Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. 255 Valóságos paraszti fekvő vagyon 1848 előtt sem Magyarországon, sem Erdélyben nem létezett. Ámbár bizonyos joguk, sőt szabad eladási joguk is volt, de a törvény a paraszti fekvő vagyonnak jogát, mint haszonélvezeti jogot formulázta ; Frank szerint pedig a jobbágyföldek minősége a következőkben foglaltatik: ezen földek valóságos tulajdonosa a földesúr. Ezen változtatott 1848-ban a felszabadítás, a mely szabad tulajdonossá tette a parasztot az úrbéri birtokokban és azok összes tartozékaiban. Ha tehát azt mondja a t. bizottság és a minszteri indokolás, hogy ez használat volt 1848 előtt és használat maradt 1848 után, akkor egyszerűen az 1848-as törvények hatályát akarja visszacsinálni, mert a mi áll az egyik birtokra, áll a másikra is. Különbség pedig csak az, hogy egyik kizárólagos, a másik pedig közös tulajdonná vált. Másodszor mit mondanak a törvények : Ezek az arányok 100 holdon alul közösségben, 100 holdon felül külön alakitandók meg. A jogi minőséget tehát az állapitja meg, hogy a birtok 100 holdon alul vagy 100 holdon felül van-e? A jogi minőséget minden egyéb megadhatja, csas épen az az egy pár hold nem. A jogi minőséget az meg nem változtathatja. Hiszen a törvény gazdasági, czélszerűségi szempontok által vezettetve, alakitotta ezeket a közös legelőket, közös erdőségeket, mert kisebb területekben ezeket czélszerűen kihasználni nem lehetett; épen azért nagyobb kvantumokat akart teremteni vagy közösségben vagy külön-külön. (Egy hang balfelől: A közérdek !) A mi a közérdeket illeti, nagyon jól tudjuk, hegy nagyobb kvantumokban a kizárólagos tulajdonosokkal czélszerűbben kihasználható, mert minden közösség bizonyos korlátozást jelent, nemcsak az egyéni tulajdon korlátozását, hanem korlátozását a kihasználásnak, az értékesítésnek is. A törvényhozásnak tehát nem lehet az a czélja és különösen nem a j ogi törvényhozásnak, hogy közösségeket teremtsen . . . Günther Antal igazságügyminiszter: A hol szükséges, igen! Vertán Endre: . . . hanem, hogy minél szabadabbá tegye a tulajdont. Azt mondja a bizottsági jelentés, hogy ez gazdasági kérdés és azután költői hangon arról panaszkodik, hog}^ az erdőkoszoruzott hegyek kopár sziklákká fognak vedleni, ha t. i. nagyobb egyéni tulajdonok szakittatnak ki. Előttem van egy kis könyv, a melyet az Erdélyi Gazdasági Egylet adott ki, már 1875-ben az erdélyi részekben eszközölt birtokrészek birtokrendezéséről. Azt mondja ez a jelentés, hogy azon részek, a melyek közösben maradnak, mind szépen kipusztíttatnak. »Szépen kérünk benneteket*, — mondja a könyv — »járjátok be G-yergyót, Csiket, Háromszék megyét, Udvarhelyt, győződjetek'meg, minő állapotokban vannak a gazdaságok, minő elrémitő mértékben pusztított az erdőirtás«. Ebből csak az következik, hogy legyen az erdő közösségben vagy legyen privát tulajdon, az erdőirtás mindenképen bekövetkezett; annak a réme mindenképen ott volt, az ellen mindenképen védekezni akartak. Ez a védekezés már igazán a földmivelésügyi miniszter úrra tartozik és hogyha ez ellen elég erélyes védelem eszköze nincsen kezei között, akkor csak azt teheti, és azt kell hogy tegye, hogy ezt az erdőirtást bizonyos határok közé korlátozza. Még egy kifogásom van a törvényjavaslat ugyanezen intézkedése ellen, nevezetesen, hogy 1880-ig visszamenőleg a már joghatálylyal biró szerződéseket akarja megbénítani, bizonyos korlátok közé szorítani. JogáUamban nem hiszem, hogy szabad lenne az, hogy visszamenőleg a magánjogi szerződéseknek hatálya megszorittassék, hiszen ez a jogbiztonságot, a jogbiztonságba vetett hitet renditheti meg. Günther Antal igazságügyminiszter: In fraudem legis ! Vertán Endre : Ha fraus van, akkor igenis a törvényszéknek, a bíróságnak módot és alkalmat kell adni arra, hogy ezek a fraussal létrejött szerződések a maguk egészében megsemmisíttessenek. Günther Antal igazságügyminiszter: Hátha ugy sem lehet ? Vertán Endre: Ha valaki egy harisnyáért, egy pohár pálinkáért eladja az arányrészét, birtokát, akkor ezt nem lehet olyan komoly szerződésnek tekinteni, a melyet a bíróság akár ilyen, akár amolyan joghatálylyal szentesíthetne. Tehát az ilyen szerződéseket egyszerűen hatályon kivül kell helyezni, mert kötésüknél nincs meg azon komolyság, a mely minden szerződéskötéshez megkívántatik. De nem minden szerződés ilyen, tehát azért, mert igy is köttettek szerződések, és mert talán nagyrészük igy köttetett, a jóhiszemű szerződő feleket is megkárosítsuk ? Azt mondják, hogy az illető a közösből való jutalékát adta el, tehát csak ez vásároltatott meg ; ez az indokolás. Az elébb igyekeztem bizonyítani, hogy nem egy arányrész adatott el, a mely, ha 100 holdon alul van, akkor a közösben van, de ha a 100 holdon bármi módon felülhaladja, abban a perczben már kiszakitást igényel. Azt mondják, hogy az illető más értéket adott el, hogy más az értéke annak a birtoknak a közösben és más külön. Ebből kettő következik. Ha a közösben kisebb az értéke annak az arányrésznek, mint a külön birtokban, akkor a törvényhozásnak nem szabad odahatnia, hogy kisebb értéket teremtsen, hanem sőt minél nagyobb értéket kell teremtenie. A másik része a dolognak az, hogy nagyon gyakran megtörténik, hogy az eladónak a kezében az a birtok, az a jószág nem ér annyit, mint a vevőnek a kezében. Vegyünk egy példát. Valakinek van egy lovas, ezt a lovat megveszi egy másik, a ki párosíthatja, vájjon nem többet ér-e ennek a vevőnek kezében az a ló, mint ért az előbbi birtokos kezében ? Az nem teszi rosszhiszeművé a szerződést, hogy az uj tulajdonosnak kezében többet ér az a ló, mint a régi tulajdonosnak. Günther Antal igazságügyminiszter: A ló fut, az erdő nem fut!