Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-265
265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. 259 Tapasztaltomból mondhatom ezeket; tudom, hogy Hunyad vármegyében Tannak ilyen 5—8000 holdas közbirtokossági erdők és ott minden esztendőben ugy üt ki a számadás, hogy az arányrészek tulajdonosai ráfizetnek, sem a kezelési költséget, sem az adót nem tudják belőle kivenni. Ily körülmények között első sorban arról kellene gondoskodnunk, hogy ezen közös erdők kezelése és hasznosítása olyan legyen, hogy az illető tulajdonosokra nézve terhet ne képezzen, mert máskülönben hiába mondjuk ki a törvényben azt, hogy közösségben kell ezeket fentartani; hiába mondjuk ki a törvényben azt, hogy a ki utólag szerez magának annyi arányrészt, hogy az száz holdat tesz ki, az nem kérheti a külön kihasitást: az élet ki fogja játszani a törvényhozás ezen intézkedését olyanformán, hogy az összes arányrészek egy kézbe kerülnek . . . Sümegi Vimos : Potom áron ! Vlád Aurél : Természetesen potom áron — minthogy addig, a mig közösségben vannak, mindenkire terhet képeznek és mindenki igyekszik szabadulni tőlük. Ketten-hárman összevásárolják az összes arányrészeket és azután egyre ruházzák át azokat és pedig annak teljes magántulajdonába. Ily körülménjrek között természetesen nem lehet fentartani a közösséget. Karácsonyi Sándor: Hát a magántulajdon nem jár terhekkel? Vlád Aurél : A magántulajdonos sokkal jobban tudja majd értékesíteni, mert azon erdők értékesítése akkor nem jár annyi teherrel, s utánjárással mint most. Most a törvény értelmében ezen erdők kezelése állami felügyelet alatt áll; ezek csakis a földmivelésügyi miniszter ur által jóváhagyott üzem szerint használhatók. Már pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy az által, hogy ez a kezelés olyan nehézkesen megy és olyanformán történik, hogy az nyűg az illető tulajdonosokra nézve, nem fogjuk kikerülhetni azt, hogy mindnyájan igyekeznek szabadulni a közös tulajdon nyűgétől és ezt ugy fogják elérni, hogy majd az összes arányrészeket egy egyénre fogják átruházni és akkor azután utólag ki:ki megveszi a saját részét mint szabad tulajdont. Én a törvénynek egy másik intézkedését tartom a legsérelmesebbnek, a mely a tagosítás előfeltételéül mindig a földmivelésügyijminiszter jóváhagyását állapítja meg. Sümegi Vilmos: Már pedig ez a leghelyesebb benne ! Vlád Aurél : T. képviselőház ! Ki fogom mutatni, hogy ez a leghelytelenebb és meg is fogom jelölni az okokat, miért tartom a leghelytelenebbnek. Az alapelv igen helyes, hogy t. i. a tagosítás csak akkor könnyittessék meg, a mikor gazdasági szempontból czélirányos. De azt tapasztaljuk, hogy a tagosításoknál különösen ott észlelhetők a legnagyobb igazságtalanságok és ott tapasztaljuk a legnagyobb visszaéléseket, a hol a földesurak állanak szemben az ő volt jobbágyaikkal, ez pedig onnan ered, mert a volt földbirtokosok ugy a bíróságokra, mint a szakértőkre és a mérnökökre is nagyobb befolyást tudnak gyakorolni. (Mozgás.) A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyobb befolyást gyakorolnak, az ő érdekeik inkább vannak megvédve és a tagosítás eredménye az, hogy a kisbirtokosok a szó szoros értelmében kisajátittatnak a nagybirtok részéről. Sümegi Vilmos: így volt eddig, de ezentúl nem igy lesz ; ezt akarjuk megakadályozni. (Mozgás. Elnök csenget.) Vlád Aurél: Látom én, hogyetörvényjavaslatnak van olyan intézkedése, a mely bizonyos tekintetben akar ezen segíteni, de csak bizonyos tekintetben fog segíteni, a mikor ugyanis a földmivelésügyi miniszter által kinevezett, illetőleg megjelölt szakértők jelenlétét irja elő. De ez nem elég a baj gyökeres orvoslására. Ha a bajt gyökeresen akarjuk orvosolni, az egész eljárást meg kell változtatni és a becslési eljárás tekintetében, a becslésnél és osztályozásnál módot kell nyújtani az érdekelteknek, hogy a maguk igényeit kellőképen érvényesítsék. T. képviselőház ! Miért tapasztaljuk a tagosítás alkalmával a nagy nyugtalanságot, miért kell gyakran karhatalmat igénybe venni, hogy a tagosítás lefolytatható legyen ? Azért, mert a kisbirtokosok előre látják, hogy ők a nagybirtokosok javára úgyszólván kisajátittatnak, látják, érzik azt, hogy ők sokkal kevesebb és sokkal rosszabb földet kapnak, mint a milyenük volt, és látják, hogy a volt földesúr sokkal többet és jobbat kap, mint volt. Természetes, hogy ez ellen fellázad az a parasztember, természetes, hogy a végrehajtásnál karhatalmat kell alkalmazni, csendőrséget kell igénybe venni. Ha a bajt orvosolni akarjuk, elsősorban gondoskodnunk kell arról, hogy hozzáértő birák legyenek. A tagositó birák legnagyobb része sem nem érti ezeket a dolgokat, sem pedig komolyan nem foglalkozik velük, felületesen fogják fel a dolgot, inkább arra néznek, hogy sok legyen a komisszió és sok napidijat kapjanak. (Nagy zaj és ellenmondás.) Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy az ily általános gyanúsításoktól tartózkodjék. Kötelességem a magyar bírói kar reputácziója érdekében erre figyelmeztetni. Vlád Aurél : Ha a tapasztalatok nem volnának oly szomorúak, bizony nem hoztam volna fel. (Mozgás.) Sümegi Vilmos: Kivétel! HÓdy Gyula: Tessék adatokat mondani, de általánosságban nem lehet ilyet állítani. (Mozgás. Elnök csenget.) Vlád Aurél : Már most hogy alakul a kérdés a jövőben ? A kérdés ugy alakul, hogy a tagosítás megengedhetőségének súlypontja a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe utaltatik át, hogy tisztán magánjogi és tisztán oly intézkedéseknek megtétele utaltatik át a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe, melyek a magántulajdon kisajátítását jelentik. Ki biztosit engem arról, hogy a földmivelésügyi minisztériumban mindig oly egyének 33'
