Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

264 26,5. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. képviselő urakat, a kik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A ház többsége megengedi. Bozóky Árpád : A jászkunsági közbirtokossági vagyon felosztásáról legutoljára az 1840. XXX. t.-czikk intézkedett. Az is mindössze négy szakaszban végez ezen rendkívül fontos kérdéssel és azóta semmiféle törvényes intézkedés erre vonatkozólag nem hozatott. A Kunságban rendkiviili sok közbirtokossági vagyon van ; igen sok olyan birtok van ott, a melyet azóta már felosztottak és a Jászságban a közbirtokossági vagyont még ma sem osztották föl. Éjjen azért, mert a törvény olyan régi, nem számolhatott az azóta előállott birtokviszonyokkal; különösen nem számolhatott a telekkönyvi intézménynyel, már pedig a mi birtokviszonyaink fejlődésének a telekkönyvi intézmény egészen más útirányt adott. E mellett olyan fontos kérdések merültek fel a kunsági közbirtokossági vagyon felosztása körül és annyira ingadozó ezen a téren a birói gyakorlat, hogy nagyon helyénvaló lenne, hogy a törvényhozás ezt az ingadozó birói gyakorlatot megszüntesse. Nálunk is a körül forog a kérdés, mint a székely tagosításnál. A székely tagosításnál a főkérdés az, hogy az u. n. »bebirók« kapnak-e a közös birtokból vagy sem. Nálunk is az a kérdés, hogy a redemptus közbirtokossági tagok, a kiket mi ugy hivunk, hogy »odavalók« kapjanak-e csupán jusst a közös birtokból, vagy pedig kapjanak-e az idegenek is, az u. n. »gyüttmentek«. A jászkunoknál ezen a téren 150 esztendős gyakorlat uralkodik, a melyet azonban a Curia nem respektál. A mi gyakorlatunk ugyanis az, hogy annak adtunk a közösből valamely birtokrészt; annak volt jussa a közösből részesedni, a kinek őse, jogelődje hozzájárult 1745-ben a redempczióhoz, tehát az az egyén, a ki, mondjuk, 20 esztendővel ezelőtt vett a Jászkunságban földet vagy házat, szóval szorosan körülhatárolt"' részt: nem vett egyebet, csupán azt az ingatlant, a melyet megvásárolt és nem vett ezzel együtt arányjogosultságot is. Ez volt a mi gyakorlatunk; erről a jászkunok 150 esztendőn keresztül pontosan vezettek könyvet, mondhatnám telekkönyvet, azonban a birói gyakorlat ezen 150 éves békés gyakorlatot nem respektálta, hanem osztott birtokot az u. n. gyüttmenteknek is, a kiknek j>edig ahhoz jussuk nem volt. S miután a birói gyakorlat a 150 esztendős igazságos ós békés gyakorlatot felforgatta, a Jászkunságban megtörténik az, hogy a kinek ma ezer holdja volt, annak másnap a biró igazságtalan intézkedése folytán nem lett semmije, ugy maradt, mint az ujjam. En mint kunsági képviselő arra kérem a t. igazságügyi kormányt, hogy atyai gondoskodását mi reánk is terjeszsze ki. Ne csupán a székelyekkel foglalkozzék, de a hasonló viszonyú kunsági közbirtokossági dolgokat is rendezze, és ha rendezi, kiválóan az legyen a fő irány, hogy azok részesedjenek a közbirtokossági javakban, a kik a közbirtokossági javakat az előbbi közösségekben hosszú időn keresztül birtokolták. Már 1702-ben nagy igazságtalanság történt a jász-kunokkal, mert azért, hogy az ország haderejét, pénzügyeit gyarapítsák, a jászkunok szabad földjét elvették, zálogba adták a német lovagrendnek, azután odaadták a pesti rokkantak házának. A ki ma jász-kun szabad birtokos volt, a zálogba adás után adófizető jobbágygyá lett, s az a jogtalanság történt, hogy elvették a jász-kun emberek földjét és azután nekik azt meg kellett váltaniok. Az első jogtalanság az volt, hogy 1745-ben ők maguk váltották meg magukat, nem pedig az állam. Ennek a bajnak orvoslása végett múltkor nagy küldöttség volt itt. De ennél még sokkal nagyobb baj lett abból, hogy a Curia nem ismeri és nem respektálta a mi specziális viszonyunkat. A jászkunok 1745-ben másként gazdálkodtak, mint ma. Ha például egy községnek 30.000 hold határa volt, abból csak 3000 holdat osztottak meg, 27.000 hold pedig közösségben maradt, abban közösen gazdálkodtak; annak közös tulajdonosai voltak, mégis mikor a közösen maradt jász-kun redimált birtokokat később felosztották, 1876 óta nem azoknak adott a birói gyakorlat földet, a kik a váltáshoz hozzájárultak, hanem teljesen idegeneknek, a kiknek semmi közük nem volt hozzá. Rendkívül sok igazságtalanság történt a jászkunoknál e miatt, a Kiskunságban, a Nagykunságban meg is történt ily igazságtalan módon a közlegelő felosztása, a jászoknál még nem történt meg. Ha majd ugy gondol ránk a t. igazságügyi kormány, mint a székelyekre, legalább meg fogja akadályozni azt, hogy ezek az igazságtalan dolgok a jászoknál ne forduljanak elő. (Helyeslés.) Nem akarok ebben a tekintetben határozati javaslatot beadni, mert attól félek, hogy leszavazzák és ezzel ártanék az ügynek. De tisztelettel kérem az igazságügyi kormányt, méltóztassék az 1840: XXX. t.-cz. kiegészítése iránt és a mai viszonyokhoz való alkalmazása iránt lehetőleg hamarosan törvényjavaslatot beadni és én, a ki a kunsági közbirtokossági viszonyt gyakorlatból nagyon jól ismerem, — kevés ember ismeri, — előre is felajánlom szolgálatomat az igazságügyi kormánynak, ha azt annak idején igénybe venni óhajtaná. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! Nem volt szándékom felszólalni a jelen javaslatnál, de Vlád Aurél t. képviselőtársam bírálata, a melyet nemcsak a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal szemben engedett meg magának, de a melylyel az egész tagositási eljárást vezető