Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. 263 den egyes esetben azt nézze, hogy milyen kulcs felel meg a békés állapot mellett való eddigi használatnak. Az is egyik irányelv, hogy nagyon is ellensúlyozni kell a magánérdeket, az üzérkedést az arányosításnál a hivatalos beavatkozással. Nagyon helyeslem, hogy a tagositási és arányositási kérdésekben ingerencziája legyen a földmivelésügyi miniszter urnak. De ez kevés. Ne csak a tagosítás és arányosítás megengedésénél méltóztassék ott lenni a miniszter urnak, hanem ellenőrzésül legyen ott a tagositás ós arányosítás egész folyama alatt. Ezen eljárás folyamán igen sok közérdekű kérdés merülvén fel, ellenőrizze azt a tagosítást és arányosítást a miniszter ur megbízottja az eljárás egész folyamán. Ezen okból is, de egyébként is különösen hangsúlyozom, hogy hatósági mérnökök végezzék a tagosítást. Mert hallatlan dolog, a mit a mérnökök az arányositási és tagositási eljárásnál művelnek; valósággal kupeczkednek; nem arra néznek, hogy azok az eljárások lehető gyorsan és közmegelégedésre folyjanak le, hanem arra, hogy mennél jobban megfejjék a község lakosságát. Erre legyen tehát szíves ügyelni, ezt legyen szíves megszívlelni a miniszter ur, hogy hatósági mérnökökkel végeztesse a tagositási és elkülönítési eljárásokat, hiszen most már, ezután nem sok tagositás és elkülönítés lesz, különösen ha meg méltóztatik szívlelni azt a tanácsomat, hogy lehetőleg meg kell akadályozni a tagosítást és legelő-elkülönitést. (Mozgás.) Megmagyaráztam az imént, hogy mi az indoka e felfogásomnak, de akkor nem méltóztatott benn lenni a miniszter urnak, . . . Günther Antal igazságügyminiszter: Hallottam ! Bozóky Árpád : . . . akkor már nem sok tagositás és nem sok legelő-elkülönítés lesz, tehát akkor megtörténhetik az könnyű szerrel, hogy hatósági mérnökök csinálják a tagosítást és az arányosítást. E mellett, mint már előbb is emiitettem, szükségesnek tartom, hogy az eljárás egész folyamán, ha nem is minden aktusnál, legyen ott a miniszter ur megbízottja, a ki folytonos ingerencziát gyakoroljon az eljárásra. Nem mondom, hogy ez a megbízott miniszteri hivatalnok legyen. Bizzon meg a miniszter ur valami megyei ügyészt, általában olyan egyént, a ki ismeri a helyi viszonyokat és a kiben meg lehet bizni. Ellenőrizze az illető az egész eljárás alatt a közérdeket és ne az egyes egyének érdekét. Tudomásom van róla, hogy sok tagosításnál és arányosításnál községi természetű vagyonok lettek felosztva és nem lévén a községnek, vagy a közérdekből valamely hatóságnak ingerencziája a tagosításra, ilyen utón a közvagyon egyesek kezére ment. Különösen figyelmébe ajánlom az igazságügyminiszter urnak azt, hogy tényleges birtoklás alapján igen sokszor közbirtokossági vagyon lesz egyes egyének nevére átirva. A magam prakszisában az 1892: XIX- t-cz. alapján számtalanszor láttam olyan esetet, mikor átírtak ilyen közbirtokossági vagyont, pedig jogi véleményem szerint nem lett volna szabad ilyen vagyont egyesek nevére átírni. Sőt tudom azt is, hogy kijátszották a törvényt olyképen, hogy egyes birtoktesteket színleges szerződéssel a közbirtokossági vagyonból eladtak. Miután a részletes tárgyalásnál nem akarok felszólalni, s nem kívánok indítványokat és módosításokat beadni, itt mondom el részletes kifogásaimat is a törvényjavaslat ellen. Először is megengedhetetlennek tartom azt, a mi a 2. czikkben van felemlítve, hogy t. i. a birtokosoknak egy negyedrésze döntsön a tagositás kérdésében. A 4 czikknél megengedhetetlennek tartom, hogy a tagositás alkalmával, tehát akkor, a mikor egyes egyének magánvagyona felosztatik, (Zaj. Elnök csenget) az egyesek magánvagyonából közlegelők adassanak ki. Ugyancsak a közérdek szempontjából való miniszteri ingerenczia biztosítása végett ajánlatosnak tartom, hogy minden olyan esetben, a mikor a közbirtokossági vagyon bármely jogezimen átiratik egyes egyének javára, a telekkönyvi hatóság erről a minisztert értesítse. A 8. czikkre nézve az az észrevételem, a mit már általánosságban elmondtam, hogy hatósági mérnököket kell alkalmazni. Most pedig kijelentem, hogy ámbár alapos kifogásaim vannak a törvényjavaslat ellen, mégis, mivel a javaslat sürgős természetű és az a véleményem, hogy ezt a javaslatot nemsokára követni fogja olyan javaslat, a mely a kérdést általánosságban fogja szabályozni, erre a sürgősségre való tekintettel a törvényjavaslatot elfogadom. Azonban, miután egészen hasonló viszonyok vannak a Jászkunságban, mint a székelyeknél az ilyen közbirtokossági vagyon^ tekintetében, és miután szintén nagy érdek, és pedig nemcsak politikai, hanem gazdasági érdek is, hogy a Jászkunság közbirtokossági viszonyaival foglalkozzunk : ha a t, képviselőház megengedi, nagyon röviden áttérek ezekre, annyival inkább, mert nagyon hasonlatosak az előbb ecsetelt viszonyokhoz és épen azoknak analógiájára lehet ezen kérdésekről is beszélni. Egy hang (a jobboldalon): Hagyjuk a jászkunokat ! Bozóky Árpád: Ha tehát a t. ház megengedi, akkor a jászkunsági közbirtokossági viszonyokkal is kívánok foglalkozni. Elnök: A képviselő ur kérdést óhajt intéztetni a t. kaihoz — és ez óhajának megfelelek — megengedi-e a ház, hogy a napirenden lévő tárgytól eltérően más tárgyról is szólhasson, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon