olvassa) : »A közvélemény hidegségét és visszataszitását nem magyarázhatom egyébből, mint hogy — a mi szerintem a mostani korra is alkalmazható — nem tanulmányozták, nem méltatták figyelemre azon sajnos állapotot, a mely a birtokviszonyokban törvényhozási mulasztások által a múltban egy század óta beállt.« Ezt a hivatalos előadó mondta 1880 június 5-én és a szavak oly igazak, hogy azokat ma is bátran ismételni lehet. Ma sem látjuk azt a kellő érdeklődést a törvényhozás tagjainál, a képviselőknél, a melyet ez a fontos kérdés megkíván. Én épen azért akarok a részletekre is kiterjeszkedni, azért akarok behatóbban is foglalkozni ezzel a kérdéssel, azért akarok rávilágítani a törvény helytelen intézkedéseire, hogy azokat az igen t. képviselőtársaimat, a kiknek nem volt alkalmuk behatóbban foglalkozni ezekkel a dolgokkal, meggyőzhessem állításaim valódiságáról, hogy később módositvánj^aimnál mint érvekkel meggyőzött országgyűlési képviselők, szavazatukat legjobb tudásuk és legjobb meggyőződésük szerint adhassák le. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház ! Nem a tanítómester szerepére vállalkozom, de legalább egyszer meg kell alapozni ezt a kérdést, mert eddig három törvényjavaslat tárgyalása alkalmával szakszerű, részletes beszéd nem hangzott el. Engedjék meg tehát nekem, a ki évekig foglalkoztam ezzel a kérdéssel, hogy legalább némileg aláalapozhassam ezt a kérdést. (Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Ferenczy Géza előadó ur nagy tudással és szakismerettel szólott hozzá ; ő is az uj generáczió embere, ő a maga álláspontját képviseli igen jól; sok tekintetben egyetértünk, de egyes kérdésekben ellenkező nézeten vagyunk, igj^ekeztünk is álláspontunkat egymással kölcsönösen, szeretettel megértetni. Hiszen egy czérra törekszünk, a székelység megerősítésére. 1880 június 5-én rámutattak arra is, hogy míg Magyarország más részeiben az úrbéri birtokviszonyok rendezése már 1721-ben megkezdetett, addig Erdélyben ezekkel az állapotokkal nem törődtek. És a mikor Magyarországon a XIX. század elején nagyjában rendezve voltak ezek a viszonyok, a mikor Erdélyben is elkerülhetetlenül