Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. 261 nyittattak, annak igazolása, hogy az elkülönitést kérők kielégítést jertek, már annak bizonyítási terhét képezi, a ki arra hivatkozik. Még egy másik nagyon fontos kérdés nem nyert szabályozást a jelen törvényjavaslatban: a zsellérek helyzete. A székelyek között is előfordulnak ilyen zselléiek. Különösen azért hozom ezt fel, mert hozzám fordultak egy ilyen panaszszal és direkte felkértek arra, hogy ezt hozzam elő a képviselőházban. Készséggel teszek eleget nem azért, mintha ez privát érdekem volna, hanem azért, mert általános jelentőséggel bir ez a kérdés. Azt mondja az illető levélíró, Sehesi Sütő Ferencz marosvécsi lakos, — MarosTor da megyéből való — hogy: »a mi községünk, Maros-Torda vármegye Marosvécs; ezen község 1848. évben törvényesen felszabadult a jobbágyság alól és mindazáltal a báró Kemény-uradalom több lakházat telekkel és külbirtokokkal együtt mai napig sem szabadított fel, sőt mi reánk, szegényj tehetetlen székelyekre akkora telek- és házbéreket szabott, hogy azt a mai viszonyok közt ki nem bírhatjuk, minek következtében a lakosság közül sokan Romániába menekültek és máshova is«. TJgy látszik az egész levélből, hogy ezek ilyen zsellérek voltak . . . Günther Antal igazságügyminiszier: Majorságiak. Vlád Aurél: Igen. A zsellérek 1848-ban az eddigi helyzetben maradtak és tovább is birják magukat az ingatlanokat a földesúrnak járó ellenszolgáltatás fejében. Ez az osztott tulajdonnak egy neme. A telekkönyvbe, hol ki van tüntetve az, ki a tértulajdonos és ki annak haszonélvezője, hol ki van tüntetve, milyen ellenszolgáltatás fejében birtokolja, hol ninc?. Vannak azonban olyan esetek is, a hol az kizárólag a haszonélvező tulajdonos nevén áll, sőt vannak olyan esetek, a hol kizárólag a tér tulajdonos nevén állanak az ingatlanok annak kitüntetése nélkül, hogy voltaképen ki a haszonélvező birtokos. Ilyen zsellérek megválthatják magukat. Van is egy erre vonatkozó törvényünk, azonban ez nem mondja ki, — és ebben látom én a hibát — hogy az állam utján történik ez a megváltás, csak államsegélyt helyez kilátásba ott, a hol kérik. Már most mi történik ezekkel a zsellérekkel? A legtöbb helyen a volt földesúr, mint ügyesebb ember, folyton évről-évre emelte az ellenszolgáltatás értékét, melyeket a zselléreknek beleegyezése nélkül felemelni jogosítva nem volt. Annyira fölemelték ezt, hogy sok helyen teljesen értéktelenné vált a zsellérbirtok további használata a mivel fel is hagytak, sőt a kincstár is, pl. Várhely községében, a melyet ilyenkor zsellérlakosok alkotnak, a maga közegei utján akképen járt el, hogy azt mondta az érdekelteknek, hogy az a birtok nem az ő tulajdonuk, hogy ez nem mint osztott tulajdon illeti meg őket, hanem csak használatképen birják azt és haszonbéri szerződéseket írattak alá. Most pedig, öt évről öt évre a kincstár liczitáczió utján adja bérbe ezen birtokokat és a mennyiben az illető zsellér birtokos, a ki házát maga építette fel arra a telekre, a mely ház tehát az ő tulajdona, nem képes Hezitálni egy másikkal, akkor kénytelen kimenni, kénytelen elhagyni a házát és a vándorbotot a kezébe venni. Azt hiszem, hogy szocziális szempontból is felette szükséges, hogy ezeknek a zselléreknek viszonyait végre-valahára rendezzük. A rendezés nem történhetik másként, mint hogy állami közvetítéssel kötelezőleg mondjuk ki a zsellérbirtokok megváltását. Ezek az anyagi intézkedésekre vonatkozó észrevételeim. A mi pedig az eljárást illeti, fájlalom azt, hogy az eljárás nem szóbeli. Fájlalom azt, hogy nem a tagosítás tekintetében, mert a tagosítás kérdésében a perújításnak helyt adni nem lehet, hanem az arányosításnál, a hol jogi kérdések elbírálásáról van szó, perújításnak helye nincsen. Ide sorolnám az olyan esetet is, melyben a bíróság kimondta, hogy valaki kielégítést kapott az igényeire vonatkozólag, de utólag oly körülmények merülnek fel, hogy az illető ezt a tényállást leczáfolhatná. Ilyen esetekben azonban perújításnak helye nem lévén, hogyha az illető egyszer elvesztette a pert, igényeinek érvényesítésére többé módja nincs. Ezekben elmondottam nagyjában azokat a kifogásokat, a melyeket ugy a törvényjavaslat intézkedéseivel szemben, mint jnedig azon mulasztásokkal szemben táplálok, a melyek onnan eredtek, hogy a törvényjavaslat nem ölelte fel a kérdés egész komplekszumát és nem szabályozta., a kérdést a maga egészében és összességében. Én arra kérném a t. kormányt és a t. igazságügyminisztert, hogy tekintettel ezen kérdéseknek szocziális és közgazdasági nagy fontosságára, foglalkozzék e kérdésekkel behatóan és mihamarabb juttasson minket abba a szerencsés helyzetbe, hogy olyan törvényjavaslattal álljunk szemben, a mely ezen kérdéseket a maguk egészében szabályozza. A törvényjavaslatot különben nem fogadom el. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Szólásra következik? Szent-Királyi Zoltán jegyző: BozókyÁrpád! Bozóky Árpád: T. ház! Tizennégy éves ügyvédi prakszisomban igen sokszor foglalkoztam közbirtokossági és arányositási ügyekkel, közérdek szempontjából is igen érdeklődtem az ilyen ügyek iránt, szóval nagy prakszisoin van ezen a téren. Épen az felszólalásom czélja, hogy ezekkel