Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-265
258 265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. ennek még feltehetőségét is; ele yiszont azt sem képzelem, Hogy, ha ilyet mondana, ha valaha ilyen határozatot hozna, akkor valamely község tovább- forszírozná a tagosítás kérdését. A mi már most a régi és uj eljárás közti, tulajdonképen nagyon csekély eltéréseket illeti, ezek mind azt czélozzák, hogy az eddigi hibákat gyorsan ki lehessen korrigálni. Rövid felszólalásom során bizonyos lelkiismereti kötelességet kell teljesítenem, mikor rátérek arra az u. n, visszaható erőre, a melylyel nemcsak Vertán Endre t. barátom, de mindnyájan foglalkoztunk és a mely a javaslat X. alatti szakaszában az 1880. évi szeptember 10-ike után élők között jogügyekkel szerzett ingatlan részekre vonatkozik. Igaz, hogy az 1906. novemberi ankéten magam voltam az első, a ki a legfőbb és legelső helyen megtámadtam a tervezet visszaható erejét; csakhogy különbség van a mostani javaslat tartalma és az akkori tervezet tartalma között; a kettő jogilag össze sem hasonlítható. Ama bizonyos tervezet szerint az összes szerződések törvény erejénél fogva semmiseknek nyilváníttatnak. Ilyet természetesen jogállamban, rendezett jogviszonyok közötti országban mondani nem szabad. Ellenben ennek a visszaható erőnek az 1880 óta, mondjuk ki nyíltan, ingatlanokra, illetőleg erdőarányositási részekre és jutalékokra vonatkozólag létrejött szerződések joghatálya tekintetében, t. i. a külön kiszállítást illetőleg csak akkor lehet helye, ha az illető szerződő felek külön kiszakitási joga amúgy is megvolt. Az a kérdés, vájjon ezt a visszaható erőt meg lehet-e adni, igen súlyos jogi és lelkiismereti aggodalmat kell, hogy keltsen minden komoly jogászemberben. Sok lelkiismereti hullámzás és gondolkozás után arra az eredményre jutottam, hogy ezt a visszaható erőt is határozottan el kell fogadnom. Megmondom, miért. Vertán Endre barátom azt mondotta, hogy ezeket az arányrészeket vagy zsidók vették meg, vagy székely emberek. Hát én nem így mondom, hanem olykép, hogy: ezeket az arányrészeket vagy üzleti czélzattal vették meg, vagy gazdasági czélzattal. Ez nem diplomatikus kifejezés, hanem ez az igazságos beszéd, mert bizony volt székely ember is, a ki hunczutabbul járt el minden üzérnél. Ha pedig valaki egy pohár j>álinkával, vagy harisnya-posztóval, vagy nadrággal, vagy kéthárom forinttal vásárolt meg ilyen erdőrészt, kérdem : tisztességes, becsületes szándékkal vette-e meg, vagy nem ? Ha valaki rosszhiszeműen, gonosz czélzattal vásárolta meg, akkor jogelv az, hogy rosszhiszemű eljárást nem véd a bíróság és így ne védje a törvény sem. Ezért fogadom él a visszaható erőt. Azoknak, kik tisztességes szándókkal szerezték azt meg, káruk nem lesz, ha közösségben maradnak, mert a czélt elérik; a kik pedig gonosz tendencziával szerezték meg, viseljék annak következményeit. (Helyeslés.) T. ház! Kötelességemnek tartottam ezeket e helyen elmondani. Újólag arra kérem az igazságügyminiszter ő exczellencziáját, kegyeskedjék az utasításokat okvetlenül ahhoz értő,odavaló gyakorlati emberekkel megvitatni és különösen a mérnöki kérdésben odahatni, hogy a mérnökök ne járhassanak el olyan önkényesen, a mint eljártak eddig. A javaslatot tisztelettel elfogadom. (Helyeslés.) Vertán Endre jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan kérdéseket ölel fel, a melyek közgazdasági és szocziális szempontból az országnak azon részeire, a melyekre vonatkoznak, a legnagyobb fontossággal bírnak. Épen ezért ilyen törvényjavaslat tárgyalására nyugodtabb idő kellene, mint a mai. Ezek daczára azonban lehető objektivitással akarok ugy a törvényjavaslatban felölelt, mint pedig azon kérdésekkel foglalkozni, a melyek a törvényjavaslat elkészítésénél a törvényhozó figyelmétj kikerülték és a melyek sok tekintetben fontosabbak, mint azok, a melyek a jelen törvényjavaslatban nyernek rendezést. A jelen törvényjavaslat a tagosításra vonatkozó intézkedéseivel az általános, az arányrészekre vonatkozó intézkedéseivel pedig azokat a specziális bajokat akarja orvosolni, a melyek a Székelyföldön tapasztalhatók. Habár a törvényhozó intencziója véleményem szerint nagyon jó volt, habár e javaslat olyan intézkedéseket is tartalmaz, a melyek helyesek, mégis több intézkedése, sőt kardinális intézkedései olyanok, hogy véleményem szerint elfogadhatatlanná teszik a törvényjavaslatot. T. ház! Ez a törvényjavaslat korlátozni akarja az arányrészek öszszesitése által azoknak különszakitását, s egyúttal kötelezőnek mondja ki a közösség fentartását. Van ebben sok helyes dolog és nem tagadom, hogy nemzetgazdasági szempontból helyes a törvényhozás azon intézkedése, a mely a közösség fentartását szükségesnek mondja ki. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezen arányrészek eladása nem azért, vagy nem mindig csak azért történt olyan potom áron, mert az illetőket félrevezették, . . . Sümegi Vilmos: Nem ismerték az értékét. Vlád Aurél: JSÍem is azért, mert nem ismerték az értékét, hanem azért, mert a közösségben tartott birtokoknak, illetve erdőknek kezelése olyan költséggel jár, hogy a tulajdonosokra nézve ez nem hasznot, hanem terhet képez. (Ugy van! jobb felől.) Ha tehát egy ilyen, a törvény által közösnek deklarált nagyobb erdőbirtoknak kezelése és hasznosítása az illetőkre nézve anyagi terhet jelent, azt hiszem, hogy természetes, hogy az illető igyekszik attól megszabadulni (Helyeslés a baloldalon.) és ha még oly keveset kap is érte, inkább túlad rajta, semhogy minden esztendőben ráfizessen.
