Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

256 265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. Vertán Endre : Fel kívánom a t. ház figyelmét hivni arra, hogy ezek a szerződések javarészben nem is ujak; nem egyesek kötötték meg ezeket a szerződéseket, hogy nagy birtokrészeket szerezzenek össze maguknak, hanem megvették bizonyos spekulánsok, a kik kerestek, mondjuk, egy zsidót nagy tőkével, a Iá tőlük az ily összeszedett arányrészeket megvette. Tehát, ha a székelység, az a birtokosság annyira panaszkodik, panaszkodjék saját véreire, saját uzsorásaira, saját vérszopóira, azokra a kaputos emberekre, a kik összeállottak, hogy a tudatlan nép kezéből kivegyék ezeket az arányrészeket, hogy azokat nagy nyereséggel továbbadják. Az üzérkedés, a melyre rámutatnak, s a mely ellen a Székelyföldön, a külsőségekből itólve, teljesen jogos az elkeseredés. A későbbi, másod kézből való vásár, már tisztességes czélzattal történt, de azoknak az embereknek nagy része vagyonokat fektetett be és többen nagy vagyonokkal buktak bele. Sümegi Vilmos: Nem bukott bele! Vertán Endre: Igenis, belebuktak! (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vertán Endre: A nagy befektetések által emelkedett ezen erdőknek az értéke ugy, hogy a mi azelőtt 10—20 forint volt, az ma 100 és 1000 forintot is megér. Sümegi Vilmos: Ma a székely veszi meg, azelőtt az üzérek vették meg ! (Zaj.) Vertán Endre: Azelőtt is pusztították az erdőket, ma is pusztítják. Azonban míg a mai pusztításoknál nagy telepek vannak, melyeken nagyon sokan életmódjukat és életfentartásukat keresik, addig a megelőző időkben elpusztultak az erdők, a nélkül, hogy annak hasznát látta volna valaki. En főképen a javaslatnak ezen intézkedésére való tekintettel nem vagyok abban a hekyzetben, hogy a javaslatot a részletes tárg}^alás alapjául is elfogadjam, daczára annak, hogy — a mint már jeleztem -— egy bizonyos tekintetben annak irányelveivel egyetértek. Elnök : Szólásra következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző : Bene István ! Bene István : T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy daczára azon kijelentésemnek, miszerint a javaslatot elfogadom, mégis felszólalok, hogy néhány pillanatig kérjem a t. ház szives türelmét, de szükségesnek tartok bizonyos ténymegállapításokat leszögezni ebben a vitában, a mely ténymegállapítások nélkül azt csonkának tartanám. (Halljuk!) A dolog az, hogy 1906 novemberében azon a bizonyos nagy értekezleten, a melyen erdélyrészi bírák, ügyvédek, képviselők részt vettünk, olyan javaslattervezettel találkoztunk, a melylyel szemben én a magam részéről nemcsak a legerőteljesebb, de mondhatom, a legvehemensebb támadást intéztem. Hogy most a javaslat mellett szólalok fel, ez épen azt bizonyítja, hogy az igazságügyminiszterium és a földmivelésügyi minisztérium mint szakminisztérium megtalálták azt a helyes vezérfonalat, a mely mellett a legégetőbb kérdések a birtokrendezés tekintetében megoldhatók. En kötelességemnek tartom erről a helyről nyíltan és egész őszintén konstatálni azt a tényt, hogy az erdélyi birtokkérdések bizonyos tekintetben politikai agitáczió eszközéül is szolgáltak, sőt maga a javaslat sem zárkózik el az elől, hogy igen sok népgyűlés és mozgalom rendeztetett olykor politikai tendencziákkal és elrejtett czélzatokkal azért, hogy ez a kérdés kihasználtassék. De a mig ez igazság, másfelől igazság az is, hogy némi alajaja volt is ezeknek a dolgoknak, ha nem is épen olyan felfujt mértékben, mint a milyen kárhozatosnak és szerencsétlennek a nagyvilág előtt lefestették. Kénytelen vagyok erről a helyről konstatálni azt, hogy a Székelyföldön ott, a hol a tagosítások megtörténtek, a föld árát hanyatlani nem látják. Bocsásson meg nekem Vertán Endre t. barátom, de elviszem őt faluról falura, mindenütt, a hol tagosítás történik, legalább másfélszeresére, de kétszeresére, sőt háromszorosára emelkedett a föld értéke ott, a hol a tagosítás tisztességesen, becsületesen vitetik keresztül. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Bocsánatot kérek Vlád Aurél t. barátomtól, épen a nemzetiségekre nézve is nagy horderejű dolog és nekünk nemzeti szempontból is nagyon siúyos érdekünk az, hogy nemzetiségi vidékeken is rendeztessék a birtokkérdés, hogy épen a románlakta vidékeken is terjedjen a vangyonosodás, az intelligenczia, és ez által a magyar földhöz való ragaszkodás, az ő román fajának a szivében. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem csatlakozhatom Vertán Endre, igen t. képviselőtársam azon megjegyzéséhez, hogy a tagosítás bizonyos helyeken általában lehetetlen volna. Ez nem áll, tagositani mindenütt lehet, (Ellenmondás balfelöl.) csakhogy megvan annak a maga módja, hogy miként kell tagositani. Sümegi Vilmos: A hogy a gazdák érdeke kívánja ! Bene István : Az eddigi törvény is megengedte a részleges tagosítást. A hol hegy, völgy, lapály váltakozik, ott nem kell egy tagot csinálni, hanem lehet külön heg}d tagot, lapályi tagot és meghagyni a legelőt, illetőleg a kaszálót. Okszerűen mindenütt lehet tagositani. Én, mint ügyvéd, prakszisomban nagyon sokszor láttam azt, hogy egy ügyes bíró és egy becsületes tagositó mérnök a legsúlyosabb feladatokat is kitűnően tudták megoldani. Sümegi Vilmos : És megfordítva ! Bene István : Épen ezt akarom mondani. A javaslat elfogadása iránt bizonyos kétkedéssel voltam ugyan, nevezetesen hogy elfogadjam-e mindaddig, a mig a végrehajtására vonatkozó utasításokat és eljárási szabályokat nem ismerem. Nagy György: Ez a fontos! Bene István : De elfogadom abban a reményben és azon óhajom kifejezése mellett, hogy az igazságügyminiszter ur keg}^es lesz annak idején, illetve minél előbb azon bizonyos utasításokat és